Boldog Szülinapot!

Meddig éli át az ember a gyermeke születését? Gondolom amíg él. És ez így van jól.
Ma én is úgy ébredtem, sőt úgy feküdtem, hogy éltem a 10 évvel ezelőtti napokat.
Izgalommal teli volt, már bent feküdtem a kórházban, hiányzott a kiscsaládom, Dávid még csak éppen elmúlt 1 éves, akkor tanult járni. Nagy hasam volt, majdnem kétszer akkora mint most Csengével, tolattam is vele. Nyűg volt minden, mert Bencét is túlhordtam 6 nappal. Indított szülés volt ez is, és nehezen jött Bence, de 10 óra 20 percre megszületett az óriás bébink, 4 kiló 5 dekával, és 56 cm-rel. Csúcsfej, mert olyan csúcsos volt a kis feje. Zsolti is beért korán, olyan jó volt, megnyugtató, hogy ott volt. Bár nálunk ez természetes.

Azóta eltelt 10 év! Elröpült, most könnyes a szemem, mert annyi jó van benne. Mellette annyi küzdelem. De ugye ilyen szép napon nem a rosszra emlékezünk hanem csakis a jóra!:-)

Isten éltessen Drága Kisfiam, Bence! Köszönöm hogy Anyukád lehetek!
(Az már csak mellékes, és azon a napon is az volt, sőt azóta is minden július 26.-án hogy a névnapom is van. Mondta 10 évvel ezelőtt  Drága Cili mama , figyeld meg, a névnapodon fog előbújni a babánk! És lám, igaza lett!:-)))

Megy az idő.....

Nem, nem akarom! (dehogynem:-)
Nemhiszem el hogy már jön felém a Királylány! Határozott csúszkálással, majd lábbal segítéssel, indult meg felém, néha felnézett, felhúzta az orrát és lelkesen kuncogott, nézd anya mit tudok? Persze mire oda ért, hiába biztattam, elfáradt a lelkem.Kicsit nyafogott, majd az ölembe kucorodott.
Most született, most fogtam meg a kis gombóc testét, tettem a mellemre cicizni. Most volt. Nem is értem hova repült majd' 8 hónap?? Hova???Miért szalad ennyire az idő? Miért???
Visszatekerném az időt, Fiúkat egy éves korukra, irtó helyesek voltak egyévesen nyáron, kis fürdőbugyiban flangáltak, úgy itt vannak előttem:-))) Mesit meg olyan 3-4 éves kora közé. Hallani kellene a dumáját, meg a mozgását, ahogy állandóan billegette magát:-)))).

gyerekkor;-)

Van úgy hogy nem felejti el az ember a gyerekkorát. Miért is felejtené? Nekem is nemrég volt, mégha nemsokára a 4x felé haladok. Küzdök a fiúk olvasásával. Nem szeretnek olvasni, kifogás: nem értem, most inkább bicajoznék, vagy fontos spongyabobnézhetnékem van, vagy stb...
Persze eszembe jut hogy én sem rajongtam az olvasásért az ő korukban. Utáltam a nyarak kötelező olvasmányait, sokszor el is sunnyogtam...(pszt!!!!!!!:-)Mostmár? Alig várom hogy egy könyvvel a kezembe leülhessek, na jó inkább bebújjak az ágyba olvasni. Van mikor Csenge engedi is. (hú, de jó:-) Na jó nem a Háború és  Békét olvasom,-), hanem egy jó kis romantikus könyvet amit karácsonyra kaptam Zsoltitól.De nagyon szeretek olvasni. És ezt látják is, no de kit érdekel?. Ma azt mondtam nekik este, ok, én többet nem mondom hogy kell olvasni, de engem nem érdekel ha olvasónaplót kell írni belőle.(dehogynem érdekel)
Csak zsarolnom kell egy kicsit őket. És nem is azért mert tudniuk kell minden szót a Kincskereső Kisködmönből vagy a Pál utcai fiúkból, de sokat javulna a helyesírásuk a fogalmazásuk, a kiejtésük így. Olvasunk együtt is, mikor Bence nagy ásítások közepette elalszik rajta, Dávidot meg kb. addig érdekli míg olvassuk, majd, annyi...
Mesi szeret olvasni, de ő is kikészít a napokban a Sims játékával, órákat vesz el az életből neki, és semmi értelme, semmi... Most fűzi a fiúkat kérjenek együtt karácsonyra laptopot a szobájukba. Lehet konzervatív  vagyok de pont elég amit itt ül. Nem kell még több idő erre, fiúkat annyira még nem érdekli a dolog, ha napokig nem ülnek itt, az sem izgatja őket.Inkább találkozna a barátnőivel, vagy kreatívkodna. Most a menhelyi táborozás is csak vasárnap este fél nyolckor dőlt el hogy megy. De úgy hogy előtte én voltam a leggonoszabb anyuka, hogy nem engedtem órákat számítógépezni. Na voltam ám minden a szeme állásából, csak szeretetre méltó anya nem. Tudom kamasz, tudom. Azt is, min megy át, DE valamit nekünk is kell lökdösnünk..és majd milyen lesz a fiúkkal?  Nekik sem könnyű, nekünk sem.
Közben hogy abszolút ne unatkozzunk, itt van a mi tündérrózsánk aki sem nappal sem éjjel nem alszik rendesen, hogy nehogymár lemaradjon valami fontos dologról. Ma hason csúszva kúszott egy papírdobozért, majd letépett vagy rágott valahogyan egy darabot és mohón csámcsogta, még jó, mert így hallottam.:-)Lassan lehet a lakást újra mentesíteni.

