2017. április 11., kedd

Nem tudom...

Nem tudom...nem tudom...nem tudom...

Nem tudom, mit kezdjek az érzéseimmel. Olyan jó lenne, tudni, hogy azért vagyok ilyen érzékeny, mert az érettségi jön.  Mert nem tudom mi lesz utána, mert, mert..
Tegnap azt éreztem, hogy a világ fájdalma a lelkemen ül.Úgy kell erővel elűznöm az érzéseimet, ezeket a rossz érzéseket. Éjjel viszont nem tudom tudatosan elűzni, na akkor teljes erővel ott van. Ma konkrétan azt álmodtam, hogy időre ott kell lennem Csengéért valahol. Kértem segítséget, hogy odajussak, nem ment, majd magam erejéből mentem, futotta, hegyet másztam...nem értem oda. Közben felébredtem.:-( Na akkor el tudjátok képzelni mi zajlik bennem.
Meg megint elkeseredtem. Bioszt tanultam, de itt inkább, mint végül is minden érettségi tantárgyban a szöveg értést kell tudni. Nehéz volt, csomó idő elment vele, és azt éreztem értelmetlen. Mostanában így van ez. És ez annyira rossz érzés..
Vagy nem kellene ennek akkora feneket keríteni? Majd lesz valahogy, és ne egyem magam a dolgokon, engedjem el, mindegy, hogy hányas lesz? 
Tudom, hogy így kéne tenni, de annak aki szeretne mindig jól teljesíteni mindenben, rossz a kudarc.
Közben Mesin is jár az agyam...neki is nehéz. Fiúkat is noszogatni kell, mert különben elhagyják a tanulást. Csengét jövőhéten kell beíratni az suliba. Ott is sűrűsödnek a programok. És Zsoltinak is nehéz most a munka helyén új dolgokban megfelelni..ők elsők a lelkemben, és akkor jövök én...

És a környezet? Csomó dolog zavar ott is..nehezen viselem apósom hülyeségeit, néha azon gondolkozom, rossz döntés volt 18 éve, hogy eladtuk a lakást, és ide költöztünk..néha meg jó, hogy ennyi van. Anyósom furcsán áll Csengéhez, szerintem most fog eljönni az az idő, mikor nem fog felmenni anyósomékhoz Csenge sem..Mert egyre többet jön le Csenge durcisan, picsogva..ebbe már bele sem megyek lelkileg. Nekem akkor is nehéz megemésztenem, hogy nincsenek a gyerekeimnek klasszikus nagyszüleik. Pedig én tudom milyen jó is az! :-( És akkor többit nem is említem ami körülöttünk van.

Próbálok bezárni, ablakból, a pici kertünket látom. És ez jó, bent hatan, heten, jól vagyunk, kisebb zökkenőkkel.  De semmi komoly...ez lehetne a lényeg, ha nem számítana néha a külvilág...

4 megjegyzés:

  1. Biztosan az érettségi miatt stresszelsz annyira és ha túl leszel rajta nagyon megkönnyebbülsz majd:) Próbáld egy kicsit csak a jót nézni, hogy könnyebb legyen.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon sok van rajtad és csodásan haladsz előre!!!!!! Nagyon tisztellek!
    A legfontosabb,hogy túl legyél az érettségin,aztán majd jön a többi....
    Amikor 10 napja lesérültem,.ezt olvastam-mert én is a jövőre gondoltam-: Elég minden napnak a maga baja...../ Biblia/
    Én is szeretnék lazán túllépni dolgokon, de nem megy sajnos.Marad a rágódás....Ilyenek vagyunk.

    VálaszTörlés
  3. Anikó, olyan nagyszerűen vetted eddig a tanulást, nem lesz baj, szorítok neked. Tudom nehéz így kívülről bármit is mondani, de próbálj lazítani. Én bízom benned.

    VálaszTörlés