2015. november 25., szerda

Változások..

Tudom ezen a témán kattogok mindig, meg a barátságon, két olyan téma, aminek soha nincs 100%-os megoldása. :-(
Apró dolgokból alakul ki minden. Tegnap pl. délután suli. Majszolom a szendvicsemet, nem voltam különösebben éhes, de éppen szünet volt, így ettem, nem ez a lényeg. Hanem egyik osztálytársam mondja a másikra, (másfél évvel idősebb nálam akiről beszél,) hogy hümeghá, milyen jól néz ki. (akiről beszél) Meg vékony, meg micsoda csinos ruhája van, és mennyit tanul, meg mióta új szerelme van, azóta kinyílt, észre vettem-e? Keserű lett a számban a falat, mert utána közvetlenül, mondta az osztálytársam,hogy igen, de nem baj mi így is szépek vagyunk. Na ja, ő lassan nyolc hónapos terhes, én rajtam meg lánykoromhoz képest 20 kg felesleg van. Zavar-e? Néha igen, néha nem... többet igen. Jó, jó tudom, következő gondolata mindenkinek, miért nem teszek ellene? Miért, miért..csak, mitudomén..nem lehetne azt mondanom erre, de jó vagyok én így is, tetszek Zsoltinak, mert hát 21 év ide vagy oda, mindennap, nem duruzsolja a fülembe a szerelmes igéit, én sem teszem, ehhez ez is hozzátartozik. De sohasem kritizál!
Aztán persze, rá sem nézve a szép osztálytársamra elfogott az irigység. Mert irigy az az ember, aki a másikat krizálja rosszindulatúan. Jó, jó, neki egy felnőtt(majdnem) lánya van, hétvégén találkozik, csak szerelmével...stb, de ettől még akkor is csinos, látszik hogy jól érzi magát a bőrében. Lehet, hogy csak kifelé, de mindegy. Gondosan elcsomagoltam a szendvicsemet, és megpróbáltam humorosan előadni, az engem nem érdekel, hányas lesz a föcidoga, című előadásomat.
Majd itthon, folytattam a magánszámot...á, nem részletezem, felhúztam magam valamin, nagyon. Mindenki sértődötten vonult aludni. Én meg vártam Mesit a színházból. Kapcsolgattam a tévét, meg neteztem közben. Tévében a kő gazdag sztár pár előadja mennyire jót tesz a kapcsolatnak, ha heti kétszer étteremben romantikus vacsorát ejtenek, meg havi egyszer elmennek egy hétvégére kettesben. Hát, gondolom milyen jó lehet. Mit számít kétnaponta egy 25000ft-os virágcsokor, látjátok erről beszéltem, az a rosszindulatú irigység, melyik nőnek nem esne jól ez? Meg, ha azt mondanák neki, hogy milyen jól néz ki. Igen igen, tenni kell érte! Macinaciban, hurkásan, kinyúlt felsőben, nem lehet 25000ft.os virágcsokrot elvárni. Mert nem pottyan be az ölembe ez..vagy igen????

Netezek, rákattintok egy ismerősöm (férfi) oldalára, látom feltesz egy pár képet egyik ismerőse(nő) oda, gondoltam, unokatesók, és így kedvelik egymást. Én naiv....mikor egy csókos képet látok, ledöbbenek. Egy percig csak rakom össze a képkockákat. :-( Szomszédaim amúgy, ennyit erről. 15 éve házasok voltak.

Változás, változás...mi is változtunk, sokat is, többet mint szerettem volna. Amit még úgy könnyen meg tudnék emészteni.
De állandóan változik minden, a gyerekeim piha illatos húsiból, micsoda lakli kamaszok lettek, én ha belenézek a tükörbe (most nem írom le), ha ránézek Zsoltira, ha körbenézek a világban...

Nem tudom, ez már a klimax előjele, vagy csak úgy a kapuzárási hülyeség (nem is tudom mi az), de félelmetes megélnem a mindennapi hullámvasútjaimat.

Lesz olyan, hogy minden megnyugszik, kiszámítható, elfogadó öröm lesz?

