20 perce hagytam az oviba Csengét, és már hiányzik.:-(
Közben meg olyan jó ez a kis csönd, legalább kicsit tudok gondolkozni, de minek? :-D
Meg persze fizikát tanulni, ma abból írunk...
Kenyeret már megdagasztottam, a mosó masinák teszik a dolgukat, az ágyneműt leszedtem már..hogy én soha nem unatkozok..:-)
És különben meg utálom, (néha meg nem utálom), hogy nincs annyi keret, hogy ne keljen rászólni a gyerekekre, hogy kicsit odafigyeljenek dolgokra. Pl, hogy a tus fürdő, haj sampon, nem a kezünk közül folyik ki, hanem más funkciója van, hogy a hűtő tartalma éppen az ebédhez kell, nem a saját részre történő felhasználásra, hogy nem vesszük el más ruháját, mert van sajátunk is, bőven. És a legjobban amit utálok, hogy soha nem kérdezik meg, amit csinálnak, hogy lehet e? Hiszen majd valahogy megoldom én a dolgokat...mindig. Senki ne értsen félre, amíg van, nem sajnálom, de azt meg kell érteni, hogy addig nyújtózhatunk ameddig a takaró ér! Jobb ha látják ők is.
Jó fejek amúgy, nincs is ezzel baj, pl, nem követelőznek a büfé pénzért, ha adunk neki, mindig örülnek. És nem is sűrűn van ilyen, mert csomagolnak mindig és megeszik.(legtöbbször)
De a téli hónapokban amúgy sok a rerzsi, a fűtés miatt is. Azt is ki kell gazdálkodni.
Oké, nem politizálok, de miért nem beszélnek arról az állapotról, mikor a gyerek már nem kicsi pelenkás, hanem nagy, szerencsés esetben kap családi pótlékot még, aztán majd nem, tanul (ha tanul), de még otthon van, és egyre több ideig, és enni többet eszik mint kétéves korában, ruha is kell neki, mert nem örököl általában már, cipőről ne is beszéljek, meg az igényekről, mozi,pl, meg baráti szórakozás, meg telefon, meg stb...és azt is ki kell(ene) gazdálkodni valahogy, mert nem mondhatod neki, hogy 18 éves lettél felnőtt mehetsz az ÉLETBE.
Nem mártírkodom, távol áll tőlem, de én, mi mondunk le dolgokról, hogy meglegyen a plusz. És arról nem is beszélek, hogy az élet kezdéshez, vajmi keveset adhatunk hozzá. Tudom, tudom, sokan vagyunk, mi is, akik nem kaptunk semmit sem a saját életünk elkezdéséhez, mégis itt vagyunk. Büszke is vagyok magunkra.:-)
Mindegy, majd megszokom ezt is, mint minden mást is...de nem könnyű! Mert ez is egy élethelyzet, és évekig fog tartani, míg ki nem repülnek, akkor meg itt fogok nyígni nektek, hogy inkább nyomnák a lefolyóba azt a sampont, csak itt lennének..:-D :-D
Közben meg olyan jó ez a kis csönd, legalább kicsit tudok gondolkozni, de minek? :-D
Meg persze fizikát tanulni, ma abból írunk...
Kenyeret már megdagasztottam, a mosó masinák teszik a dolgukat, az ágyneműt leszedtem már..hogy én soha nem unatkozok..:-)
És különben meg utálom, (néha meg nem utálom), hogy nincs annyi keret, hogy ne keljen rászólni a gyerekekre, hogy kicsit odafigyeljenek dolgokra. Pl, hogy a tus fürdő, haj sampon, nem a kezünk közül folyik ki, hanem más funkciója van, hogy a hűtő tartalma éppen az ebédhez kell, nem a saját részre történő felhasználásra, hogy nem vesszük el más ruháját, mert van sajátunk is, bőven. És a legjobban amit utálok, hogy soha nem kérdezik meg, amit csinálnak, hogy lehet e? Hiszen majd valahogy megoldom én a dolgokat...mindig. Senki ne értsen félre, amíg van, nem sajnálom, de azt meg kell érteni, hogy addig nyújtózhatunk ameddig a takaró ér! Jobb ha látják ők is.
