Rém kellemetlenül éreztem magam tegnap a suliban. Ritkán fordul meg ez velem, és bevallom szégyellem magam emiatt, de ember vagyok én is, hibázhatok!
Történt úgy, hogy ez már nem mostani téma. Mögöttem ül egy hasonszőrű anyuka. három fia van, és a nagyobbik Bencével jár iskolába. Első félévben nem nagyon járt be a suliba. Én aggódtam miatta, kerestem, néha visszajelzett. Felajánlottam neki a segítségem, mert azért ebben az évben sok anyagot veszünk. Be kellett adni egy házi dolgozatot magyarból például, három jegyet ért, gondolhatjátok, hogy a tanárnő, nem rövid határidőt adott, és még utána is be lehetett adni, egy bizonyos ideig. Nem tette, pedig én kérdeztem őt, hogy megírta e? Vállat húzott, tegnap meg felháborodva nézi a naplót, és látja, a három piros egyest benne, nem értette. Minek ütöttem bele az orrom. Volt, hogy kérdezte Bence hogy jár e ez a bizonyos anyuka a suliba, mondtam neki, sajnos nem nagyon, és a jegyei sem túl jók! Beteg volt azt tudom, sajnáltam is miatta, én csak segíteni akartam neki is, nem csinálta meg, mert nem is ér rá erre. Hát most mit mondjak..én sem vagyok időmilliomos, de én akartam ide jönni, senki nem kényszerített, nem a tanár miatt adom be a dolgozatot, hanem a magam érdekében. Tegnap stréber is voltam, mert adott a magyar tanár nekem az egész éves munkáért egy ötöst, és négyes, négyesre zárt le évvégén magyarból. Sőt a föcitanár 4,5 re megadta nekem az ötöst, úgy, hogy nem is kellett felelnem, mert azt mondta az egész éves munkámat díjazza ezzel...De én nem azt nézem ki hányast kap( na jó a magaménak örülök)
Kellemetlen ebben az volt, hogy az én fiam kibeszélte ezt az anyukát, a fiának.:-( És bár anyuka nem engem szidott, hanem Bencét, mégis tőlem hallotta a gyerek. Még ha van benne igazság, nem szabad ítélkezni. SOHA NEM TUDHATJUK MI ZAJLIK A MÁSIK ÉLETÉBEN! Sajnálom, hogy rosszindulat kicsi jele is felmerült bennem. Nem szabadna másokkal foglalkoznom. Csak a hülye szociális érzékenységem..
Most is tanultam valamit, és bocsánatot fogok kérni, ettől az anyukától!
Történt úgy, hogy ez már nem mostani téma. Mögöttem ül egy hasonszőrű anyuka. három fia van, és a nagyobbik Bencével jár iskolába. Első félévben nem nagyon járt be a suliba. Én aggódtam miatta, kerestem, néha visszajelzett. Felajánlottam neki a segítségem, mert azért ebben az évben sok anyagot veszünk. Be kellett adni egy házi dolgozatot magyarból például, három jegyet ért, gondolhatjátok, hogy a tanárnő, nem rövid határidőt adott, és még utána is be lehetett adni, egy bizonyos ideig. Nem tette, pedig én kérdeztem őt, hogy megírta e? Vállat húzott, tegnap meg felháborodva nézi a naplót, és látja, a három piros egyest benne, nem értette. Minek ütöttem bele az orrom. Volt, hogy kérdezte Bence hogy jár e ez a bizonyos anyuka a suliba, mondtam neki, sajnos nem nagyon, és a jegyei sem túl jók! Beteg volt azt tudom, sajnáltam is miatta, én csak segíteni akartam neki is, nem csinálta meg, mert nem is ér rá erre. Hát most mit mondjak..én sem vagyok időmilliomos, de én akartam ide jönni, senki nem kényszerített, nem a tanár miatt adom be a dolgozatot, hanem a magam érdekében. Tegnap stréber is voltam, mert adott a magyar tanár nekem az egész éves munkáért egy ötöst, és négyes, négyesre zárt le évvégén magyarból. Sőt a föcitanár 4,5 re megadta nekem az ötöst, úgy, hogy nem is kellett felelnem, mert azt mondta az egész éves munkámat díjazza ezzel...De én nem azt nézem ki hányast kap( na jó a magaménak örülök)
Kellemetlen ebben az volt, hogy az én fiam kibeszélte ezt az anyukát, a fiának.:-( És bár anyuka nem engem szidott, hanem Bencét, mégis tőlem hallotta a gyerek. Még ha van benne igazság, nem szabad ítélkezni. SOHA NEM TUDHATJUK MI ZAJLIK A MÁSIK ÉLETÉBEN! Sajnálom, hogy rosszindulat kicsi jele is felmerült bennem. Nem szabadna másokkal foglalkoznom. Csak a hülye szociális érzékenységem..
Most is tanultam valamit, és bocsánatot fogok kérni, ettől az anyukától!
Jaj, ilyen kellemetlen helyzetem nekem is szokott lenni... nem veszem észre, hogy hol nem kellene dumálni - és tényleg nem is rosszindulatúan - aztán meg valahogy visszajut, bután, és fú.... sajnálom :(
VálaszTörlésja ja, mert, aki tovább adja már nem biztos, hogy azt hallja ki belőle, amit te valóban mondtál... Az én szám is nagy sajnos és én is éreztem már hülyén magam miatta.
VálaszTörlésEbbe én is bele szoktam futni sajnos, utána meg verem a fejem a falba.:(
VálaszTörlés