2016. március 30., szerda

szomorú..

Itt a földön, háború, fenyegetettség, éhezés...
Nemrégen mutatták a tévében, hogy éhen halt egy kisgyerek, még ha tudom, hogy így van a világban sok helyen, megráz mindig...Miért??? Én is születhettem volna oda...meg a gyerekeim is.
Honnan tudom mi lesz 10 év múlva?
Nem dughatjuk a fejünket a homokba.., nem tehetünk mindig úgy, hogy az nem érinthet minket...

4 megjegyzés:

  1. Ezért kell felkészülni az ilyen helyzetekre amennyire csak lehet. Persze ezt mondani könnyebb mint megtenni.

    VálaszTörlés
  2. Anikó, a világon több milliárd ember él sokkal rosszabb körülmények között, mint mi és több száz millió éhezik, nyomorban, fájdalomban él. Akármilyen szomorú, nem tudunk segíteni. Mi elsősorban magunkért és a családunkért vagyunk felelősek, aztán ha marad kapacitásunk egy közelünkben élő embernek segítsünk. Az egész világ baját nem cipelhetjük és nem menthetjük meg a világot, viszont "aki egy embert megment, a világot menti meg".
    Ezzel együtt sokszor megérinti az embert a "globális" probléma, de a szomorúsággal nem segít az ember. Viszont egy kis vidámság, optimizmus amint inkább bizakodásnak neveznék mindig segít. És ezt tudatosan kell alkalmazni!
    Ma pl. gyönyörűen süt a nap, énekelnek a madarak. Pár perc kint és feltöltődik az ember.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van Márti, de mindig nem lehet úgy csinálni, mintha semmi baj nem lenne ott. Néha igenis ha mást nem tudunk, mélyen együtt érzünk, és igen hálások lehetünk...

      Törlés