Annyira szeretem mikor írtok a bejegyzés alá, olyan jó érzés, hogy van véleményetek, ilyen-olyan és megosszátok velem, ebből én annyit tudok építkezni.
Megpróbálom leírni, én hogy érzek.
Bár nem akarok "én" blog lenni, de csak én írom a blogot, tehát inkább rólam is szól.
Akik régóta "ismernek" tudják, ki vagyok, milyen vagyok.
Csomó hullám völgyön mentem keresztül, mint minden ember, hiszen ezek visznek előre.
43 éves vagyok, van négy gyermekünk, 19, 17, 16 és egy 6 éves Imádom őket, de tudom, ha szerencsém van többet lesznek nélkülem az életben, mint velünk .Most mégis mind velünk van, és ez jó érzés. Még akkor is, ha a három nagy gyermekünk már kisfelnőtt. Ez azt jelenti , hogy már nem kell átkísérnem az úton őket, hogy nem tudok minden dolgukról, hogy nem kell már szorosan a nyomukban lennem, Mondjuk vannak szabályok amit be kell tartani, de ez így van egyensúlyban.
Viszont ez, bár azt jelenti jönnek mennek itthon, de azt is, a bázis itt van. Mesivel a kapcsolatom rendkívül jó lett, próbáltuk úgy tudat alatt kialakítani egy olyan kapcsolat, hogy ha majd elmegy itthonról, olyan kapcsolatunk lesz, hogy mindenkinek jó legyen. Ez nagy munka , de nagyon jó érzés ám!:-)
Fiúkkal a kapcsolatom még sok sok csiszolásra ad okot, most igazán kamaszok, lusták, nagyszájúak, zárkózottak. De amúgy a szabályokat betartják, ha kis noszogatás után, de megcsinálják amit kérek, házon kívül olyanok, akikre büszkék lehetek, munkában pontosak, megbízhatóak, lelki ismeretesek. Bence tegnapig dolgozott, ahogy befejezte a sulit azóta, így ma a fizetéséből vesz azt, amit szeretne, Dávid meg kötelező nyári gyakorlaton van. Meg bicajozik...De tudom, ha türelmesen kivárom a tüskeblöki korszakot könnyebb lesz, és jó felnőttek lesznek.
Csenge meg Csenge, tündéri, néha kis minidiktátor, de vagyunk rá páran akik kiszolgáljuk.:-) Azért próbálom ezt is kordába tartani.:-) Nagyon érdeklődő, vicces mosolygós..Alapvetően jól elvan, de szeret engem maga mellett tudni, ez néha nagyon jó...néha nem,.:-)
Tehát összegezve, én vagyok a bázis most. Kellek is, meg nem is a négy gyermekemnek, és akkor még nem is írtam, hogy feleség is vagyok 20 éve, tehát az is fontos az életemben. És tudni mikor kellek, hol...mikor nem kellek, azt is nehéz és melós összehozni,
Három helyen dolgozom is..mondjuk ez nem sok.
És ennyi embernek ennivalóról, tiszta ruháról, biztonságról, háttérről gondoskodni nehéz néha. Így volt ez három évig is, míg suliba jártam, de ezért néha fárasztó is volt.
Iskoláról annyit , hogy nem érzem, hogy lemaradnék bármiről, felsőoktatás semmiféleképpen nem jön szóba, mert az látszik nyelvi analfabéta vagyok. :-)
Tehát semmiféle mátiromság nincs bennem, mert a nagycsaládot én szerettem volna. pontosan ilyen életet én szerettem volna, nekem az érettségi egy kihívás volt, de utána semmi elképzelésem nem volt, hogyan tovább. Gondolkodtam persze erről-arról...de nem vagyok lemaradva semmiről. HÁLA a családom itt marad, élik, éljük az életünket. Hogy most nem idén , hanem jövőre csinálom, semmi sem történik. Alap megvan, építkezni meg lehet rá! :-)
Ezt csak azért írtam, hogy az is tisztába legyen vele miért érzek így aki éppen most olvas először.
Megpróbálom leírni, én hogy érzek.
Bár nem akarok "én" blog lenni, de csak én írom a blogot, tehát inkább rólam is szól.
Akik régóta "ismernek" tudják, ki vagyok, milyen vagyok.
Csomó hullám völgyön mentem keresztül, mint minden ember, hiszen ezek visznek előre.
