2016. március 18., péntek

és akkor...

Most olyan szépen nézegeti a könyvet Csenge, lehet lesz alkalmam leírni a történéseket! :-)

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e? Hogy meg tudom-e fogalmazni, úgy, hogy ne legyen félreérthető, ne legyen személyes annyira, hogy már intim legyen.
Aztán arra jutottam magammal, leírom, főként azért, mert annyian őszintén kíváncsiak vagytok rám, leírom, hátha valakinek éppen ez segít, mert ő is éppen átéli, vagy átélte... Így könnyebb.
Ne várjatok eget rengető dolgot...kamaszaimmal minden rendben, annyira, amennyire lehet. Csenge tünemény, kisebb, nagyobb nyafikkal, de ez nem baj, hiszen ő is egy igazi egyéniség. Zsoltival is a lehető legjobb a kapcsolatunk.

Mégis, mint nő, mint anya, mint feleség, mint barátnő éreztem rosszul magam. És úgy általában nem volt jó. 
Lehet, úgy tűnik, hogy bezzeg ennek megvan mindene, szép családja, egészsége, lehetősége, élete.

Lehet így tűnik. De én is ember vagyok, ugyanolyan gyarló, mint mindannyiunk. Változom, változnak a dolgok körülöttem, néha felveszem a ritmust, néha lemaradok.

Nem leszek többet 20 éves. Nem leszek többet fiatal. Nem  leszek újra 20 éves lány aki után fütyülnek a fiúk, nem leszek újra fiatal anyuka, kisgyerekkel, ráncos vagyok, gömbölyű, fáradékony.
Nekem is új az érzés, mert néha szárnyaló paripának érzem magam, néha megfáradt idős embernek. De már tudom a korlátaimat. Néha azon gondolkozom, oké, suliba járok, oké, pár év múlva szakmám is lesz talán, 45 éves leszek akkor, "fiatal" pálya kezdő, és ez akkor a tuti cél lesz, ha semmi nem jön közbe. Viccesen hangzik most az, de olyan pályát válasszak magamnak, amit majd idősen is elvégezhető. Vicces mi? Első számú szempont ez lesz. Mert erre is kell gondolnom. Hiszen mikor dolgozom (takarítani járok) iszonyúan elfáradok, már..most! És nem túlzok! Bírom, de elfáradok. Régen nem így volt, hegyet megmozgattam.
Le kell zárnom magamban a múltat, nem könnyű új életet kezdeni. Pedig ez is egy pár évig el fog tartani, a középkor. És igazán szerencsésnek fogom érezni magamat, ha megélem az öregkort.

Ne értsetek félre nem temetem magam, csak a fiatalságom. Fáj, nehéz elengednem, nehéz tükörbe néznem, a testemet, a lelkemet a külvilágot elfogadnom újra így.
Persze lehet tenni ellene, mozgással, sminkkel, szép ruhával, lehet...de néha szembe kell nézni magunkkal.
Ezt tettem most, nem könnyű időszak. Élne anyukám, megkérdezném, ő mikor érzett így...de nem él. Nem tudom megkérdezni.
Szerencsésnek érzem magam, mert van aki megölel, van akiért érdemes megtennem mindent!
De az én életem, az enyém. Nekem kell úgy megélnem, hogy nekem a legjobb legyen.

Lehetne még ragozni, de talán ennyi elég....

26 megjegyzés:

  1. Istenem! Félelmetes, de hasonló gondolatok gyötörtek az elmúlt egy hétben. Születésnapom volt, sokadik, kimondani is szörnyű. Mert nem érzem magam annyinak! De ha a tükörbe nézek, nem azt látom, amit szeretnék. És még nem tudom elfogadni. Az anyukámat én is hiába kérdezném... Most jó lenne csak igazán megbeszélni vele ezeket a dolgokat! Örülök, hogy megosztottad velünk az érzéseidet. (Én nagyon magam alá kerültem, pedig nem tartom magam depisnek. De nehéz volt nekem is ez a pár nap...)

