2015. szeptember 21., hétfő

Jól megmagyarázom...magamnak!:-)

Mert rájöttem, hogy miért éreztem így a hétvégén. Mert látom a kirakatot. Igen kirakat, a facebook, ki hol van éppen, mit csinál, biztos nektek is van jó pár ismerősötök, aki állandóan kirakja mit csinál épp. Bár azt is látom, magamon is, már nem izgi a facebook, mi az új trend, meséljetek..:-))))

Na, meg egypár ismerősöm is meséli, mit csinál a hétvégén,ide mennek, oda...és akkor felhív a Sógornőm, hogy van e hulahopp karikánk, mert este egy társasjátékhoz kell. Kicsit irigykedtem no, pedig rajtam (is) áll, ha valami izgibbet szeretnék csinálni. ;-)

Aztán tegnap, erőt vettem magamon, hiszen a beígért rossz idő is kikerült minket, Zsolti pecázni ment a nagyobbacska gyerekek, saját programot szerveztek, én meg ott voltam Csengével. Kérdeztem tőle, mit szeretne csinálni, közölte, menjünk a pataki játszóra. Oké, menjünk. Messze van, közöltem, sokat kell sétálni, nem baj, mondta, menjünk. Mentünk, és tényleg élvezte...és én is, (valamennyire, mert azt nagyon, hogy vele voltam, de nem rólam volt szó a csúszdánál, tehát,megint nem nekem izgi...) Majd lementünk még a Duna partra is, megnéztük Zsoltit, aki pecázott.
Ez olyan mártíros szöveg tudom, és semmiért sem cserélném azt a pillanatot, mikor hazafelé kitaláltam, hogy busszal jöjjünk, mert annyira szerette volna már Csenge, és akkor amikor felültünk a buszra, annyira boldog volt, hogy hihetetlen, szeretem!:-)
 Majd hazajöttünk, vacsi és hajmosásos fürdés, mese és alvás egyből, semmi hiszti!

Amúgy a játszótéren, volt egy anyuka, tanító a suliban. Megkérdezte tőlem, ő a legkisebb gyerekem, mármint Csengére bökött a fejével, én meg hevesen elkezdtem bólogatni igen. Gondolom megint arra gondolt, hogy nekem nagyon sok, pontosan négy gyerekem van. Ez olyan pecsét számomra, ami azt feltételezi, tudod a szőke csaj, akinek sok gyereke van...Nem először van így, hol csak egy vicces beszólás, (na nektek sok cipő tartó műanyag tálcát kellene venni, vagy,  neked annyi gyereked van, úgysem csinálsz semmit, vicces beszólásokon), hol a hűha, meg tényleg???? Aztán lehet én alakítottam így. Mármint soha nem titkoltam, hogy négy gyerekem van, ha valaki megállít, akivel régen találkoztunk, bizony nem csak a legkisebbről esik szó.
És akkor itt jön a csavar. Ha Csenge nem vinne a játszótérre már...a legkisebb fiam is nyolcadikos már! Értitek???? Már nem kellene plüss nyuszit vinnem reggelente, nem kellene mesét olvasnom, nem lenne (már rég) fellépő a mosdó előtt, a hercegnős sátor, elég lenne a sok villany dugó (legyen hol tölteni a kütyüket), a térerő, és a wifi. Ezek, mind kevés helyet foglalnak, na és a bringák a fiúknak. :-)
És akkor nem a játszótérre mentem volna, hanem biztos valahova én programra. Hiszen most is olyan program volt a játszótér végül is, mert  hiszen én akartam minden egyes gyermekemet. És itt vannak, velem vannak és én boldog vagyok, mert az anyukájuk lehetek. :-)
De kell az én idő...tudjátok, én pillanatok vannak, én idő nincs még, majd lesz, de most más az életem, ha megélem, majd lesz én időm is...

Ezt jól megbeszéltem magammal, majd ha legközelebb nem érzem elég izginek a hétvégémet, erre gondolok erősen!:-))))

13 megjegyzés:

  1. O,en is erzek gyakran igy.Nekem 11 hos ikreim vannak a 18 eves nagylany mellett :)
    Epp tegnap mondtam Ferjnek,a total csod ettermi "kikapcsolodasunk" utan,hogy mikor fogok meg en nyugodtan menni barhova egyedul?(Mint elottuk es mint mehetnek a mar nagykoru mellett).Lehet soha,hiszen jovoben 40 leszek es mire ok felnonek,mar tul idos leszek barmihez is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál!:-)
      Már csak 17 év é mehetsz! HiHihihiiiii bagoly mondja verébnek...-)
      Le a kalappal előtted! Ikrek, jó kis korszak...de nagyon, nagyon aranyosak!!!! (megkukkoltalak benneteket!:-)

      Törlés
  2. Mire ezt leirtam,egyik kicsi kiboritotta a kavemat a kanapera :)

    VálaszTörlés
  3. Facebook-n nem szerepelek,nem látom értelmét.

