2014. december 1., hétfő

Furcsa...

Furcsa...
Még tavaly is más volt. Megkérdeztem, idén mi legyen? Hiszen Csenge még tanulja.....még élvezi. Fiúk szerették volna, Mesit nem érdekli különösebben.
Csak beszereztem apróságokat, és eldugom minden nap ide, oda...
Van aki még örül neki. Várakozunk!
Furcsa...
Belülről folyamatosan könnyezek..2-3 éves videókat néztünk. Akkor még annyira egyben volt a családunk. Sosem lesz olyan.
Nem akarok olyan posztot olvasni már sehol, hogy ezt és ezt csináltunk a lányommal...imádom az anyukámat
 vagy netán tiszta szívből szeretet van. Nehéz így élnem. Mosolyognom a tisztalelkű négyévesre, fiúkat terelgetni. Nőnek lennem, anyának, feleségnek...
Túlélem, de hogy mi marad a lelkemben?

Az élet nem áll meg...Mézeskalácsot sütöttünk tegnap, és meggyújtottuk az első gyertyát is.

1 megjegyzés:

  1. Óvd a lelked, kedves Anikó! Igen, minden gyermekünket egyformán szeretjük, de mindenkinek más a szeretet-nyelve, más hat rá, másnak örül,más kulcs kell hozzá...Igen,a kamaszokhoz legnehezebb megtalálni a kulcsot.De van,az biztos!Nehéz próba, de van kiből, kikből töltekezz! Nem szabad folyton keseregni, mert rámennek a többiek is! Figyelj az apró örömökre és hidd el, minden nehézség ellenére is, irigylésre méltóan szép a te életed! Égjenek a gyertyák, mosolyogj, sütögess! Mesinek meg kinyomtathatnál minden napra egy viccet meglepinek...Örülne, biztos! Könnyen dumálok, de én is hasonló cipőben járok...Zé

    VálaszTörlés