Olyan nyögvenyelősen ülök ide mostanság...
Nem azért mert nem lenne mit írni, de sokszor eszembe jut, hogy bezárom a blogot.
Nincs rossz kedvem, sőt...
Csak olyan kettősség van bennem, örülök ennek a blognak mert olyan mélységekből hozott ki, hogy elmondhatatlan. Mikor bánatom volt, jó volt kiírni belőlem, majd ha öröm ért azt is.
De, az utóbbi időben elgondolkoztam. Mindennapi csip-csup dolgot nem szeretnék leírni. Mert nem ide való, az a mi családunkra tartozik, a nagy dolgok meg nem minden nap történnek. Minden nap sok-sok dolog történik velünk. Ma is írhatnám hogy Csenge megtanult ma araszolni felém az ágyba. Már átlógott a feje a mi ágyunkra, olyan aranyos volt, miközben azon jár az agyam milyen megoldást kellene találnom az éjjeli másfél óránkénti keléshez?De közben küzdünk Mesi kamaszkorával, de tünemény közben, most az Árvácska menhely irodalmi pályázatán nyert, vagyis második lett. Tanárnője csak annyit mondott kedvesen, :már megint Mesi???:-)
És a fiúk is megérnének egy nagy oldalt.
De nincs erőm írni minden nap, meg olyan személytelen. Mi nem vagyunk regisztrálva a facebookon(így kell írni????) IWIW-en is csalódtam mikor megörültem iskolai barátnőmnek, aki vissza sem írt. :-(
Van egy kedves fórum is ahol szoktam írni csupa kedves emberrel....nagyon szeretem őket.
Én kint a kertben szeretnék paradicsomot és málnát kapálni, miközben átszólok a szomszédasszonyomnak és egy jót beszélgetünk....álom, álom..
Ne haragudjatok rám ezért, nehéz eset vagyok.;-)
Dehogy vagy nehéz eset! Csak ember vagy, Anya, feleség. Ezer gonddal, bajjal, és legalább ennyi örömmel és boldogsággal. Néha szeretnél mindent megosztani a világgal, néha meg elbújni, eldugni a családod, gyerekeid, védeni őket valamitől, ami talán nincs is... És tudod, hogy blogot írni felelősség, duplán is. Felelős vagy azért, amit leírsz. Hogy igaz legyen, ne becsapd az olvasóid, de meg akarod védeni a gyerekeid is a nyilvánosságtól, a kíváncsi tekintetektől.
VálaszTörlésÉn szeretem a blogod, mert TE vagy. És felnézek Rád, és büszke vagyok Rád.