Nem tudom, hogy le fogom e tudni írni, mind a két dolgot, amit szeretnék, de a második dolog, amiről szeretnék írni, nagyon összetett.
Először is, Csengéről szeretnék írni. Eddig majdnem öt év alatt, nem nagyon ütközött ez ki. Bár soha nem volt egy sarokban eljátszós típus, egyik sem volt ilyen, de ugye ott eljátszottak együtt, hiszen három és fél év megszülettek mind a hárman. Viszont Csenge és Bence között is tíz és fél év van, ez nagyon sok. Ők mostanra kamaszok lettek, magukon kívül csak a kortársiakat viselik el, néha..néha, nemhogy egy kishúgot.
Én sem vagyok, sosem voltam egy olyan anyuka, aki órákig eljátszik a legóval, Barbival, macikkal...érdekes gyermekkoromban is egyedül játszottam, nem tudtam másokkal. Lehet, hogy nem egy jó tulajdonság, hogy ilyen anya vagyok, de ezen már nem fogok tudni változtatni.
És akkor most kijött ez Csengén, amitől azért féltem. Itthon van csütörtök óta. Vasárnap meg, amúgy is be voltunk szorulva, mert esett az eső. Bevallom önző is vagyok, szeretnék, néha néha, olyan klasszikus vasárnap délután. Rend van körülöttem, bebújok egy pléd alá a kanapén, gyertyafény, halk zene, egy jó könyv, vagy egy film....helyette: hangzavar, (csak Csenge beszél egyfolytában) körülöttem kupi, de nem olyan, hogy játszik vele a gyermek, nem, csak szét van dobálva minden, ő a a kupi közepén beszél, beszél, rajzol...kér: (követel), kapcsold fel a villanyt, ezt azt AKAROK, ezzel most párosult a " NEM JÁTSZIK VELEM SENKI, BRUHAHAHAHA" című előadás. Zsolti próbálkozik, de nagyon fárasztó a "ezt ne így, hanem úgy, az nem jó. hanem így jó.." Állandóan dirigál..Persze aranyos, meg minden, de este várjuk már mire elalszik.:-) És akkor ott vannak a nagyok, akik ugye nem akkor jönnek (ha jönnek) mikor éppen optimális. (van olyan?) Örül az ember ha jön éppen...Persze élvezem én a nagy családot, de azért néha fárasztó, és közben meg annyira bűntudatom van, hogy mért nem vagyok más, lehetne többet játszani Csengével, úgy sajnálom mikor játszana valakivel, és senki nem mozdul.:-(
Másik dologról nem most fogok írni, össze kell ahhoz szedni a gondolataimat majd!
Először is, Csengéről szeretnék írni. Eddig majdnem öt év alatt, nem nagyon ütközött ez ki. Bár soha nem volt egy sarokban eljátszós típus, egyik sem volt ilyen, de ugye ott eljátszottak együtt, hiszen három és fél év megszülettek mind a hárman. Viszont Csenge és Bence között is tíz és fél év van, ez nagyon sok. Ők mostanra kamaszok lettek, magukon kívül csak a kortársiakat viselik el, néha..néha, nemhogy egy kishúgot.
Én sem vagyok, sosem voltam egy olyan anyuka, aki órákig eljátszik a legóval, Barbival, macikkal...érdekes gyermekkoromban is egyedül játszottam, nem tudtam másokkal. Lehet, hogy nem egy jó tulajdonság, hogy ilyen anya vagyok, de ezen már nem fogok tudni változtatni.
És akkor most kijött ez Csengén, amitől azért féltem. Itthon van csütörtök óta. Vasárnap meg, amúgy is be voltunk szorulva, mert esett az eső. Bevallom önző is vagyok, szeretnék, néha néha, olyan klasszikus vasárnap délután. Rend van körülöttem, bebújok egy pléd alá a kanapén, gyertyafény, halk zene, egy jó könyv, vagy egy film....helyette: hangzavar, (csak Csenge beszél egyfolytában) körülöttem kupi, de nem olyan, hogy játszik vele a gyermek, nem, csak szét van dobálva minden, ő a a kupi közepén beszél, beszél, rajzol...kér: (követel), kapcsold fel a villanyt, ezt azt AKAROK, ezzel most párosult a " NEM JÁTSZIK VELEM SENKI, BRUHAHAHAHA" című előadás. Zsolti próbálkozik, de nagyon fárasztó a "ezt ne így, hanem úgy, az nem jó. hanem így jó.." Állandóan dirigál..Persze aranyos, meg minden, de este várjuk már mire elalszik.:-) És akkor ott vannak a nagyok, akik ugye nem akkor jönnek (ha jönnek) mikor éppen optimális. (van olyan?) Örül az ember ha jön éppen...Persze élvezem én a nagy családot, de azért néha fárasztó, és közben meg annyira bűntudatom van, hogy mért nem vagyok más, lehetne többet játszani Csengével, úgy sajnálom mikor játszana valakivel, és senki nem mozdul.:-(
Másik dologról nem most fogok írni, össze kell ahhoz szedni a gondolataimat majd!
Igaz, hogy nem játszanak vele, de szeretik! Csenge szinte egyke nálatok, nem veszekszik vele senki nem kell megharcolni a figyelmedért és kicsit biztos el is van "kapatva". Szervezzetek be legalább egy alkalmi játszótársat egyszer itt, másszor ott játszanak a gyerekek 1- max. 2 órát és Csengének is meg lesz az öröme:), neked meg a nyugid!
VálaszTörléspont ugyanezt szerettem volna írni, mint @a mesélő . Kamaszok, nekik, mmost nem az az életük, hogy a kishúgukkal játszanak. De inkább örülj azoknak a pillanatoknak, amikor játszanak vele. Csenge nem érti még meg, hogy a nagyoknak más dolga van, de ahogy lehet, az ő szintjén magyarázzátok el neki.
VálaszTörlésÉs legyen neked is én-időd, adj magadnak szünetet.
VálaszTörlésÉs legyen neked is én-időd, adj magadnak szünetet.
VálaszTörlésÉrtem én , miről beszélsz... nekem ez forditva volt - Bogi volt az egyke sokáig, ő sem játszott egyedül, viszont nekem akkor volt a 'fénykorom' rengeteg energiám volt, sokat is játszottunk eggyütt és mentünk is ide-oda... De most a kicsikkel másképp van - eggyütt játszanak - viszont sokat járunk velük társaságba - próbálj játszótársat keresni neki - ovisbarátnő, szomszédkislány, barátok barátai, játszóház... nem tudom, milyen lehetőségek vannak felétek. És ne legyen lelkiismeret furrdallásod - kell az az idő, amikor csak magad vagy - ezt is tudom :-)
VálaszTörlés