43 éves vagyok, van négy gyermekünk, 19, 17, 16 és egy 6 éves Imádom őket, de tudom, ha szerencsém van többet lesznek nélkülem az életben, mint velünk .Most mégis mind velünk van, és ez jó érzés. Még akkor is, ha a három nagy gyermekünk már kisfelnőtt. Ez azt jelenti , hogy már nem kell átkísérnem az úton őket, hogy nem tudok minden dolgukról, hogy nem kell már szorosan a nyomukban lennem, Mondjuk vannak szabályok amit be kell tartani, de ez így van egyensúlyban.
Viszont ez, bár azt jelenti jönnek mennek itthon, de azt is, a bázis itt van. Mesivel a kapcsolatom rendkívül jó lett, próbáltuk úgy tudat alatt kialakítani egy olyan kapcsolat, hogy ha majd elmegy itthonról, olyan kapcsolatunk lesz, hogy mindenkinek jó legyen. Ez nagy munka , de nagyon jó érzés ám!:-)
Fiúkkal a kapcsolatom még sok sok csiszolásra ad okot, most igazán kamaszok, lusták, nagyszájúak, zárkózottak. De amúgy a szabályokat betartják, ha kis noszogatás után, de megcsinálják amit kérek, házon kívül olyanok, akikre büszkék lehetek, munkában pontosak, megbízhatóak, lelki ismeretesek. Bence tegnapig dolgozott, ahogy befejezte a sulit azóta, így ma a fizetéséből vesz azt, amit szeretne, Dávid meg kötelező nyári gyakorlaton van. Meg bicajozik...De tudom, ha türelmesen kivárom a tüskeblöki korszakot könnyebb lesz, és jó felnőttek lesznek.
Csenge meg Csenge, tündéri, néha kis minidiktátor, de vagyunk rá páran akik kiszolgáljuk.:-) Azért próbálom ezt is kordába tartani.:-) Nagyon érdeklődő, vicces mosolygós..Alapvetően jól elvan, de szeret engem maga mellett tudni, ez néha nagyon jó...néha nem,.:-)
Tehát összegezve, én vagyok a bázis most. Kellek is, meg nem is a négy gyermekemnek, és akkor még nem is írtam, hogy feleség is vagyok 20 éve, tehát az is fontos az életemben. És tudni mikor kellek, hol...mikor nem kellek, azt is nehéz és melós összehozni,
Három helyen dolgozom is..mondjuk ez nem sok.
És ennyi embernek ennivalóról, tiszta ruháról, biztonságról, háttérről gondoskodni nehéz néha. Így volt ez három évig is, míg suliba jártam, de ezért néha fárasztó is volt.
Iskoláról annyit , hogy nem érzem, hogy lemaradnék bármiről, felsőoktatás semmiféleképpen nem jön szóba, mert az látszik nyelvi analfabéta vagyok. :-)
Tehát semmiféle mátiromság nincs bennem, mert a nagycsaládot én szerettem volna. pontosan ilyen életet én szerettem volna, nekem az érettségi egy kihívás volt, de utána semmi elképzelésem nem volt, hogyan tovább. Gondolkodtam persze erről-arról...de nem vagyok lemaradva semmiről. HÁLA a családom itt marad, élik, éljük az életünket. Hogy most nem idén , hanem jövőre csinálom, semmi sem történik. Alap megvan, építkezni meg lehet rá! :-)
Ezt csak azért írtam, hogy az is tisztába legyen vele miért érzek így aki éppen most olvas először.
Azta ezt jól megbeszélted magaddal is és úgy tűnik döntésre jutottál, bárhogy teszel úgy lesz jó, szuper vagy Anikó!
VálaszTörlésBiztos jó úgy, ahogy döntöttél, mert ha úgy érzed az úgy is van :) ! Örülök, hogy dűlőre jutottál és tényleg minden megvár, mert ahogy írtad az alap megvan. A nyaralásotok meg nagyon jónak tűnik, a dömösi rész gyönyörű, puszi :) !
VálaszTörlésAnikó, az (egyik) első lépést megtetted, döntöttél a továbbiakról, a közeljövőről. Ez már maga megnyugvást hoz az embernek. Aztán a szerencse vagy sors, vagy ki minek hívja alakítja is az életet. Csak nyitottnak kell lenni rá, hogy meglássuk és ha tetszik elfogadjuk, éljünk egy adott lehetőséggel. Tudom, ez olyan semmitmondó, általános megfogalmazás, de én már megéltem hasonlókat és gondolom sokan mások is.
VálaszTörlésHát csak bátran előre! :-)
🌸🌻🌝
VálaszTörlésKedves Anikó! Én 4 "gyerek" és családiház mellett állandó 8 órás állásra nem is gondolnék. Amíg otthon vannak a nagyok is, akár mennyit besegítenek, akkor is rengeteg a teendő! Szerintem is ráérsz még érlelni a jövődet.
VálaszTörlés