2017. szeptember 27., szerda

megvolt ez is...

Először arra gondoltam, még nem írok, hagyom leülepedni a dolgot, aztán arra gondoltam mégis írok, hiszen annyian gondoltatok rám.
Ma fél 11-re kellett menni, időben odaértem, nem volt gond. Aztán egyből beültem valakivel a helyre, ahova menni kellene dolgozni, minden információ sok volt hirtelen, de láttam nem betanulhatatlan dolog ez...majd két óra múlva kb. fel kellett mennem az orvos igazgatónőhöz akivel a második állás interjú is megvolt. Persze teljesen kiszáradt a szám, remegett a hangom is...és persze inkább a családról beszélgettünk az önéletrajzom nem sok ugyebár. Kicsit sok is volt a kérdés felém, olyan klasszikus állás interjú volt, mint amit olvastam...de soha ilyenen nem voltam, úgy eladd magad...ahogy kell. Látom szükség van a munkára, azt is látom megfelelő lennék rá, nem egy nagy dolog...persze meg kell tanulni mindent.
Mosolyogtak is, valahogy mégis...az utolsó mondat: Majd a héten még hívunk, vagy legkésőbb a jövőhét közepéig...mert még van három-négy ember...és majd a legmegfelelőbb....
Oké, tökre megértem én ezt, na mindegy zsibog még a fejem nagyon, ráadásul olyan migrénem volt tegnap este óta, meg a havibajok is..:-)
Voltam vásárolni, bekevertem a túró gombócot, és várok, a héten, vagy a jövőhéten kiderül aminek ki kell.

4 megjegyzés:

  1. Ne legyél kishitű, nagyszerű ember vagy kellett, hogy lássák! Hívni fognak, ha meg nem az ő bajuk!

    VálaszTörlés
  2. Anikó, vártam már a híreket.
    Remélem a tiéd lesz az állás!

    VálaszTörlés
  3. Szia. Sikerülni fog, higgy benne...! 😀

    VálaszTörlés
  4. Csak arra gondolj hogy Te vagy a győztes!

    VálaszTörlés