    VálaszTörlés
  2. Mindannyian igy vagyunk ezzel. En 32 vagyok, valamivel fiatalabbnak nezek ki, de en is erzem mar a kulonbseget a 25hoz kepest. Es neha nem jo erzes, de egyelore meg tobbszor erzem azt, h olyan jo, h van mar elettapasztalatom. Viszont a mozgas fontossagara probalj odafigyelni, mert idoskori betegsegeket lehet megelozni vele!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont 10 év van közöttünk. Úgy feltenném neked ezt a kérdést majd 10 év múlva...:-) igen, igyekszem nem elhagyni magam.

      Törlés
  3. Számomra is ismerős mindez.37 éves vagyok első éves a fősulin, szóval én is 40 körül leszek pályakezdő :-P de nem baj,legalább teszünk érte,hogy jobb legyen. Legyél büszke magadra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Büszke akkor leszek, ha a tanulásnak haszna lesz..és 10 év múlva azt írom, sinen vagyok..fősuli...álom nekem..;-)

      Törlés
  4. Amikor kövér vagyok öregebbnek látom magam és amikor összekapom magam és adok le a kilókból, akkor sokkal jobb. Nem fájok annyira itt meg ott. A bőröm lazább egyértelmű és látványos is sajnos, de ez van, tényleg főleg rajzunk múlik a korunk, ha mozgunk és használjuk az agyunkat, akkor nem öregszünk meg és kész! Tudom, hogy te nem akarsz életmódot váltani, mondogattad már, de hidd el, jó lenne, mert egy kicsit jobban szeretnéd magadat utána. Csak próbáld meg, itt a tavasz, csak egy kattanás a fejben és menni fog! Én is arra várok most megint:) a kattanásra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem a testi dolgok jöttek csak elő, lelki...lehet nem tudtam igazán leírni...

      Törlés
  5. Itt nem a testi dolgok amik most előjöttek, lelki, és ezt sokkal nehezebb helyrerakni!

    VálaszTörlés
  6. Ezt gondolod, de hidd el, hogy nagyon is egy a kettő nincs test lélek nélkül és fordítva sem...ha az egyiken pozitív irányba változtatsz, akkor a másik is gyógyul és talán a fizikai valónkon könnyebb egy kicsit láthatóan változtatni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, abban igazad van, kettő nincs meg egymás nélkül...Te világ életedben mozogtál, neked arra felé könnyebb nyitnod, én nem mozogtam, nekem nehezebb arra nyitnom.

      Törlés
  7. Anikó, nagyon örülök, hogy újra itt vagy! Aggódtam, hogy valami baj van esetleg.
    Nem könnyű elfogadni mindig az ember korát. Van, hogy évekig nem is érezni semmit, és aztán püfff,bekattan, hogy mennyi is vagyok?!!!Most nálad volt egy ilyen pont, de hidd el, más is megküzd ezzel. És lehet, hogy ez nem fog megvigasztalni, de lesz még több ilyen rádöbbenésed, ahogy mész előre a korban.
    Szerencse, hogy ott van a szerető családod. De azért gondolj egy kicsit magadra is! Csinálj valami olyat, amikor az időd megengedi, amitől a lelked kisimul, bármi legyen is az (nekem ilyen a kosárfonás). És akik sportot ajánlottak, azoknak is igazuk van, egy fizikai teljesitmény után örömöt érez az ember.
    Drukkolok neked, hogy mielőbb a helyeden érezzed magad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anna nagyon-nagyon egyetértek minden mondatoddal!

      Anikó ebből a "lelki-gödörből" pedig a legjobban Te tudod magadat kihúzni, képes vagy rá, ezt már sok más dologban bizonyítottad. Nem könnyű, de ígérte valaki, hogy az élet könnyű lesz?)

      Törlés
    2. Aranyosak vagytok lányok, hogy bíztattok. Tudom én, hogy nekem kell kimásznom a gödörből..amúgy nem is gödör ez, csak olyan furcsa érzés...át kell élni ezt is. Furcsa, megszokom majd, idővel...