elfáradtam! PONT!!!:-)

Jól elfáradtam ma. Így jár aki egy nap alatt szeretne mindent megcsinálni. Persze a végeredmény a fontos, és az hogy Királylány alszik!:-)))
Illatos a függöny, még a sötétitő függönyt is kimostam, vasaltam, és megpucoltam az ablakokat.
Majd várt rám még egy adag barack befőzése. Mivel kétszer főztem már belőle, rendes baracklekvárt, így gondolkoztam milyen is legyen, majd rátaláltam egy vegyes lekvár és egy levendulás lekvár receptre.
Én mint hivatásos levendula szerető:-))) Titkon reméltem valami újdonsággal lepem meg Drága Barátnőmet mikor megyünk hozzájuk. Írok gyorsan sms-t milyen kreatív vagyok, majd jön a válasz, Ő már tett el hat üveggel. Na igen, így vagyunk ezzel, mit nekünk majd' 300 km.:-)))
De valami isteni finom lett. Lekvárból ennyi elég lesz, pestot kellene elraknom még., és pizza szószt.
Ilyenkor azt mondom, holnap nem csinálok semmit. (dehogynem....;-)Pl, bagóca levest és palacsintát, méghozzá túrósat!:-)))Na jó, pár db kakaósat is, és lekvárosat és....

Nyári napok...:-)

húúúúúúúúúúú, lehuppantam egy kicsit ide!:-)

Míg sül a kakaós kalács, és azt néztem egy óra volt míg kenterbe vágtam a konyhát ebédfőzés után, és még szintidőt futottam mert Csenge alszik. Ugyanis tele a hasa.:-) Délben, hogy sírt mert éhes.:-( Leturmixoltam neki kukoricás rizst, és a rántott cukkininek a bundáját leszedtem és azt is raktam hozzá. Csak úgy falta, majd mikor tele volt a hasa elkezdett bohóckodni. Na dőltünk a srácokkal a nevetéstől.:-)Na de jó életem lesz szombattól, lesz megint mosogatógépem.
Olyan jók, nyugisak ezek a nyári napok, nagyon szeretem, de rohannak a napok (mint mindig) Kéne olvasni a kötelező olvasmányokat, de........olyan nehezen mondom a srácoknak, akik jól eljátszanak.
Szóval olyan szépen mennek a napok, Csenge egy huncutzsivány;-), ülve játszik, majd hasra fordul és mászna már. Kúszni is tud, de még nem jött rá hogy haladni is lehet!:-) Addig jó:-)))))
Jó meleg van, medencézős isdő egy ideje. Csenge is szívesen pancsol. Kíváncsi leszek mit szól majd a Balatonhoz.

nyűg:-)))))

Elgondolkoztam az imént, míg az Ági bejegyzését olvastam.
Miért is indult a blog?
Azért mert azon a februári napokon, iszonyúan el voltam keseredve. Fájt a megnemértettség, a felszínesség, a hazugság. Ezek mind maradtak, de én sokat változtam. És ezt köszönthetem ennek a blognak is. És rájöttem, nem lehet a világot egy nap alatt megváltoztatni. Azután a folyamat után jött a csoda, Csenge baba. Lehetne a blog továbbra is minden napi rutin is, talán azért érzem a nagy hiányt, nem így kezdtem a blogot, hogy mindennapi rutin. És mivel mindennap nincs csoda és lelkizés, hanem a rutin, és akkor jó ha az van, mert akkor olajozott a gépezet a család gépezete.
Nem vagyunk regisztrálva a facebookon, nem tartom fontosnak, és akkor álszent is vagyok egyből, mert blogom meg van. Na itt ez a kettősség bennem. Persze lehetne a blog csak olyan lapos, néha beírogató....lehetne, na de akkor minek? Ha meg írok be akkor meg annak a szűk körnek akik, köszönnek nekem, és néha írnak egy pár szót. Ezt hiányoltam csak, nem akarok én magamutogató lenni....félek is tőle hogy olyanok is olvassák a blogot, akit én nem szeretnék..... lehetne zárt blog....de akkor inkább bezárom én nem írok többet...mert azért szeretek ismerkedni.

