Túlgondolom...

Az ember, mikor hozzávágják a hibáit, általában tagad. De ha jobban belegondol és elgondolkozik rajta, próbál változtatni. De nem mindig sikerül, mert tökéletes ember nincs, és ha eddig nem tudtam változtatni rajta, ezután sem hiszem, hogy menni fog,Persze megpróbálhatom...
Amúgy meg kinek mi a tökéletes, ugye? Mindenkinek megfelelni nem lehet, pedig szeretnék...nem megy.
Sajnálom, hogy nem vagyok olyan amilyet szeretne látni, akár az egyik, akár a másik.
Bedarál a hétköznap. A napi rutin, a főzés, a mosás, a rend rakás, a napi plusz feladat, mikor mi..
Legnagyobb hibám, hogy túlgondolok mindent! Sokkal jobban át kellene lépnem dolgokon, sokkal felületesebben kellene lennem.
Persze ez nem mindenre igaz, és ugye ha az ember 42 évig így élt, nehéz változni.
De próbálkozom, túlnézni a mosatlanon, a mosogatni valón és minden nap meglátni a szépet és a jót!
Hogy nem tudok, mindenkinek mind az ötüknek megfelelni 100%, sajnálom.
Tudom nagy hatással vagyok rájuk, jövőben is, mert egy anya egész életünkben ott van a gondolatainkban, ha már nem él akkor is, és ha rossz a kapcsolat akkor is.
Majd lehet mondani, én más akarok lenni, mint anyukám...

De azért remélem lesz olyan amit tovább visznek, amire büszkék lesznek...