2015. május 26., kedd

Mert rájöttem...

Két napja gondolkozom, hogy megírjam e ezt a bejegyzést!
Semmi titok nincs benne, hiszen én vagyok ez is, mint eddig. Csak valahogy éppen benne vagyok valamiben, ami nekem nem jó.És ami miatt gondolkodtam rajta, hogy ide írjak e, az az, hogy hála istennek olvastok egy páran, és nem akarom, hogy olyat gondoljatok rólam, ami nem igaz! Miszerint, milyen jó dolga van...és nyafog. Kérek mindenkit, zárja be a piros x-et, vagy lapozzon tovább, aki kicsit is így érez most, nem fogok megsértődni, hiszen na mindegy...most nem erről akartam írni....

Családom szerint az egész képzelgésem nem igaz! Mert ők szeretnek nagyon, mondják is lépten nyomon, Csenge szószerint állandóan, többiek a megfelelő pillanatban. Nem erről van szó, én szeretem őket, ők szeretnek engem. TUDOM!
Mégis szinte kiszaladnék a világból, mert nem a családommal van bajom, hanem magammal, és nem azért mert nem szeretem magam, hiszen teljesen elfogadom magam, hanem sajnálom magam, és  ez nem olyan régen fogalmazódott meg bennem.
Nem is értem ha 20 éve kialakítottunk magunknak egy életet, akkor most mit hőzöngök???? Hiszen 20 évig jó volt így most miért nem jó, NEKEM?
Rájöttem....

Mindenre....

Hogy nekem miért nincs barátnőm, hogy én miért vagyok így elmagányosodva legbelül, pedig milyen nagycsaládom van... miért érzem ezt a folyamatos hiányt...

És a hiány mellett a dühöt is, "miért én.." érzést. Miért nekem kell mindent megoldanom? Miért érzem úgy, hogy nekem kell mindent csinálnom? És amúgy miért akaszt ki, mikor 20 éve így van? A csekkbefizetéstől kezdve a gyerekek cipőéig, ide oda fizetni, a kocsi, az összes bevásárlás..hiszen tudom, hogy jó ez így..mert a másik felem nincs itthon, meg csak én tudok vezetni, így a kocsitéma az enyém... Klasszikus felállás ez, én mégis tiltakazom. Hogyan????

Nem szépen, morgok, morgok, kiabálok, megint morgok...persze ilyenkor én vagyok a hibás, elrontom a morgásommal a szép napot! Jó bűntudat, mi? A végén úgyis én vagyok a ludas, mert morgok. Hogy MIÉRT morgok??? Ha érdekel is valakit, egy ölelés nem mindig elég...

És miért vagyok ilyen frusztrált?  Mint feljebb írtam, rájöttem...
Mert nekem nincs HOBBIM, ahol levezethetem a sok felgyülemlett feszültséget. Basszus, 41 évesen jöttem erre rá???:-(((((
Semmi!!!! Iszonyú volt a felismerés..Hiszen mellettem Zsoltinak mindig volt, most is van.  Elgondolkoztam, és a körülöttem lévő embereknek mindnek van...MINDENKINEK. És itt ne nagy dolgokra gondoljatok, mert van aki kötöget, van aki fut, olvas, van aki, számítógépes játékkal játszik, van aki meccsre jár, van aki bulizni, van aki utazik, van aki állatokkal foglakozik, kertészkedik, horgázik, gombászik..stb. ..

Én gondolkoztam...saját magamon. Amit magam miatt csinálok az az iskola, de az is olyan, amire nem tudok rendesen időt szánni, de ez nem hobbi.
Tudom amire kapásból gondoltok, az a sütés főzés..Bevallom, egy ideje, nem hobbi, kötelesség. Ha minden nap főzöl, ha minden nap sütsz, kenyeret is, sütit is, már nem hobbi, azért nem hobbi, mert nem azért csinálom már, mert kedvem van sokszor hanem kell, kell mert éhesek, MINDIG!. És ha valaki már gyanúsan kérdezi, te minden nap sütsz? Vagy mérgelődik a morzsolódó kenyér miatt, vagy morgás van az ebéd miatt...vagy egyszerűen, már TERMÉSZETES minden, akkor néha morogva közlöm, hogy nem természetes dolgok ezek. És ne értse félre senki, nekem nem nem kell naponta kezet csókolni ezekért. De vannak olyan pillanatok, amikor igenis jólesne. Egy ünnepnap, egy, egy pillanatban valami más lenne, mint mindig, és nem a morgásom után, hanem előtte még.

Ha lenne hobbim, akkor csinálhatnék olyat ami szeretek, ami igazán leköt, ami felüdít, ami kicsi színt visz az életembe, amiről lehetne beszélgetni, amit lehetne csinálnom. Ja csak rajtam múlik?
Akinek van hobbija, annak ezek a dolgok természetesek, de akinek nincs, annak hiába mondja akárki, menj keress magadnak...ez nem így működik...

Erről most ennyit, fogok még erről írni. Mert úgy érzem, ez nem egy lezárt téma. Most meg amúgy is végre van pár óra nyugi, én meg itt kalimpálok ahelyett, hogy tanulnék, pedig ma kettőből dogát írunk, kémia és föci. Megyek is, kicsit átnézem főzés előtt.