22 megjegyzés:

  1. Mivel hasonlóképpen érzek sok mindenben mint te értem, hogy miről írsz, de tény hogy a változás nem csak körülöttünk, de bennük is van:)
    Ha annyit sütnék mint te, akkor én sokkal hatalmasabb lennék, de gondolom ez a dolog téged nem vigasztal.
    Karácsonyra kérjél hulla-hopp karikát, megtanulsz gyorsan és karcsúbb leszel tőle tutira! öregszünk, ez van, csak van akinek a szemüveg is jól áll- nekem nem.. Januártól kezdj el tornázni, jó lesz neked meglátod, nem biztos, hogy lemegy az a 20 kg, de frankón átalakulhat! Boldogabb leszel tőle! Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értelek! Nem is a fogyáson van a hangsúly..Vagy nem csak ezen.
      Mi lenne, ha én meg azt kérném tőled, januártól kezdjél el többet sütni és ne hulla-hopp karikázzál. Ugye???? De tudom, hogy igazad van! :-)

      Törlés
  2. Azért lennék hatalmasabb, mert többet ennék belőle:) De a kettő nem zárja ki egymást, ha elfér a karika simán nyomhatod amíg valami sül:) Csak ha tényleg zavarnak a kilóid, akkor neked is jobb lesz, a lelkednek mindenképp ha valami változik, apránként...Amúgy nem gondoltam, hogy vannak benned rossz érzések ezzel kapcsolatban, mert valahogy úgy gondoltam, hogy így vagy boldog. És igen, lehet, hogy neked az a sütés, ami nekem a mozgás, én sem tudnám elcserélni a kettőt, de nem is kell, csak egymás mellé kell tenni, ha tényleg akarod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tudom, hogy a kettő nem zárja ki egymást. :-) utólag rá is jöttem erre, örülök, hogy érted amit írtam.:-)
      Nem tudom, hogy akarom e? Gyenge vagyok, még ehhez is..
      Boldog vagyok, de ott akkor nem éreztem magamon azt a hűdejónekem..érzést.

      Törlés
  3. En is megertelek...na de en vekony vagyok,megis ....ha nem a suly,mas....
    Nem tesz nekem se jot a facebook...mindenki olyan "boldog"...de legtobbszor hidd el,ez csak kirakat.
    En ismerek tobb olyan not,aki tenyleg tulsulyos,de igazan BOLDOG a parjaval,jol erzi magat a boreben....meg x vekony not,akinek soha semmi se jo,mindig mas akar lenni,maskent kinezni,meg tobb ruhat vadarolni,mert hatha akkor jobban fog kinezni(pedig mar most is,de szerinte meg nem)...szoval nem is hiszem,hogy a kinezettel van gond...nem biztos,hogy vekonyabban boldogabb is az ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vadarolni=vasarolni,bocsanat,elutottem

      Törlés
    2. Igen értelek, mondjuk itt nem is igazán a sovány kontra dagik ami megragadott, a változás..az igen.

      Törlés
  4. Anyósom az a fajta (70 felé ballag), aki minden héten fodrászhoz jár, manikűr, pedikűr, ruhavásárlás stb., mégis magányos és boldogtalan. Én meg ezektól a programoktól kiütést kapnék, meg különben is: hogy lehetne manikűrözött kézzel mindennap sütni, ne adj isten földet túrni, vagy kisestélyiben tyúkólat ganézni, tűsarkúban kutyát sétáltatni... Mindenkinek másra van igénye. Ha neked annyira fontos lenne a divatos ruha, a mindig rendben lévő frizura, megoldanád, biztos vagyok benne. A csinibabák sosem tökéletes háziasszonyok, a kettő valahogy kizárja egymást. Vagy ha valaki azt állítja magáról, hogy ő bizony mindkettő, az hazudik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van...DE,az is hozzátartozik, hogy lehet, hogy én vennék szép ruhát, meg lehet, hogy elmennék ide oda, fodrász kozmetikus kilőve, ne matassanak rajtam..:-)))), de előbb a gyerekeknek ami kell...Tudod, ott abban a jelenetben, tényleg azt éreztem, hogy az osztálytársam szép, én meg nem annyira..:-) Persze aztán már utána jó így ahogy van...

