2017. augusztus 23., szerda

Ideális?!

Sokat gondolkoztam leírjam, vagy ne írjam le ezeket a dolgokat amik mostanában foglalkoztatnak.
Gondoltam arra is, minek? Ezek a dolgok engem foglalkoztatnak, engem érintenek, senki mást.
De utána arra is gondoltam, hogy miért ne írhatnám le? Ember vagyok én is, érzésekkel.
Ettől függetlenül csinálom a dolgom, mint például, főzök, sütök, mosok, takarítok, viszek Á-ból, B-be, várakozok, stb...mellette érzek, néha jót, néha nagyon rosszat.
Ha tegnap írok , mást írtam volna, ha holnap írtam volna, akkor is másképp írok mindent, minden nap valami változik bennem, van, hogy egyik pillanatról a másikra.
Lassan kialakul bennem miért érzek így.
És azért írom le, mert biztos vagyunk még így egy páran. Vagy voltunk...
Szóval, hónapok óta van ez a libikóka, nagyon nem jó érzés amikor ezt érzem.
Tehát itt vagyok 43 évesen, eddig a fő feladatom a család volt. De most...Mesi felnőtt, jó még otthon van, hazajön, van étel, tiszta ruha, kis kuckója. És a fiúk, olyan fiús kamaszok, jó, ha egy mondatot tudok velük beszélni egy nap ingerültség nélkül, és nem én vagyok ingerült először általában. Tehát jó lenne, ha a részükről most pár évig láthatatlan lennék, és csak kiszolgálnám őket. Csenge meg már nagyon iskolás lesz, olyan akaratos, de mellette már nagyon önálló (na nem a rend rakásban). Zsoltinak a munka nagyon sok, változatos és persze egész napos. Mesi is halad előre a munkahelyén, és olyan sok célja van..irigylem meg persze örülök neki nagyon.
Én meg egyre jobban érzem a nyomást. Mikor csak merő jóindulatból mondta nekem valaki, valaki akinek a véleménye a legfontosabb, ha elmész dolgozni, megoldódik minden, mert akkor meg kell oldani mindent, Csenge suliba hordása, hozása, itthon, ebéd, tiszta ruha, rend..mellette vásárolni, és azt nem is írom, hogy az ősztől felmerülő iskolai dolgok. Más is megoldja, megoldja, igaz.

De ez olyan mint a szeretett munkádban, azt mondanák, hogy bocsi, szeretünk, de nem vagy pótolhatatlan, csinálj valami mást, ezt majd megoldjuk mi...És akkor én keresem a mást..nem találom, közben csináljak mindent ugyanúgy mint eddig, jókedvűen, mosolyogva..
Mást nem akarom hárítani, hiszen tudom, kell a pénz, hogy egyről a kettőre jussunk, mert a mostani munkám kevés. Nagy lelki teher ez most nekem. hiszen szükség van rám, meg nem is, ebben a formában így nem.

De mihez kezdjek? Persze tudom, hogy ezt senki más nem fogja megoldani. Nekem kell ezeken a változásokon átmennem, megoldanom.
Nem szeretem a változást, szeretem a régi dolgokat, szeretem a biztos, nyugodt légkört, szeretek feleség, anya lenni. Szeretem a nagycsaládot, annak minden nyűgét, baját, BÁJÁT, furcsa mindezt hátra tenni kicsit, magam előre...majd rendezni a dolgokat.
Ha lenne ideális munka ami erőt ad, tartást sokkal könnyebb lenne megoldani mindent!!!!!
De fogalmam sincs mi lenne az ideális..:-(

A legrosszabb ebben, hogy ebben a vívódásban amiben vagyok, távolodok el azoktól, akiket annyira szeretek.
Sajnálom, hogy nem másmilyen a természetem.

Leírtam, persze nagy vonalakban...mert sok minden más is van mellette..

14 megjegyzés:

  1. Sejtem, mit érzel.. vígasztal? - hogy rettegek, hogy mi lesz egy év múlva, amikor az egyszem gyerekem középsulis lesz, új élet, új ingerek, kevesebb idő itthon, szóval annyira szuperjó lesz neki - viszont velem mi lesz...? addigra "muszáj lesz kitalálnom magam", és ez nem vicc... szóval megértelek... :S, mert közben legszívesebben megállítanám vagy állítottam volna az időt, mondjuk úgy hat évvel ezelőttre...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értelek, nálam most az is rossz, hogy végül is lenne szükség arra hogy itt legyek, meg arra is, hogy ne...