Jó sok nyűgöm van, mi???:-)))))

Köszönöm:-)

De aranyosak vagytok! Nem szemrehányás volt, dehogyis!:-) Csak néha van olyan furcsa képzetem senki nem olvassa a blogot, nem mintha úgy írnám mintha másoknak írnám, hanem önző módon jólesik, magamnak..
Nelli, nagyon hiányoltalak, kutattam miért nem írsz, nem csak ide, blogodra sem. De megnyugtató a hozzászólásod, hogy nincs baj, és igen nagyon jól éreznétek magatokat! Én csak ajánlani tudom, ez a teljes kikapcsolódás.
Drága Barátnőm, ne irigyelj engem. Én ott voltam öt napot és haza kellett jönnöm.:-( Míg Ti, állandóan egy gyönyörű paradicsomi állapotban vagytok. Készül a kemence, ott a lóca, és csak sorolhatnám, sorolhatnám....
Nem vagyok irigy, mert ezt az érzést muszáj volt kiűzni magamból, megkeseríti az ember mindennapjait.De jólesik hogy Nektek, sikerült.:-)
Talán nekünk is sikerülni fog....talán...
Olyan furcsa, ülve játszik Csenge éppen a szőnyegen.Megy az idő, mint a gyorsvonat!:-))))

Nincs a falnak füle...:-)

Nincs a falnak füle!,-) De bízom, hogy olvassa valaki a bejegyzést!:-)
Csak néha, hahó: olvastam....:-) Pusz!

(lehet hogy paranoiás vagyok???:-O)

Őrség

Elgondolkoztam az előbb, miért nem porszívózok inkább, mint most ide leültem írni? Mert volt egy pillanatnyi érzésem hogy a "falnak beszélek". Igen talán annak, nem látom az arcokat, a mosolyokat, a fintorokat, a kérdést, a megjegyzést....
De...a "falnak is füle van";-) így talán nem baj, hogy ide ültem írni, porszívózás helyett.
Kezdem azzal, tegnap mikor hazaértünk jó volt az ismerős dolgokat látni, pedig csak öt napot voltunk távol. Én lelkesedtem, Zsolti nem annyira. Nem értettem, Ő szokta mondani mindig, de jó itthon.Én akkor még csak örültem a megtett kilómétereknek épségben.  Ma megértettem miért érezte másképp. Nekem ma volt hiányérzetem. Hiányzott a nyugalom, a tér, a "normális" emberek. Rossz volt hogy nem én mutogatom az álom szép cserépkályhámat amiben főzni is lehet és nem Zsolti ágaskodik a létrán csinálva a tetőteret, hanem egy kedves pár aki már Kercaszomoron újítja a házikóját. Judit büszkén mutogatta a kertjét ahonnan már leszedte a mai termést. Megirigyeltem tőle a földben kiszáradt, cserzett tenyerét. És sajnáltam, hogy nem én mutogatom büszkén a gyümölcsfáimat a kertben. És már arra gondoltam milyen szép karácsonyuk lesz, bár még madárcsalád lakik a konyhában, de talán ősszel be tudnak költözni.
Szeretem a házikónkat, sokszor elmondtam már, de ha azt mondanák mehetünk, pakolnék és mennék már. Könnyen mondták a kedves pár akihez mentünk a jurtába, sikerülni fog majd, higgyem el. Nem hittem. Bár másfél évvel ezelőtt azt sem hittem jöhet közénk Csenge, és most itt van. Hiányozna a Duna, a pilis is nagyon. De megszoknám szerintem.
Sírt Bence is tegnap vacsoránál, jobban mint tavaly. Sajnáltam őt, nagyon. És bár tudom a mai fiatalokat beszippantja a számítógép és a tévé, jó volt látni Mesit is egész nap csak vihogni, mint egy igazi gyereket. Akik csak bújocskáztak, lovakat etettek, feltalálták magukat csak akkor láttuk őket ha éhesek voltak.

Na, persze nem panaszkodom, csak az érzéseimet írom le.Talán nem leszünk nyugdíjasok mire sikerül megvalósítani az álmunkat, talán....
 És mivel nincsenek véletlenek, Vadóc is megellet szombatról vasárnapra virradóra. Gyönyörű kiscsikót meg akarta mutatni nekünk.:-)

Most arról nem írok milyen nehéz volt, Csenge belázasodott ijesztően. Nagyon megijedtünk egy pillanatra, de hála, most minden a régi...kis nyafka királylány!:-)))

Megyek porszívózni.....