Döbbenet ez az egész. Próbáljuk élni a mindennapokat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Én azért próbálom pozitívan felfogni a dolgot, milyen jó most itthon lenni.
De meddig????
Mikor tegnap szembesültem vele, hogy június? lesz a tetőzés a jóslat szerint... Aggódni kezdtem, mi lesz addig?
Hogy félek - e attól elkapjuk -e a vírust? Nem gondolok rá. Ezen nem aggódom, lehet kéne? De úgy gondolom mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük. És nem gondolok arra, mi lesz... Ha esetleg mégsem kerüljük el. Nem gondolok rá... Egyszerű? Talán igen, Csengével vagyok egész nap,aki folyton mosolyog, derűs, dumál... Ölelelget, sokat játszunk, néha kevés vagyok neki... De a kis barátnője nem ír vissza neki. Döbbenet azért, hogy kicsibe is az megy, mint nálunk a nagyoknál. Kollegáimra én írok rá, mi újság velük, család... Nem nagyon érnek rá gondolom, hogy jelentkezzenek... Mindegy, tudom, hogy van ez.
Szóval, még nem vagyok kiborulva... De azért nagy meló ez így.
Ölellek benneteket nagyon! Mindenki vigyázzon magára! 🌹🌷🌼🌻💚🧡💙❤️
Én azért próbálom pozitívan felfogni a dolgot, milyen jó most itthon lenni.
De meddig????
Mikor tegnap szembesültem vele, hogy június? lesz a tetőzés a jóslat szerint... Aggódni kezdtem, mi lesz addig?
Hogy félek - e attól elkapjuk -e a vírust? Nem gondolok rá. Ezen nem aggódom, lehet kéne? De úgy gondolom mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük. És nem gondolok arra, mi lesz... Ha esetleg mégsem kerüljük el. Nem gondolok rá... Egyszerű? Talán igen, Csengével vagyok egész nap,aki folyton mosolyog, derűs, dumál... Ölelelget, sokat játszunk, néha kevés vagyok neki... De a kis barátnője nem ír vissza neki. Döbbenet azért, hogy kicsibe is az megy, mint nálunk a nagyoknál. Kollegáimra én írok rá, mi újság velük, család... Nem nagyon érnek rá gondolom, hogy jelentkezzenek... Mindegy, tudom, hogy van ez.
Szóval, még nem vagyok kiborulva... De azért nagy meló ez így.
Ölellek benneteket nagyon! Mindenki vigyázzon magára! 🌹🌷🌼🌻💚🧡💙❤️
Anikó, tegyünk meg mindent,vigyázzunk magunkra, környezetünkre, a többit pedig egy felettünk álló hatalom rendezi. Nevezhetjük akárhogy, hitünk szerint. Szomszédaink 70 körüliek, a gyerekeik innen 15 km-re laknak. Vannak unokák, mióta kitört a mizéria feléjük se néznek. Előtte hetente vitték a termést... A szívem szakad meg értük. Tudom ill. nem értem az ilyen fokú félelmüket, mert hol még az igazi baj. S ha bármi történik az öregekkel? Szóval a kis barátnőn nincs mit csodálkozni.
VálaszTörlésSok-sok ölelés Neked is Anikó, most úgyis csak így virtuálisan lehet :) ... Vigyázzatok ti is magatokra nagyon, most úgysem tehetünk mást...
VálaszTörlésHát nem tudom, mi vidéken élünk, sok változás nincs az életünkben, de valahogy képtelen vagyok átérezni a helyzet "súlyát", azt, amit állítólag kellene. Pedig amúgy nem tartom magam felelőtlennek, de most valahogy úgy vagyok vele, hogy tegyen meg mindenki annyit, amennyit jónak lát, aztán meglátjuk mi lesz belőle, ennél többet úgysem tehetünk.
VálaszTörlésInkább aggaszt engem is ennek az egésznek a gazdasági következménye, mint maga a vírus, ami talán valamivel kellemetlenebb az eddig szokásosaknál, de mi lesz azzal a sok emberrel, aki elveszíti a munkáját. Meg egyáltalán, mi lesz mindannyiunkkal?
Próbálom keresni a helyzet pozitívumát, az idő szép, a nap süt, végre nem kell/nincs hova rohanni, de azért na... jó lenne kicsivel többet tudni, hogy meddig tart ez az egész, és mi várható?