2016. július 10., vasárnap

Blogolás Én és Ti

Pár perce Adrienn blogjánál jártam. Olvastam valamit, ami már engem is egy ideje foglalkoztat. (mondjuk Ő teljesen más miatt dilemmázik, de azért bennem most adott egy löketet, hogy leírjam a sajátomat)
Minek írom a blogot?
Kinek írom a blogot?
Kell még a blog?

Szép kerek lenne a történet, ha azért írnám a blogot, mert meg szeretném örökíteni az utókornak. Mert akkor nem kérdés számomra, hogy hány olvasóm van, hozzászólnak e az olvasók, vagy nem.

Számít egyáltalán kik olvasnak, hányan olvasnak, hozzászólnak, vagy nem?
Ha azt írnám, nem számít, hazudnék. Számít!
Számít, mert megismertelek benneteket, itt is, a saját blogjaitokon, a facebookon, van akivel emailben.
Statisztika e, vagy csak annyi amennyi...400-500 oldalletöltés van,(néha több) még ha abból kb 20 én vagyok(vagy több)..-) Ezek csak számok, de van, jó sok szám mögött ember, ott vagytok, TI kedves olvasóim! Tudom sokan vagytok hasonló családanyák mint én. Nem tűnök ki a tömegből, sem nem tudok olyan jó itthoni játékokat, ügyességi feladatokat készíteni, sem nem tudok, fantasztikusan főzni sütni, jó nevű vállakozásom sincsenek, sem kitűnő tanuló gyerekeim, sőt én is most keresem a jövőm, mert bár azt nem mondhatnám, múltam sincs, mert az van, de ez korral is jár. :-D
Nem tervezünk ötödik gyermeket, annak a csodálatos pillanatait sem tudom már átadni nektek.
Van mikor a szürke hétköznap van csak.
Jelenpillanatban az utamat keresem. És néha fáradt vagyok, néha meg nem, néha minden tökéletes, néha meg nem.
Mint az élet...
hiányzik valami mostanában. Hiányzik a bloggal kapcsolatban. Azt is tudom nyár van, Sokan szabin, elő sem veszik a gépet, jól teszik!

Még írok! Még talán van mit...
HIÁNYOZTOK!

20 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni. Egy röpke pillanatra én is elgondolkodtam a blogozáson. Szinte mindenben egyetértek Veled. Vagyunk itt míg az érdeklődésünk nem csökken. Míg van visszajelzés és van mondanivaló.

    VálaszTörlés
  2. Anikó, valószínűleg azért olvassuk a blogodat mert tetszik.:-) Talán pont azért (is), mert "egy vagy közülünk". Sokszor hozzászólnék, de nem akarom az "okosat" játszani.
    Azért is írnék mert pár lépéssel már előrébb tartok. Felnőtt a négy fiam, már megéltem a kamaszkort (ami nálunk nem volt vészes), látom, hogy a befektetett idő, törődés, szeretet nem eredmény nélküli.
    Küzdöttem a fáradtsággal, a súlyommal. Megtapasztaltam, hogy a sport (kerékpározás, torna)mennyire fontos testnek, léleknek. Ha lehetne kötelezővé tenném!!!
    Megéltem az útkeresést ötvenen túl is és a rátalálást is.
    Tapasztaltam, hogy a tudatosság, a nyitottság mennyire fontos, ha "magunkra" akarunk találni.
    És mindez nem csak magunkért fontos, hanem a családunkért is.
    Szóval ilyesmiket írnék, ha nem törölném ki... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márti, miért töröld ki???:-( nekem fontos minden szó...

      Törlés
    2. Na most azért nem töröltem.
      De a lényeg, hogy szívesen olvaslak. Jövök minden nap, mintha a barátnőmhöz néznék be.:-)

      Törlés
  3. Kedves Anikó! Én minden nap benézek hozzád,már az nlc óta követőd vagyok,szívesen olvasom a gondolataid. Sajna nem regisztráltam,mert nem is tudom,hogy kell,facebookon nem vagyok. De nagyon hiányoznál! Csak igy tovább, hidd el, sok ember örül neked! Üdv, Edina.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Edina! az nlc, sem most volt! Akkor te tényleg régóta "ismersz" :-) Ölellek!!!