Jó fejek amúgy, nincs is ezzel baj, pl, nem követelőznek a büfé pénzért, ha adunk neki, mindig örülnek. És nem is sűrűn van ilyen, mert csomagolnak mindig és megeszik.(legtöbbször)
De a téli hónapokban amúgy sok a rerzsi, a fűtés miatt is. Azt is ki kell gazdálkodni.
Oké, nem politizálok, de miért nem beszélnek arról az állapotról, mikor a gyerek már nem kicsi pelenkás, hanem nagy, szerencsés esetben kap családi pótlékot még, aztán majd nem, tanul (ha tanul), de még otthon van, és egyre több ideig, és enni többet eszik mint kétéves korában, ruha is kell neki, mert nem örököl általában már, cipőről ne is beszéljek, meg az igényekről, mozi,pl, meg baráti szórakozás, meg telefon, meg stb...és azt is ki kell(ene) gazdálkodni valahogy, mert nem mondhatod neki, hogy 18 éves lettél felnőtt mehetsz az ÉLETBE.
Nem mártírkodom, távol áll tőlem, de én, mi mondunk le dolgokról, hogy meglegyen a plusz. És arról nem is beszélek, hogy az élet kezdéshez, vajmi keveset adhatunk hozzá. Tudom, tudom, sokan vagyunk, mi is, akik nem kaptunk semmit sem a saját életünk elkezdéséhez, mégis itt vagyunk. Büszke is vagyok magunkra.:-)
Mindegy, majd megszokom ezt is, mint minden mást is...de nem könnyű! Mert ez is egy élethelyzet, és évekig fog tartani, míg ki nem repülnek, akkor meg itt fogok nyígni nektek, hogy inkább nyomnák a lefolyóba azt a sampont, csak itt lennének..:-D :-D
Szerintem se a sampont, se a tusfürdőt nem kell pazarolni, semmi mást se. Azzal, ha erre okítod őket, csak segítesz nekik hosszútávon, hiszen egyszer majd nekik kell ezeket beteremteniük, majd a családjuknak is és nem lesz mindegy. Meg ugye a pénznek annyi helye van, költsük jó és hasznos dolgokra, ha leheene pazarlásra. Szerintem jól csinálod ezt Anikó.
VálaszTörlésIgen, meg kell tanulniuk!
TörlésA takarékosság nálunk is alap, és szerintem ezt tanítani kéne! Már ahogy látom sok fiatal házasnál, vagy idősebbeknél is, ahol addig valahonnan mindig jött a "jó" aztán ez elapadt, és huss, ott a kemény élet, ők pedig élnek, ahogy addig, amíg nem koppannak egy nagyot, aztán jön a -jaj, te hogy oldod meg hogy feléből is kijössz? Ezért kéne tanítani... anyumnak milliószor köszöntem már meg (és férjem is) hogy megtanított takarékoskodni, akkor sokszor sírtam meg csapkodtam hogy minek ez? Aztán megértettem... férjemnek meg egy volt a sok pont közül, amiért elvett :P A gyerekek már ebbe születtek bele, és semmi gondjuk vele, 4 évesen már mondja másnak hogy kevesebb is elég, miért pazarolsz? (szappan, nem 5 nyomás, elég 1 is...) Nagyon örülök, hogy még vannak ilyen anyukák, úgy szeretlek olvasni ez miatt, mert ugyanazon értékek fontosak nekem is, mint Neked :)
VálaszTörlésén meg annyira örülök, hogy vannak ilyen fiatal anyukák mint Te, akik értékeket követnek! <3
Törlés