      Törlés
  2. Ha a saját életünket nézem, mindenkinek az lenne a legjobb, ha én otthon lennék, feleség és anya, semmi más. Erre lenne igénye a családban mindenkinek. Ez megfelelő bázis lenne, sokkal kevesebb stressz forogna, főleg bennem. Ám hosszútávon nem ez a legjobb, nem csak azért, mert kell a bevétel (persze, hogy kell), hanem mert 15 év kihagyás után ugyan milyen állást is találnék? Muszáj nyomni a mókuskereket, munka után megbirkózni minden más feladattal. Elsősorban egyedül, hisz a férj késő estig dolgozik. Nem jó ez így, de ez van. Nincs választás. Illetve lehet, hogy lenne, de összességében az sem biztos, hogy ideálisabb lenne. Szóval a lényeg: nagyon nehéz ez. Nekem munka mellett is örök dilemma, hogy hogy lehetne jobban csinálni, a rengeteg részfeladatot 24 órába úgy belepasszírozni, hogy az ne legyen baromi sok....(De egyébként az. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az milyen állást talál így, ennyi idősen az ember? :(

      Törlés
    2. Nem lehetetlen. Folytasd esetleg a tanulást! Ha oda jutsz.

      Törlés
  3. Kedves Aniko! Gondold meg a tanfolyamot meg egyszer! Es ne erezd a mostani munkadat nem rendes munkanak! Igen is a takaritas egy nehez munka es csak olyanra bizza az ember, akiben megbizik. Probalkozol meg a sutessel is? Abban is oromodet lelted, volt par megrendelod.
    Teljesen nem szabad a csalad oltaran sem felaldozni magad.

    VálaszTörlés
  4. Igazad van abban, hogy ez is egy munka.. Csinálom is becsülettel de anyagilag kevés így. Éppen ezért lenne jó, egy olyan munka ami tartást ad, amit a család mellett is élvezek.

    VálaszTörlés
  5. Ha az anyagi oldalát nézed, elég sokszor írtad ezt akkor menj el dolgozni. 40 felett is nehéz állást találni, hiába mondják, hogy nincs munkaerő, akkor is nehéz. Pár év múlva meg még egyszer ennyire nehéz lesz és akkor tényleg nem fogsz találni. Ha még nem hiányzik annyira a te részed a családi kasszából, akkor menj tanulni, ahogy mondtad és akkor talán később is könnyebb lesz elhelyezkedni. Ha pedig a család téged kíván, akkor dönts úgy, hogy csinálod ahogy eddig is és le fog esni a válladról a nehéz kő, bárhogy is döntesz. Nem is olyan régen, talán a sulid végeztével júniusban? pont ilyenek foglalkoztattak, úgy látszik ez valamiért visszatérő mumus, lehet ezért vagy feszültebb időnként? A tanulás egyébként nem rossz ötlet, akkor még családozhatsz is mellette.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tami, pont jól írtad, akkor leesne az a bizonyos kő.. De döntök, mert ez így nagyon nem jó.. Olyan jól leirtad amit érzek most, köszi!

      Törlés
  6. Megvívod! Megoldod. ... Legfeljebb kis idő kell hozzá. ... Idő amíg kitűzöd az irányt! Irányokat.

    VálaszTörlés
  7. Biztos vagyok benne,hogy a legjobb döntést fogod hozni,bárhogy is döntesz!♥ Ölellek Drága!!!♥

    VálaszTörlés
  8. Anikó! Addig tanulj amíg kapod Csengéért az anyaságit, mert aztán tényleg ott lesz a napi nyolc órás meló és hogy jársz suliba? szóval én a tanfolyamra szavazok, ami által lesz munkád is hamar. Hajrá, vágj bele! A suli elsőben nem vészes szerintem, majd harmadik körül kellünk szülőként, hogy oda oda üljünk ha igényli a gyerek. Szorítok, hogy dönts:)!

    VálaszTörlés
  9. Én is pont ugyanerre gondoltam, hogy én azt hiszem a helyedben elmennék arra a tanfolyamra, mert azzal sokkal könnyebb munkát találni. Akkor meg főleg, ha van anyaságid (amire én nem gondoltam), szóval én mennék a helyedbe... Nagyon drukkolok Neked a döntéshez, ölellek :) !!!

    VálaszTörlés
  10. Mi lenne, ha visszamennél a kereskedelembe? Tudom rossz az időbeosztás, meg hétvégén is dolgozni kell, de olyan sok helyre keresnek manapság embert, hátha megértenék a feltételeidet. Vagy esetleg 4 órást vállalnál, és az mellett még mehetne a takaritás.

    VálaszTörlés