Őrség

Elgondolkoztam az előbb, miért nem porszívózok inkább, mint most ide leültem írni? Mert volt egy pillanatnyi érzésem hogy a "falnak beszélek". Igen talán annak, nem látom az arcokat, a mosolyokat, a fintorokat, a kérdést, a megjegyzést....
De...a "falnak is füle van";-) így talán nem baj, hogy ide ültem írni, porszívózás helyett.
Kezdem azzal, tegnap mikor hazaértünk jó volt az ismerős dolgokat látni, pedig csak öt napot voltunk távol. Én lelkesedtem, Zsolti nem annyira. Nem értettem, Ő szokta mondani mindig, de jó itthon.Én akkor még csak örültem a megtett kilómétereknek épségben.  Ma megértettem miért érezte másképp. Nekem ma volt hiányérzetem. Hiányzott a nyugalom, a tér, a "normális" emberek. Rossz volt hogy nem én mutogatom az álom szép cserépkályhámat amiben főzni is lehet és nem Zsolti ágaskodik a létrán csinálva a tetőteret, hanem egy kedves pár aki már Kercaszomoron újítja a házikóját. Judit büszkén mutogatta a kertjét ahonnan már leszedte a mai termést. Megirigyeltem tőle a földben kiszáradt, cserzett tenyerét. És sajnáltam, hogy nem én mutogatom büszkén a gyümölcsfáimat a kertben. És már arra gondoltam milyen szép karácsonyuk lesz, bár még madárcsalád lakik a konyhában, de talán ősszel be tudnak költözni.
Szeretem a házikónkat, sokszor elmondtam már, de ha azt mondanák mehetünk, pakolnék és mennék már. Könnyen mondták a kedves pár akihez mentünk a jurtába, sikerülni fog majd, higgyem el. Nem hittem. Bár másfél évvel ezelőtt azt sem hittem jöhet közénk Csenge, és most itt van. Hiányozna a Duna, a pilis is nagyon. De megszoknám szerintem.
Sírt Bence is tegnap vacsoránál, jobban mint tavaly. Sajnáltam őt, nagyon. És bár tudom a mai fiatalokat beszippantja a számítógép és a tévé, jó volt látni Mesit is egész nap csak vihogni, mint egy igazi gyereket. Akik csak bújocskáztak, lovakat etettek, feltalálták magukat csak akkor láttuk őket ha éhesek voltak.

Na, persze nem panaszkodom, csak az érzéseimet írom le.Talán nem leszünk nyugdíjasok mire sikerül megvalósítani az álmunkat, talán....
 És mivel nincsenek véletlenek, Vadóc is megellet szombatról vasárnapra virradóra. Gyönyörű kiscsikót meg akarta mutatni nekünk.:-)

Most arról nem írok milyen nehéz volt, Csenge belázasodott ijesztően. Nagyon megijedtünk egy pillanatra, de hála, most minden a régi...kis nyafka királylány!:-)))

Megyek porszívózni.....