2016. március 3., csütörtök

álmomban...

Gondoltam már arra, hogy hinne kellene az álomfejtésben. Aztán arra is gondoltam milyen lehet annak, akinek olyan nagyon nehéz, lezáratlan múltja van az életben, az álmodik ezzel, és hogy dolgozza fel?
Mert nagyon nehéz lehet. Nagyon nehéz...
Én mikor először álmodtam a lezáratlan múlttal, ami valljuk be, csak nekem olyan nehéz lezárnom, akkor még arra gondoltam, talán eszembe volt aznap ő, mikor másodszor álmodtam vele, akkor arra gondoltam, talán véletlen, de ma éjjel is vele álmodtam. Ez már nem lehet véletlen. Pedig nap közben nem gondolok rá. Ennyire erős az emberben a le nem zárt múlt?
Bocs, ha ilyen naivnak tűnök. Valahogy kegyes az élet velem. Sok elvarratlan szál nincs az életemben. Jó házasságban élek, sok, sok éve, nagyon fiatal korom óta. Gyerekeimmel sincs nagy gond, (jó, ott mint anya mindig a tökéletesre törekszem), tudom, fogjam is be a szám, mert ilyen nem is létezik, hogy alapvetően minden klappol. Tudom, be is fogtam.:-)
De ez az egy, valahogy nem hagy nyugodni...valahogy nem tudom levarrni a szálat. Pedig már nem vagyunk közel, sőt távol vagyunk egymástól, rokoni szál sincs...mégis. :-(

3 megjegyzés:

  1. Én nem tudok lezárni... sok sok elvarratlan szálat, lezáratlan érzést húzok magam után, hosszú hosszú évek óta, nem beszélek róla, együtt élek vele, örülök hogy szép életem van, köszönöm Istennek, és húzom tovább azt csendben amit nem tudok letenni...
    (ha valaki tud rá gyógymódot, szóljon ;) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek szerint én sem tudok lezárni...:-(

      Törlés
  2. En sem...
    bar neha ugy erzem sikerult(es ideig-oraig mintha igy is lenne...de megsincs).Neha akkora lelki teher,hogy fizikailag is kivagyok....

    VálaszTörlés