2015. július 27., hétfő

Blogom és én..

Néha annyira örülök, hogy van ez a blog, néha meg nem tudok vele mit kezdeni.
Aki csak innen ismer, mégpedig a 90 % aki ismer, innen ismer, nem tud mindent. Ami természetes, hiszen a lelkem legmélyét nekem kell ismerni.
Sokszor nem tudom kifejezni magam, nem tudom visszaadni amit érzek.
De talán nem is ez a fontos, csak kiírni magamból, és akkor itt az ellent mondás egyből, alig várom, hogy hozzászóljatok. Tudjátok azért szeretem mikor írtok nekem hozzászólást, mert érzem, hogy őszintén írtok. Nekem ez fontos, én szeretem a visszaigazolást!
Igen, talán kicsit sokat várok a blogtól...de egy nagy űrt helyettesít!

Más! Nagyon szép napom volt tegnap, a sok köszöntés, a virágcsokor, már reggel ahogy felkeltem, ahogy a gyerekeim átöleltek, ahogy Mesi fáradtan meglepett délután a munka után, egy szál virággal, és egy tábla kedvenc mogyorós csokival..szép volt!:-)

Úgyhogy aki csak a blogon ismer nem látta ezeket a pillanatokat, de ezek a pillanatok is ÉN voltam!:-)
Szeretek ide írni, ez nekem az a felület, ahol őszintén írhatok, ahol panaszkodhatok, örömködhetek, ahol én vagyok....

10 megjegyzés:

  1. MI pedig örülünk, hogy köztünk vagy.

    VálaszTörlés
  2. Anikó így utólag is nagyon boldog névnapot Neked!!!!
    Puszi Boszi

    VálaszTörlés
  3. Én is nagyon örülök, hogy vagy nekünk :) és még remélem itt leszel nagyon sokáig :), ölellek!

    VálaszTörlés
  4. Boldog névnapot utólag:) Én is nagyon szeretem, hogy írsz, sok okosságot tanulok ám tőled a gyerekekről:)

    VálaszTörlés