      Törlés
  5. Utána pedig hasonlítsd össze magatokat abból a szempontból is, hogy mit ért el az életben, van-e szerető családja, a lányával jó-e a viszonya, és ő vajon mit szól az anyukája "pasizásához", van-e valami az életében, amiért rajong és abban a dologban nagyon jó (mint te a sütésben). Nem a külcsín a fontos, engem mindig megdöbbent, hogy emberek mennyire a külsőségek alapján ítélnek. Sógornőm írországi beszámolóiban szerepel, hogy ott az emberek bizony leszaladnak este a boltba, pizsamára felvett kabátban. És lám, nem dől ettől össze a világ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod engem sem a külcsín izgat. De azért nő vagyok, látom, hogy tudja hordani azt amiben van, és jól érzi magát benne. Én nem hasonlítom össze az én életemmel, mert tudom, hogy ő is 21 éve tartó, boldog párkapcsolatban szeretne élni,de nem sikerült neki, hogy ki hibája miatt, nem tisztem megítélni. Próbál kihozni életéből amit tud, most éppen a nőiességét! Hogy én őszintén megmondva, néha eljátszok a gondolattal milyen lenne a helyében, szép ruhában, randizgatva, egy gyerekesként, de a mostani külsőmmel,belsőmmel...nem menne. Ez is az útkeresésem része, hogy a zárt burokból amiben eddig éltem, most, hogy másokat is látok, megbecsüljem, azt ami, aki vagyok...de keresem az utam folyamatosan, szerintem addig élünk, míg keressük, míg van mit keresni..

      Csak olyan érdekes volt a párizsis szendvicsemen túl látni, kívülről, pár percig magamat, és az osztálytársamat.:-))))

      Törlés
  6. Néha én is rosszul érzem magam a bőrömben. Igazából a gyerekeim szüleinek körében jön inkább elő. Mindenhol idősebb szülőnek számítok, mert későn születtek, és mellettem tíz évvel fiatalabb, csini anyukák sorjáznak sokszor, szép sminkben, vékony alkattal... Néha próbálok tenni valamit ellene, kampányszerűen mozogni próbálok, de olyat még nem találtam, amit hosszabb távon élveznék, kínozni magam meg nem akarom. Talán a hastánc volt az egyetlen, de a lábujjam eltörése után nem tudtam guggolni, lábujjhegyre állni, így feladtam. Persze, akarat kérdése lenne, ahogy a párom minden hétfőn elmegy focizni, én is tudnék valami heti egyet-kettőt, ő is partner lenne benne, csak örüljek neki, de aztán a lustaság, a teendők, az egyéb kötelezettségek egy idő után előtérbe kerülnek. Eh, bele sem gondolok inkább...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk mondju nem kirívó, az ilyen öreg tyúk (anyuka), mint én az oviban, így nem érzem ott magam rosszul.:-) ( bár mi olyankor megyünk, jövünk, mikor már szinte mindenki bent van..:-)
      Ez az, mindig minden előrébb kerül, tehát nem olyan fontos.;-)

      Törlés
  7. Képzeljétek engem a plázák nyomasztanak a leginkább, no ott aztán mindenki sokkal fiatalabb, szebb, csinibb nálam:) Ha oda megyek hirtelen öreg és szakadt vagyok, akár akarom, akár nem, ezért nagyon nagyon ritkán és csak muszájból megyek ilyen helyekre, arról nem is szólva, hogy nem vagyok én sem konfekció méret és nagyon nehezen, vagy sehogy nem találok magamnak normális üzletben normális ruhát, bezzeg ha bemegyek egy durciba, azonnal! Teide én téged nagyon fiatalnak über csininek látlak magam előtt a lelki szemeimmel a pici és gyönyörű gyerekkel! Hányas vagy- nem méretben-:)?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pláza??? Mi az??? Bár múltkor öt év után az IKEA-ban ezt éreztem.:-) Pedig azaztán...
      Mi az a durci? Olyan mint a HÁDA?

