Mindennapok

Lehet, hogy a mostani életem, gondolkodás módom is unalmas, unalmasabb is talán mint az állandó nyafogásom. Számomra viszont jobb. Minden nap van valami kihívás, amivel szembe kell néznem, és tudatosan másképp csinálni, de már a kezdetén észre kell vennem és másképp lereagálni.
Nehéz, azért is, mert körülöttem semmi nem változott, a feladatok ugyanazok, a környezet, az inger, az emberek. Kedden mikor este kilenckor vidáman kezembe nyomta Csenge az óvodai csoport pénz befizetést, majdnem megőrültem. Az volt a csúcs a jéghegyen. Zsongott a fejem, olyan nehéz volt a suliban, kis érettségit írtunk matekból, nagyon rosszul sikerült, nem osztályozta le, de elkeserítő, mint ahogyan az is, hogy nem szóltak a többiek hogy lesz ez, magamból indulok ki mindig, hogy szeretem tájékoztatni az embereket, hogy le ne maradjanak. Közben új angol tanár jött, csak egy alkalomra, mert a miénk, síelni van. Hogy milyen pörgős óra volt, nem mondom, hogy kuka voltam, de nagyon megmozgatta az agyamat, ha így tanultunk volna angolt három évig, valami ragadt volna rám...de nem. Mindegy, az vigasztal hogy tudni fogja, az angol tanár mennyit vettünk eddig és hogy mennyit tudunk. Közben a napi feladatok..és így este már nem tudtam pozitívan nézni semmit, meg amúgy is jött a két napos migrén..:-( De másnap újra próbálkoztam. Tegnap fejfájással dolgoztam, ráadásul valahogy hasztalannak éreztem a munkám, nem volt kosz. Három után hazaértem, begyúrtam a kenyeret, és masni tésztából csináltam paradicsomos tésztát. Hazajöttünk Csengével az oviból, fél adag sem maradt. Zsolti még nem is evett, másnapra sem maradt neki elvinni való, B terv, fagyatóból elővettem sütni való kolbászt és sütöttem mellé krumplit.:-) Így mindenki jól lakott.
Ma Csenge itthon maradt, semmi komoly, de náthás. Fejem még nem az igazi, lehet nem is lesz.:-)))
Biggyesztés: ma kolbászos, tejfölös krumpli leves, grízes tészta. Zsolti holnap szabin. Ma nekem még suli...