10 megjegyzés:

  1. A blog? Az is egyfajta hobbi, vagy nem? Viszont érzésed szerint kevés igazi hobbinak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mert ahogy írod Józsi kevés. Ahhoz kéne valami plusz, valami más is...

      Törlés
  2. Hobbi...hát nekem a mozgás lehet éppen az, de igazából nem az, mert nekem azt muszáj, különben megkattanok, szóval akkor nekem sincs hobbim:) Amúgy csak rajtad múlik! Szóval ezt amit most érzel, magaddal kell valahogy rendezned, főleg, hogy abban amit most átélsz , ahogyan alakult az életed, neked van a legfőbb részed! Gondold át, ha holnaptól más akarná megvenni a gyerekek ruháit, főzni az ebédjét, televásárolni a hűtőt- azt szeretnéd? Szívesen odaadnád azt a bizonyos gyeplőt? Nem biztos. Viszont ha akarsz, merj változtatni, először elég kicsiket lépni, hát lépj! Zumba? :)

    VálaszTörlés
  3. Anikó, ezek a napi nyűgök meg kötelezettségek a legtöbb nő életében ott vannak. Valahogy mindig úgy alakul. Nekem is mindazt meg kell tennem, amit leírtál, az mind az én gondom, meg még a hitelekre, számlákravalót is beteremteni, ledolgozni miatta azt a bizonyos nyolc órát. Nem könnyű. Néha sztrájkolok, pl hogy márpedig én ma nem mosogatok el, vagy nem tanulok a gyerekkel. Fel szoktam lázadni és jól esik. De attól még ezek úgy általánosságban az én kötelezettségeim maradnak. A hobbi és a barátok biztosan sokat segítenek. Ezerszer leírt szó nálam az én-idő, amihez igenis igyekszem ragaszkodni, hogy legyenek olyan órák, amelyek csak rólam szólnak. Azt tehetem, ami nekem jól esik. Bármit. A hobbikra is ilyenkor van idő, vagy akár barátnőkkel elmenni valahová. Én azt a felállást, hogy van a család és más fontos emberi kapcsolatom nincs, el sem tudom képzelni. Hiszen a barátaim régebben részesei az életemnek mint a férjem,a gyerekeim. Szükségem van rájuk is és fontos, hogy családon kívül is legyen olyan, akivel az ember elbeszélgethet egy kicsit. Szóval jó útkeresést kívánok, merthogy rá lehet találni, de nagyon tudnod kell, mit akarsz. ♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. Jaj,hányszor érzek én is így...pedig van hobbi meg barátnő.Ez nem ezeken múlik,bár biztosan segít kicsit.
    Elmegyek rend van,mire hazaesek a kislány mindent szétrámol,ötször átöltözik(ha én vagyok otthon,akkor igyekszem lefoglalni,hogy ne a rombolás kösse le)az apukája minden összefröcsköl vízzel,mert mosogat,kezet most,vagy épp kertet locsol,amiről úgy gondolja,hogy az előtte megpucolt ablakoknak is jót tesz.Szóval minden káosz,és nyoma sincs annak amiért előző nap órákig dolgoztam.Aztán persze,hogy én is morgok,főleg ha fáradt vagyok.Mert úgy érzem,hogy ez egy mókuskerék.
    Aztán kipihenem magam,kisüt a Nap és én újult erővel ugrok neki ismét.De egyre jobban unom én is.
    Ezért kell nekem is,ahogy superwomanatwork-nak az én-idő,ami csak rólam szól.Heti egy-két óra,nem több de ezektől feltöltődöm.
    Meg néha visszatekintek,és elgondolkozom,hogy végtére is ezt szerettem volna.Kivéve,hogy a pasik(tisztelet a kivételnek)hajlamosak természetesnek venni,hogy az otthoni dolgok oroszlánrésze a nő dolga,és ha hagynám meg nem zsörtölődnék,akkor minden rámmaradna.

    VálaszTörlés
  5. Nem is tudom, nekem van hobbim az olvasás és talán a futás (erről még nem írtam nálam), de azt hiszem nem ezen múlik amiről írsz. Változtatni kéne és lehet, hogy sok mindenen, hogy kizökkenjen a mostani rutin a megszokottból, ami persze kihat a többiekre is. Először kicsiben, aztán nagyobban tudnám elképzelni, mert amit írtál, hogy 20 éve kialakítottatok egyfajta rendszert és nem érted magad, hogy most mi a gond ezzel, talán ez :), hogy 20 éve így van, hiszen változunk, ez tulajdonképpen természetes... Mert ahogy mondják semmi sem biztos, csak a változás :) ... Remélem rátalálsz arra, amit keresel, én szorítok neked, ölellek!

    VálaszTörlés
  6. Köszi, hogy írtatok, elgondolkodtam rajta!:-)

    VálaszTörlés
  7. Hát, ezen tényleg csak te segíthetsz, ne mástól várj segítséget. Én azért futok, mert ez lett a hobbim, de ezt magamnak köszönhetem, nem más fut helyettem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mert Te szeretsz futni, és tudsz is. :) nem mástól várom, persze hogy magamnak..... Értem én, de hidd el nem könnyű..

      Törlés
    2. Igen, mert Te szeretsz futni, és tudsz is. :) nem mástól várom, persze hogy magamnak..... Értem én, de hidd el nem könnyű..

      Törlés