2014. szeptember 4., csütörtök

Örömködtünk.:-)

Tegnap délután megnézem a postaládát, valami fehér kandikált ki. Gondoltam, namármegintsárgacsekk.:-) De nem, nem..vidám színek villantak ki, olyan vastag is volt. Elkezdett kalapálni a szívem, jött NEKEM valami.:-) Gyorsan nézem a címzettet, látom nem nekem szól, hanem CSENGÉNEK. Persze nagyon, nagyon örültem neki. Vittem is gyorsan a címzettnek. Aki izgatottan forgatta a kis csomagját, élete első levelét, ami nem mástól jött mint Boritól! Bettus gyönyörű kis terítőt horgolt(irigy irigy), és egy édes kis rózsaszín szívet is. Majd a levélbe, Bori is írt, rajzolt, ki is raktuk a kis táblára, büszkén! Itt is nagyon szépen köszönjük, a jókívánságot az ovi kezdéshez! .-)

Ami eddig, nagyon simán ment, hétfő kivételével, mosolygós gyors elválás, és mosolygós röpülős puszivárárás volt. Tegnap este altattam Csengét, sötét volt. Ilyenkor már nem beszélgetünk, próbálunk aludni. Mégis jöttek a szavak..- Anya, én is szeretnék, majd ha nagy leszek, apa mellett aludni, és anyuka lenni...anya, nagyon szeretlek...(potyogtak némán a könnyeim, mert olyan őszinte volt, olyan mélyről jött ez a mondat) Sokszor mondtam, megállítanám az időt, most is...

És nem bosszankodóm, csak szegény Zsoltit sajnálom, jövőhéten két nap lesz szülői, a négy gyereknek, és mikor? Suli napomon! Hát ez van, egyszerre nem tud az ember, ennyi helyen lenni, és persze mindenkinek, fontos, hogy ott legyünk. Majd kisakkozzuk hogyislegyen...

És ma élesben fog menni a nap, este nyolcig suli. Ne értsetek félre, persze a 20-25 év tanulás kihagyás is azért félelemmel tölt el. Inkább az elmenés zavar, hiszen, én megint egy pár éve itthon vagyok, amit annyira szeretek. De megpróbálom felfogni, ez az ÉN időm lesz, és nem agyalni, mi van itthon. Ez is nehéz lesz, de megoldom persze. Mint sokan, sokan...

4 megjegyzés:

  1. Persze, hogy félsz tőle, de ezzel nincs semmi baj :) A lényeg hogy bátran bevállaltad és akarod is! Majd belerázódsz újra a tanulásba!

    VálaszTörlés
  2. Jó lesz, szeretni fogod, csak ne hívjanak telefonon és ne gondolj haza!

    VálaszTörlés
  3. De örülök, hogy odaért! :-) Már izgultam, lestem tegnap egész nap az emilem, szidtam magamban a postást... ;-)

    Természetes, hogy félsz, de minden rendben lesz, belejössz majd, és a család is megszokja, sokkal gyorsabban, mint gondolnád. :-)

    VálaszTörlés