      Törlés
  4. Én véletlenül találtam rád, és minden reggel az olvasott blogok sorában ide is kattintok, ha írsz, örülök. Talán ez a titka, "egy vagy közülünk", és mégis más, mindenki más. Engem a tematikus blogok nem nagyon kötnek le, pontosan az ugyanolyan emberek élete érdekel, amilyen én is vagyok. Csalóka ez a világ, egy idő után úgy érzed, ismered a másikat, akinek a sorait nap, mint nap olvasod, és valamennyire biztosan meg is ismered, legalább azt az oldalát, amit megmutat, talán a sorok között is tudsz néha olvasni. Az az 5-600 letöltés elég sok, sokan érdeklődnek irántad. Én sem vagyok feliratkozva az olvasóid közzé, de ettől még jövök, gondolom, sokan vannak így, még ha nem is kommentelnek.
    Én egyébként kb. 9-10 éve kezdtem először egy nagyon rossz időszakomban, aztán - kis túlzással - ennek köszönhettem a mai életemet, a páromat így ismertem meg, és rajta kívül sok-sok embert, akiket azóta személyesen is ismerek, vagy olyanokat, akikre "ismeretlenül" is lehet számítani (pl. nemrég egy bicikliszállítót ajánlott fel az egyik olvasó anyuka kölcsönbe, ami nagyon-nagyon jólesett). Nálunk egyébként van egy mag, akikkel már évek óta minden nyáron találkozunk egy-két napra, mostanában elutazunk valahova együtt, és nagyon szuper, hogy az életben is jól kijövünk egymással.
    És hogy miért írok? Nem tudom a pontos választ. Egyrészt terápia, kiírom magamból a problémákat, megosztom másokkal az örömömet, és annyira a része az életemnek, hogy néha készítek úgy képet, hogy "majd a blogba teszem". Másrészt viszont nem titkolt célom, hogy ahogy a fiúknak gyűjtögetett emlékdobozokat is (bennük a születésük napján felvásárolt újságokkal, és sok-sok aprósággal), a blogba írtakból is egy csokrot szeretnék átadni egyszer majd valamelyik születésnapjukra. Karácsony környékén egyébként egy blogbarát készített egy kis füzetkét a gyerekeink aranyköpéseiből, éppen a napokban olvastam el újra, jó volt. Szerintem a fiúk is örülnek majd, ha egyszer újraolvashathatják, milyenek voltak két-, háromévesen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, az ember nem mindent oszt meg itt..mert személyes, vagy nem tartozik másra. Néha így is azt gondolom, sok mindent leírok,,,lehet olyat is, amit nem kellene.
      Örülök, hogy rám találtál..:-)

      Törlés
  5. Drága Anikó... Remélem is, hogy sokáig írsz még, mert nagyon hiányoznál!!! Én nem is gondolkodtam el eddig azon, hogy miért olvaslak, valószínűleg egyszerűen azért mert nagyon megszerettelek :)!!! És megszerettem a többieket is, akiket olvasok, egy nagy vákum lenne, ha kimaradnátok a mindennapokból, de mostanában én is aggódom egy picit, mert egyre kevesebben írnak. Azt hiszem tudod, hogy én miért írok - azon kívül, hogy élvezem és jó terápia is egyben :) - többször talán írtam is róla, akárcsak Teide, szeretném egyszer a fiúknak odaadni szülinapjukra az emlékeiket, hogy milyenek voltak kisebbként és milyen volt nálunk akkoriban az élet... Puszillak!!!

    VálaszTörlés
  6. Kitartás Anikó örülök,hogy olvashatlak.

    VálaszTörlés
  7. Hasonló témával már kétszer megírtam egy bejegyzést aztán kitöröltem. Nekem is nagyon hiányzik az a pár évvel ezelőtti látogatások. Sokan megszüntették a beírásokat sokan pedig ezt viszont szomorúan vettem tudomásul hogy zárttá tették blogjukat. Ez olyan mintha kizárt volna, nem baj van hová benézni látogatóba:-)) Sokszor vagyok úgy én is hogy már koromnál fogva sem szeretnék szólni bejegyzésedhez mert talán okoskodásnak tűnne. Írjál ki magadból mindent mert hiányoznál ha nem látnám bejegyzésedet! Reménykedem azért hogy ősszel több érdeklődő olvasónk lesz. Engem még az is bosszant sokszor hogy látom hogy nézik a blogot de csendben semmi hozzászólás, sőt még olyat is felfedeztem hogy ötletem receptemet használja mindenféle megjelölés nélkül!( Mert hülye azért nem vagyok ha azt írja oda hogy g. és nem dkg azért ráismerek a receptemre:-)) Legyen vele boldog!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, igen, és azt látom a főzős blogokat, még kevesebben látogatják..:-(
      Éva, nem tartom okoskodásnak az idősebb ember tanácsát, bátran, és nagyon nagyon várom!!!! Ölellek!!

      Törlés
  8. Nálam ez úgy van, főleg, mióta nem a régi blogot írom, hogy egyre kevésbé a blogok a kikapcsolódás számomra. Mondhatnám, hogy bedarálnak a dolgos hétköznapok, de ez nincs teljesen így, nem erre fogom, de egészen más hobbijaim lettek hirtelenjében, és viszonylag kevés időd töltök blogok olvasásával. Ha olvasok, azt telefonról,onnan meg nem tudok rendesen kommentelni, mert valamiért minimum kétszer jeleníti meg a rendszer, fogalmam sincs miért.
    Számomra, ha írok, az a fontos, hogy leírjam, amiről úgy gondolom, hogy le kell, függetlenül az érkező reakcióktól. Ez most így leírva nem biztos, hogy értelmes, látod, elveszik valami a megjegyzésekben.
    Tudd, hogy miért írod a blogod, és akkor megelégedéssel fog eltölteni, bármi is történik. És annál nincs jobb érzés! :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom Domi! De nem szeretnék beleragadni...szárnyalni kellene...még, nem megy!

      Törlés
  9. Engem a szürke hétköznapok vonzanak. Hogy másnak is van olyan. Nem szuperanyák szupergyerekkel, hanem az én hétköznapi hőseim.

    VálaszTörlés