2020. március 21., szombat

Van, ami pozitív....

Most mondja valaki, semmi pozitívum nincs ebben a helyzetben.
De van, rengeteg.
Például, megélénkült a blogbeírások száma, nálam is és másnál is. Gondolom ebből látszik van idő, és rengeteg új helyzet, amit le lehet írni.
Sokkal több időt vagyunk együtt a családdal. Van ebben jó is...például a kamaszokkal. Mikor sztoriznak a pici korukkal, és mikor valami fergeteges beszólása van, amit normál esetben, nem tűrsz el, most kifejezed nem tetszésed, majd továbblépsz rajta, magam is csodálkozom ezen. :-)

Tegnap lezártuk a hetet munkával és tanulással is. Furi volt, de kell a napi és a heti rend is. Én élvezem az itthon létet nagyon, nagyon...de pl. egész éjjel a kollégáimmal álmodtam, ez azért jelent valamit nem? :-)))
Zsolti ,sógorommal elment dolgozni. Pénzben sem rossz, de legfőképpen a lelkének tesz jót.
25 év, 25 év...sokat változtunk mind a ketten, csiszolódás fázisában vagyunk a kapcsolatunkban. Hiszen egyik felünk a megszokás mellett van, másik a pezsgő szerelmes, pillangórepkedős múltat kergeti. Őszintén nagy meló ám ez, és ha van csavar a dologba, egy váratlan nehézség, még nehezebb.  De, ez az időszak szerintem ennek a fázisnak is majd lökést ad és ugrunk közösen , kéz a kézben egy nagyot azon a közös lépcsőn.
Mesit jól megölelgettem tegnap, Szofi már akkorákat rugdos, hogy lelöki a kezem Mesi pocakjáról. :-) Kicsit nehéz most az orvoshoz járás neki, de minden rendben van, és rendben is lesz.
Én már tegnap tudtam haladni a munkában is....ez jó érzés volt.
Hétfőre bejelentettem a kocsit már egy hónapja a kötelező első éves szervizre....most azon izgulok, mi lesz, ha kijárási tilalom lesz, lesz egyáltalán????

Amit a legjobban sajnálok most, hogy elromlik az idő...

Gondolok mindenkire nagyon sokat, aki dolgozik, ebben a zűrzavaros nehéz időben, kitartást és erőt kívánok, akik otthon vagyunk azoknak is.
Minden rendben lesz, tudjátok mindig nem lehet rossz...
Ölellek benneteket!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Anikó!
    Örülök, hogy újra írsz, nagyon hiányoztak az írásaid. Mindenkinek nehéz most, főleg azoknak, mint mi is, akik nagyon összetartó család voltunk. Nem múlt el nap, hogy ne lettem volna együtt a lányommal, az unokákkal, a mamával. Most marad az idegeskedés és a telefon. Drukkolok nektek és magunknak is, hogy minden rendben legyen.
    Sok ölelés,szerencsére így még szabad.

    VálaszTörlés
  2. Drága Anikó! Örülök, hogy van pozitívuma is a karanténnak. ;-)

    VálaszTörlés