2015. július 30., csütörtök

Titkos!;-)

Úgy tűnhet mintha elégedetlen lennék mostanában mindennel. Pedig NEM! Tényleg nem!
Írunk páran blogot, hol jobban, hol kevésbé írjuk meg, ami történik velünk, amit megélünk. Kicsit olyan titkos érzés... látunk valamit egymásból, van véleményünk...persze mindenki azt olvas, ami megfogja, mert hasonló, mert szimpatikus, még ha nem is vagyunk mindig egy véleményen, de ez így van jól. Szűk kör ez, én nem bánom...jó így, és ez már évek óta így van.
De mégis olyan titkos, mert általában leírunk olyat, amit más felületen nem teszünk, de jólesik leírni.

Én sem bántam meg még semmit amit leírtam. Azt már inkább utálom, ha sokat nyavalygok, pedig nincs igazán miért... MOST nincs! Hiszen nyár van, pihenés, lazulás, kedvemre tanulás, mindennapi apróságok, megoldandó feladatok. A ház körül amit szerettem volna megcsináltam. De az folyamatos...a terasszal nem tudok mit kezdeni. Leterítem az asztalt szép terítővel, akkor a horgász cucc tisztítása folyik rajta, de nem adom fel, rakok virág csokrot oda.:-) Ennyi cipője nincs senkinek mint nekünk, és szanaszét....Kiskutyánk szőre mindenhol, pedig naponta porszívózok. A padon, ahol ülhetnénk, hátizsák hegyek, ülni nem lehet rajta...nyuszika szemetel...Na és akkor  mikor ezekért morgok, mondja Zsolti, de hát itt élünk, hatan néha heten...nem lehet mindig élére rakva semmi. Ó élére....milyen is lehet az?????(hmmmmmmmmmmnagy sóhaj!:-)))))
 Igen tudom jó nekem, mert morgok, de mindig is erre vártam, és itt van...nagycsalád!
Mindennél többet ér, egy fél mondat, ahogy Csenge előbb reggelizett és mondja nekem; anya olyan finom a kenyér amit sütöttél...és akkor huss...megint kaptam egy olyan töltetet, hogy igen, jó nekem!!!!:-)

8 megjegyzés:

  1. Anikó, ha hiszed, ha nem, pontosan ma morogtam és szívtam vissza ugyanezt a problémát, amit írtál, és ugyanezt a választ adta az én uram is. Mindennap takarítok, de délután olyan, mintha semmit nem csináltam volna, ez engem zavar, közben meg tudom, és próbálom elfogadni, hogy itt élünk, és ennek így kell lenni, persze figyelhetne mindenki jobban, de igaz, hogy a lakás van értünk, és nem fordítva... lehetne még ragozni ... viszont azért az jó, hogy ez másnak is probléma nem csak nekem :D Kezdtem már magam furának érezni, vagy az is vagyok? :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha én is az érzem, mármint hogy fura vagyok, mert azt érzem, mindenki tök jól elvan a koszban, csak én nem...:-)

      Törlés
  2. A cipőkön én is örökké morgok. Mindenhol van belőlük. És hát mi is öten vagyunk, mindenkinek van szandálja, nekem papucsom is, zárt cipője, kerti beleugrós, tornacipő, focicipő, gumicsizma, ááááá.... És persze egyiket sem lehet nagyon elpakolni, mert mindegyiket hordjuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, énis elpakolom cipőket, majd egy nap alatt, mind szinte elől van...És ezt képzeld el Bea, 46-os változatokban is...Csak egy 26-os lábbon élő van már csak, mondjuk neki is, papucs, szandi cipő, gumicsizma..

      Törlés
  3. És ez így lesz míg fel nem nőnek., és akkor meg folytatódik.:-)
    Nem lehetne úgy hogy szép nagy család, mellette néha egy kis rend? Így párhuzamosan.
    Szerintem mindannyian megéljük ezeket a problémákat, a lelkiismeret-furdalásokat.
    Nem vagy egyedül ANikó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Márti! :-) De míg otthon terelgetjük őket legalább látjuk mi a konfliktus..

      Törlés
  4. Az asztalterítős téma nagyon is ismerős. Igyekszem én is szép terítőt tenni az asztalra. Hazajön a férjem és amit vásárolt azt szatyrostól együtt felrakja az asztalra, majd ki is pakol a terítőre. A másik ami nagyon bosszant, mikor szerelésnél az összes szerszám a konyhaasztalon van, amin amúgy gyúrni szoktam. Ilyenkor a válasz: mi baja lesz? Hát így vagyunk ezzel mindannyian, csak morgunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És akkor mikor morgunk, akkor meg házsártos nőszemélynek tartanak minket....:-))))) Pedig nem olyan nagy dolog lenne kicsit vigyázni a környezetre, de majd jövünk mi úgyis, és elpakolunk..stb..:-)

      Törlés