2016. február 27., szombat

Olyan hétköznapi...

Szombat van, megnézném a statisztikát, szerintem szombaton nagyon keveset írtam a blogba, mert az régesrégen..bevásárlós nap volt, meg olyan szöszmötölős..mostanában kicsit zajosabb de hétköznapi. Fog ez változni, ha jön a jó idő, de hiába süt a nap, fázom. Pedig hogy örülne Csenge ha elmennénk játszira, de olyan messze van gyalog, kocsival meg mire kiállok...ahhoz meg közel.
Amúgy is, rajtam a tavaszi rosszkedv.
Zsolti annyit dolgozott a héten, hogy most fekszik..alszik, nem jól van, ma még nem evett, nem ivott...jó ez így? Nem, de kell a pénz!? Kell. Én meg itthon tartom a frontot..de mennyire utálom ezt. Olyan egyedül érzem magam, ő hajtja a pénzt, én rendezem a családot, sokszor olyan jó lenne együtt csinálni a dolgokat, sokat beszélgetnénk közben..talán lesz majd így. Talán...
Nemsokára hazajönnek Mesiék, akkor zajos lesz a ház újra, főleg ha a fiúk is hazajönnek a focizásból. Én már mostam, csináltam fasírtot a lencse főzelék mellé, almás palacsintát, egy nagy kenyeret.. csak a szokásos..mindig, csak a szokásos. Ja és Bence reggel lázas volt, torkát fájlalja, remélem Zsoltiban is csak valami vírus van...
Egy hétköznap, szombaton!

2 megjegyzés:

  1. Mi sok helyre megyünk bicóval/rollerrel/esetleg futva. Ha közel van kocsival, gyalog messze, akkor jönnek elő a "hajtós járművek"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fiúkkal régen én is, bárhova. Csenge nem szereti ezeket a járműveket.:-)

      Törlés