..van, ami nem pozitív

Gondolom vagyunk így egy páran, hogy nem találjuk a helyünket. Aki dolgozik otthon lenne, aki itthon van, dolgozna.
Micsoda rendszer van az életünkben, ami most hirtelen teljesen megváltozott.
És amiért nem jó, az a bizonytalanság. Meddig tart, minden rendben lesz? Azt is tudjuk, olyan már nem lesz mint előtte volt.
Nem pihentető ám az itthon lét, bármennyire is úgy gondoltuk.
Rendszert nem annyira lehet tartani, csak olyan immel-ámmal...
Próbálom a tanulást, mint fő tevékenységet jól kivitelezni. Nem könnyű és nekem csak egy olyan sulis van, aki mellett ülni kell és tanítani. Kettő meg olyan sulis, akinek papolok...de, na mindegy. (itt azért ki tudnék akadni)
Ez  a tanítósdi nem egyszerű..na nem azért mert harmadikos anyag kifog rajtam, hanem azért, mert nem vagyok egy (türelmes) tanár. És azért kivitelezni úgy a mindennapi tanulást mint egy hétvégi házi feladat készítés, nem egyszerű. És ugye a kedv sem mindig egyforma a másik oldalról. Alapvetően ügyes Csenge és csinálja a dolgokat.
Nem is panaszkodom (nagyon), mert a lehető legjobb, hogy itthon lehetek, Zsolti meg dolgozik, de neki meg ez a legjobb, mert érzi, hogy fontos minden téren.

Amúgy nem tudom hova tenni ezt az egészet ami a világban van. Nálunk is lesz karantén? Meddig tart ez az egész?
Az a szerencse, ha itthon úgy alakítottuk ki, hogy jól érezzük magunkat, ennivaló van, testileg jól vagyunk, és folyamatosan azon vagyunk, hogy lelkileg is jól legyünk.

Persze, tudom, mindenhol ez van most. Próbáljuk ebből is a legjobbat kihozni.
Minden reggel olyan érzésem van, csak álmodom a kialakult helyzetet, aztán felkelek, amíg ki nem nyitom a hírforrásokat azt is hiszem, hogy álmodtam, majd kis idő múlva...hallom, hogy nem álmodtam és azon gondolkozom mikor a reggeli tejeskávémat iszom, mekkora a baj vajon????