2017. március 14., kedd

Mert...

Mert véletlenek igazán nincsenek.
Ma mentem vásárolni, nem volt nagyon kedvem menni...Mint ahogy mostanában semmihez nincs kedvem. Éppen már bepakoltam a kocsiba, bambultam. Azon járt az agyam, még elmegyek zoknit venni a fiúknak, majd haza, valamit főzni, sütni is akarok egy tepsi sütit, mert délután megyünk a sógornőm szülinapi meglepi bulijába, oda nem szeretnék üres kézzel menni. Emiatt is dohogtam, most nem írom le miért, na, miközben ezen járt az agyam, biztos összehúzott szemöldökkel mentem (ahogy szoktam) cseppet sem úgy, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere, na mikor, szembe jött velem valaki. Ismerős volt a szeme, mosolya,de egy pillanat kellett hozzá, hogy felismerjem. Lehet én elmentem volna mellette, ha nem szólít meg? Lehet..:-( Persze ez csak egy pillanat tört része volt. Kepi blogról Márti volt! Hogy mennyire örültem neki, kicsit lepleztem, mert olyan kis semminek, szakadkának éreztem magam éppen akkor (is). De ő kedvesen, tömören, jóindulatúan beszélgetett velem. Jókor jött nagyon, mikor már éppen üvöltöttem volna, hogy hahó emberek itt vagyok, ragyogok, velem miért nem beszélgettek. Tudom én tehetek róla. Én is bezártam magamhoz vezető ajtót, és bevallom a kulcsot is a kút legmélyére dobtam. Márti vissza adta nekem a kulcsot. És finoman, szemembe nézve, elmondta, nem jó így, ahogy most vagyok.
Igaza van, nem lennék őszinte, ha azt mondanám nem potyognak most a könnyeim. (szép látvány lehetek, befestett hajjal...itt bőgök). Ez van.
Kibújok a csigaházból, és igen most megfogadom, valamit sportolni fogok, és akkor majd az örömhormonok dolgozni fognak, és becsülöm amim van, a szép családomat amim van. Megkeresem magamban azt ami érték és előre nézek, nem lehajtott fejjel.
Legfontosabb mondata Mártinak az volt, tudatosan kell csinálni, hát akkor hajrá, tudatosan kezdem azzal, hogy finom fanta szeletet sütöttem, mondjuk nem fantásan hanem meggyesen, rakok majd képet a facebookra Házi süti Anikótól csoportba, ez itt a reklám helye, gyertek oda szívesen látok mindenkit. Megfőztem egy egyszerű tésztát ma, és este mosolyogni fogok a "bulin", meg holnap is. Mert csak kerek évfordulót ünnepelünk. És csütörtökön egy öröm verselemzést csinálok a kisérettségin...:-) Vagy nem, de akkor is öröm, hogy megcsinálhatom...
Szeretném ezt a blogot úgy tovább vinni, hogy pozitív gondolatok legyenek leginkább itt!
Nagyon hálás vagyok, hogy itt vagytok, tartsatok továbbra is velem!!!:-)

8 megjegyzés:

  1. Anikó! Nagyon örültem, hogy találkoztunk! Nekem egyáltalán nem tűnt fel, hogy rossz a kedved, sem az esetleg összehúzott szem (látnád én milyen zord arccal tudok közlekedni, mert ilyen a képem :-) ). Sokkal inkább egy aranyos, csinos "kislányt" láttam.
    A néggyerekes, otthonlevős létet én is megéltem. Tudom, hogy milyen. Sok öröm és sok munka, gond. Aztán eljön az idő amikor már az anyuka is élheti egy kicsit a maga életet. Ezt is meg kell tanulni, keresni a lehetőségeket és örülni amikor megtaláljuk.
    Remélem nem mondtam olyant, hogy nem jó ahogy most vagy! :-)
    Aztán a kávézást már nem hagyom! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Lehet csak finoman céloztál rá..:-) Annyira jókor és jó időben találkoztunk. KÖSZÖNÖM

      Törlés
  2. Anikó, ezt a bejegyzést mintha egy teljesen más - sokkal-sokkal határozottabb, tudatosabb - Anikó írta.... annyira ez jött le nekem!!! és jó volt, JÓ volt olvasni! Igen, így, pont így előre...! a sültgalambot - nyugi, nekem is vagy tííííz év volt rájönni - hiába várjuk. A kulcs az bennünk van, saját magunknak kell használni, kinyitni vele magunkat. NÉha bezárni is, adott időben. Hajrá! és szorítok az iskola miatt is - mert megérdemled! :)

    VálaszTörlés
  3. Nahát! akkor hajrá, menni fog, írd ha kell valami segítség, vagy motiváció vagy akármi, úgy örülök neked!

    VálaszTörlés
  4. Anikó, kívánom, hogy tedd magadévá ezt a gondolatot, és sikerüljön ezen az úton maradnod. Ez vezet ki a fényre. Más nem tudja a lelki békédet megtalálni helyetted. Azért egy jókor jött beszélgetés a megfelelő emberrel sokat segít. :-))

    VálaszTörlés
  5. Anikó, még nem is írtam, hogy az én második nevem is Anikó. Igaz, soha nem használtam, de azért talán mégis jelent valamit. Az én sógornőm is otthon van a 4 gyerekével, akik már lassan felnőttek és bár nagyon sokat dolgozik, gyönyörűen rendben tartja a házat, a kertet, a gyerekeket, de mindig az járt a fejemben, hogy mivel nem dolgozik, nem tartozik bele egy közösségbe és ez hogy nem hiányzik neki. Bár vannak rossz munkahelyek, de azért mindenhol vannak olyan emberek, akik néha lelket öntenek az emberbe, ha rossz kedve van, vagy csak beszélgetnek vele pár szót.
    Most, hogy nyugdíjas lettem, most is próbálok keresni olyan közösségeket, akikhez tartozhatok, akikkel közös az érdeklődésünk, hasonló korúak mint én, pedig itt van a családom is. Nem tudom, hogy ez csak velem van -e így, de szerintem szükségünk van más emberekkel való kapcsolatra is a család mellett. Bocsánat a hosszú szövegért, de ez most így kijött belőlem. Drukkolok neked, minden téren.

    VálaszTörlés