      Törlés
    2. a mesélő... :-) megmosolyogtattál. 1972-es születésű vagyok, ki sem számolom, mennyi az annyi. Régen mindig szigorú - főleg nadrág- - kosztümökben jártam, ma már sokkal színesebb a ruhatáram, sokat lazultam. De attól még a korom nem csökkent.

      Törlés
  8. Én is megértem, amit írsz.... két évvel ezelőtt még talán én is abba a kategóriába voltam, akit kívülről "lehet irigyelni", de basszus, nemtom mi történt, és remélem, hogy csak bemesélem magamnak, de úgy elkezdtem... öregedni. Ami a kislányos, fiatalos alkatom ellenére is előbb-utóbb eljön, ugye, és teljesen érthető, csaaaak.... az ember 40 évig hallja hogy nemannyinak néz ki, mint amennyi, és aztán egyszercsak ezek úgy elmaradnak....
    És azt is tudom, hogy ennek igazi háttere az, hogy nincs kinek virulni.... :( és igen, nagyon jó is egy új szerelem, mert minden szerelemben - akárhogy is szépítjük - van valami nagy varázslat az elején, ami aztán eltűnik (vagy átalakul)... de bizony, szerintem a szeretet-szerelem nagyon fel tudja rázni az embert - kell! Nem tudom, pl. láttátok-e az Amelie csodálatos élete c. filmet, ott van egy jelenet, amikor a ronda, morcosarcú pultoshölgy és az egyik morcos vendég Amelie közbenjárására egyszercsak észreveszi egymást. És végig lehet követni, ahogy feldobódnak egymástól!!! szerintem ez a belső löket vetül ki mindenkire, ez ragyog, és ettől lesz valaki szép... és tökmindegy, hogy duci, hórihorgas, nagyorrú, bibircsókos vagy egy tündérbogár :).
    És igen, én a köztes állapot vagyok - csudis műkörmökkel ásom a kertet, meg lapátolom a szenet és hordom a fát - mert melózni is szeretek, de csinosnak lenni is, és ez utóbbi nem attól függ, hogy egyedül vagyok-e vagy van mellettem valaki. De én is könnyen dumálok azér', egy gyerek mellett, ez tény.Asszem, egyenlőre ennyi jutott eszembe :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál! Nagyon szeretek veletek "beszélgetni", mert annyifélék vagyunk, mégsem sértődtök meg, hanem hozzáadtok a mondandómhoz..:-) Imádom!!!
      Mert te is érezted, hogy nem minősítés ez, és azt mondom, hogy jaj az a szerencsétlen, de bezzeg én a tuti, mert nem. Én akkor, és ott, tényleg irigyeltem a majdnem magasarkújában, a festett körmét, a szép alakját..és persze utána megint megnéztem magam, és magamban is keresgéltem a jót, de az időbe telt!:-)

      Törlés
  9. A műkörmökbe én is bele tudnék szeretni, de egyszerűen sajnálom rá az időt ezért fel sem tetetem soha mert akkor lehet, hogy fájna a hiánya:) A többi valamiféle belső igényből is fakad, nem csak pénz kérdés... sosem voltam nőcis és nem is éreztem magam annak, nem is szeretem az olyan ruhákat. durci=durkáló=bálás ruha bolt:D csak így szebb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, durcit is értem már.:-))) műkörmöt már nem..lehetne saját is, de patavágó kell, levágni így is..:-))))

      Törlés
  10. Én leszek a mumus most az tuti. Egy nőnek kortól, családi állapottól és gyerekek számától függetlenül igen is adnia kell magára. Nem azért, mert a környezete ezt várja el , hanem mert saját magának kell/ene/ elvárni. Mert legyen bármilyen szürke is a nap egy megigazított frizura, egy fekete szempillaspirál, vagy bármi amitől mi jobban érezzük magunkat jobbá teszi a napunkat. Úgy hogy igen is törődni kell magunkkal a saját boldogságunkért is. Mert hiányzik , ez nem vitás .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindennap fürdök, és tiszta ruha van rajtam, és van finom illatú parfümöm is...:-) szempillaspirálom nincs. :-(
      Valószínű, nem is lesz....;-)

      Törlés