Elgondolkoztam az imént, míg az Ági bejegyzését olvastam.
Miért is indult a blog?
Azért mert azon a februári napokon, iszonyúan el voltam keseredve. Fájt a megnemértettség, a felszínesség, a hazugság. Ezek mind maradtak, de én sokat változtam. És ezt köszönthetem ennek a blognak is. És rájöttem, nem lehet a világot egy nap alatt megváltoztatni. Azután a folyamat után jött a csoda, Csenge baba. Lehetne a blog továbbra is minden napi rutin is, talán azért érzem a nagy hiányt, nem így kezdtem a blogot, hogy mindennapi rutin. És mivel mindennap nincs csoda és lelkizés, hanem a rutin, és akkor jó ha az van, mert akkor olajozott a gépezet a család gépezete.
Nem vagyunk regisztrálva a facebookon, nem tartom fontosnak, és akkor álszent is vagyok egyből, mert blogom meg van. Na itt ez a kettősség bennem. Persze lehetne a blog csak olyan lapos, néha beírogató....lehetne, na de akkor minek? Ha meg írok be akkor meg annak a szűk körnek akik, köszönnek nekem, és néha írnak egy pár szót. Ezt hiányoltam csak, nem akarok én magamutogató lenni....félek is tőle hogy olyanok is olvassák a blogot, akit én nem szeretnék..... lehetne zárt blog....de akkor inkább bezárom én nem írok többet...mert azért szeretek ismerkedni.
Jó sok nyűgöm van, mi???:-)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése