Napjaink, szösszenet..:-)

Nem tudom, ki, hogy van vele, de megszerettem a hideget. :-) Ezt a hideget, csípős, de napsütéses. Ebben csak egy dolgot nem szeretek, ha hirtelen mennem kell kocsival, és kaparni kell a jeget, brrrrr, jó lenne egy garázs (is).
Szóval megjött a hideg, a hangulatom, csak fokozódik a karácsonyra. Már e körül jár az agyam, félreértés ne essék, nem az ajándék beszerzésen...mert fogalmam sincs kinek mit vegyünk. Őszinte leszek, ezt a részt kihagynám, nem azért mert nem szeretek adni, hanem azért, mert valahogy mostanában nem szokott jól elsülni a dolog. :-( Három kamasz minek örülne? Mondjuk van tippem, de azok egy vagyonba kerülnek, és igen, a nadrág szíj összehúzás, mindig is jelen van.
De persze mindig alakul ez is, általában kedvezően...

Tegnap konkrétan délutánik suvickoltam, fogkefével is, a fürdőt és a konyhát. Két fontos központi helyiség. Átpakoltam a fürdőt kényelmesebb legyen, mert nagyon apró, és sokan vagyunk rá...ahogy nőnek a gyerekek, egyre kisebb a tér.:-) Éppen nosztalgiáztam közben, mikor mind a három kamasz kicsi volt, és kergetőztünk fürdés előtt, három, kicsi...most csak egy kicsi van, mégis olyan kicsi a hely, pedig nem húztuk össze a falat! :-)
De a tanulság: hazajön a Zsolti délben ebédelni, nem mond semmit...majd hazajön a Dávid, semmi...
Hazajön Bence, semmi...Hazajön Mesi, semmit sem mond a változásra. Hazahozom Csengét az oviból, le sem vetkőzik, már hangosan örül, jaj anya átrendezted a fürdőszobát, jaj de szép....:-D Zsolti még este megjegyezte, le fogják a zuhanyozás közben a szekrényt locsolni vízzel a gyerekek...kipróbáltam este, nagyon kell a zuhanyzóval célozni, hogy így legyen. Persze, mikor megjegyeztem félig viccesen, hogy neki csak ez jött le az átrendezésből, akkor persze korrigált, nem, nem...:-)
Na, ezt csak azért meséltem el, hogy ha nem lenne Csenge, kevés pozitív visszajelzést kapnék, édes kis családomtól. Na és sárkánynak néznek, ha rájuk szólók, próbálják meg, megtartani a rendet. Nem akarom egyiket sem kibeszélni, de rendetlenek. A szobájuk...hát, jujj. A miénk is, mert ott Csenge rendezkedik mindig. Pedig szeretem a rendet, nagyon is szeretem, vagyis szeretném.:-D
Most a konyhát praktikusra csináltam. A kis segítő dagasztó gépemet olyan helyre tettem, ahol kényelmesen tudok dolgozni vele.:-) Apropó dagasztó gép, olyan kenyereket sütök mostanában, hogy kb másfél kilós, de reggel egy pici csücsök marad jobb esetben Zsoltinak belőle reggelizni.:-) Néha bosszantó, hogy ennyi fogy, de mellette, meg annyira jó érzés, hogy ízlik nekik, és megeszik. Mert nagy kritikusok, nem szóban, hanem tettben, inkább nem esznek.:-)
Ez volt a Mi kis életünk...napjai.:-)
Ma föci doga, mennyire nem érdekel..Átolvasom, aztán lesz ami lesz..
Biggyesztés: csirkepörkölt, nokedlivel.