      Törlés
  8. Én ott tartok, hogy mások korán keresztül döbbenek rá a sajátomra. Látok valakit, akiről kiderül, hogy fiatalabb nálam, és már ő sem számít hamvasnak, és akkor jön a hidegzuhany, hogy én meg még idősebb vagyok. Néha, ha kiderül a korom, rácsodálkoznak, hogy nem látszom annyinak, de szerintem igen, csak gondolatilag nem értem magam utol az évek alatt, néha ki kell számolnom, hogy mennyi az annyi, és számomra is döbbenetesnek tűnik. És nem vagyok "jó nő", meg "korához képest hej, de fiatalnak tűnő" típus. Szóval a tükör nem hazudik...
    És igen, kéne valami, ami új löketet ad, amitől jobban érzem magam a bőrömben (mozgás, szabadidős tevékenység), amitől formálódik a testem is, de főleg a lelkem. De valahogy egyhelyben toporgok ebben, mert soha nem érzem az igazi késztetést, és hajlamos vagyok a sok elfoglaltságra fogni, miért nem teszek ellene. Megérne egy pszichiátert szerintem ennek a kibogozása. :-)
    Hát, azt hiszem, én megértelek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megérne..:-) De addig is, itt van ez a felület kibogozni.:-))) Ezt is megszokja az ember, gondolom, mint minden mást, csak idő kérdése..

      Törlés
  9. En is ertem....iden 40 leszek,egy 19 evessel es masfel eves ikrekkel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, ez nem is a kor kérdése, hanem az érzés..

      Törlés
  10. Én meg pont fordítva. 45 vagyok, de kb. 30-nak érzem magam. Az, hogy esetleg vannak ráncaim, meg 10 kiló feleslegem amiért teszek, hogy lassan elmúljon nem érdekel. Lélekben megragadtam valahol 30 körül és ennek nagyon örülök :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tami, nem is a kor...hanem az érzés...hogy soha nem lesz már harminc, húsz..

      Törlés
    2. Igen, az nekem is eszembe jut Anikó. De próbálok nem foglalkozni vele. Bár és ez lehet elsőre hülyén hangzik a halál meg sokszor eszembe jut (ez mondjuk már gyerekkoromban is volt) hogy mi lesz, ha már nem leszek? Megy tovább a világ ahogy kell? És vajon hogyan lesz vége(m)? Ez se "normális". :/ Hát én meg így, látod :)

      Törlés
    3. Ezzel sosem foglalkoztam...mostanában néha már én is agyalok rajta...:-) de csak kicsit..;-)

      Törlés
  11. Életközepi vàlsàg!Létezik,mindannyiunkat utolér!Kinél hosszabb,kinél rövidebb ideig tart...Én is futni kezdtem,talàn előle...és jó!Nagyon!Nem csak a testemnek,a lelkemnek is.Régebben nem sportoltam,mindig is dundi voltam.Egy próbàt megér! Köszi az őszinteséget!Ezért szeretek hozzàd jönni!Zé,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zé, hát nem tudom..utálok futni...:-) Köszi, valami mást kell sürgősen kitalálnom.

      Törlés
  12. Írtam az előbb egy litániát,és eltünt! Na szóval az volt a lényeg,hogy értem mire gondolsz,én is átéltem már hasonlót,és nekem is segített a sport. Ha a futás nem is, mert nem mindenkinek jön be,de mi volna ha tornáznál. Nem otthon, hanem eljárni valahová közösségbe például Zumba vagy valami hasonló. Ott a mozgás öröme mellett az ember tagja lesz egy közösségnek,új barátokra tehet szert,és újra feltöltődik a tested lelked energiával. Mert ha a lelkünk rendben van akkor a tükörből is egy elégedett ember tekint vissza,tök mindegy,hogy kövér,sovány,megjelentek a ráncok az arcán vagy sem. Remélem nem írtam nagy összevisszaságot? :) Ölellek!

    VálaszTörlés