    VálaszTörlés
  4. Fb-ot nem szeretem, reklámfelületnek használom, ritkán.

    Már olyan külföldi blogokat is kitörlök,amik a gyönyörű otthonokat mutogatja,rájöttem,hogy inkább frusztrál,mint inspirál.Elég volt az ötletekből!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt vettem észre én is, hogy már nem inspirálnak, hanem frusztrálnak..:-))))

      Törlés
  5. Szerintem simán hangulatfüggő, hogy hogy reagálja le az ember a fb-os posztokat. Èn pl. kifejezetten szeretem látni, amikor innen- onnan bejelentkeznek az ismerőseim. Ès igen, èn magam is megosztom ezeket, mert azok ott akkor olyan jó pillanatok, hogy úgy gondolom, másnak is látni kell. Igazából szerintem nincs itt semmi baj, csak èpp útkeresőben vagy. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Útkeresés egy ideje tart, és nagyon unom, úgy őszintén!
      Lehet igazad van...én nem tudom, de mikor élményt gyűjtök valahogy nem jut eszembe a telefonnal lekapni. Pont tegnap is, de említhetném a nyaralást is, egy anyuka fényképezte a gyerekeit a patakparton, valahogy nekem nem jutott eszembe ez, és ettől én még nem ítélem el, aki ezt teszi...csak ha nekem kellene tenni, fura volna...

      Törlés
    2. Pedig még neked is tudna örömpillanatokat okozni szerintem. :) Talán próbáld meg elengedni a keresgélést, és hagyni, hogy a dolgok történjenek csak, ahogy kell nekik (tudom, könnyen vagyok én most, mikor épp a "helyemen" vagyok). Lehet, hogy minden magától a helyére kerül. :)

      Törlés
    3. Örömpillanatok vannak! És lehet, hogy az, sőt biztos vagyok benne, hogy több, mintha egyszer egy "kirakat" lenne!:-)

      Törlés
  6. Hú, mennyi gondolat jött, ahogy elolvastalak!:)
    Az fb mostanában engem is idegesít, elsősorban azok a "kirakatemberek", akik mindent beposztolnak. Olvass el valamiféle tanulmányt, rengeteg íródott már, ami arról szól, hogy ez miért van így, és mi van mögötte. Ha belegondolsz, igen, a te és a mi életünkben is van ötezer olyan mozzanat, amit így ki lehetne rakni, és akkor csak az látszódna, hogy húúú, csupa öröm s bódóóóógság, holott nem így van - de a rossz dolgokat senki nem osztja meg, ez tény.
    Viszont rengeteg pozitív hozadéka is van az fb-nek, csak okosan kell használni, és akkor minden sima. (Persze, azért rossz hangulatban én is belefutok egy-egy "nem igaz, hogy másnak ilyen jó, nekem meg semmisem....." és dögöljön meg a szomszéd lova is, naná.... szégyen, de ez van.....:D)
    Azon mondjuk én is be szoktam fordulni, amikor viszont látom-érzem, hogy mások hétvégén bizony kirándulnak/sokan vannak/ együttvacsi barátokkal stb.
    Most így belegondolva, nekem ugye egy közepesen nagy és ön(e)llá(t)ó gyerekem van, és azt gondolom, ha lenne egy kicsi, az egyrészt csudajó lenne, másrészt meg igyekeznék kicsit mobilabbá tenni, azaz többet mocorognék vele a saját igényeimet is figyelembe véve (amellett, hogy elsősorban továbbra is a gyerek érdekeit tenném előtérbe, természetesen!)
    A négy gyerek mostanában egyre gyakoribb, nekem inkább lenyűgöző, mint kérdőjeles, nem is értem azokat az embereket, akik esetleg "furán" néznek rád.....?
    De azért az is eszembe jutott, hogy lehet, az ember egy kor után - akárhogy is van, sajnos nem fiatalodunk, baffffus.... - már elfárad egy kisgyerektől... meg a sok nagytól is, és egy idő után igenis, kell az én-program. no, most ha jobban belegondolok, épp a hétvégén volt nekem is egy ilyen énprogram nélküliségből fakadó mélypontom, egy gyerek mellett -s zóval akkor miről is beszélek? :D....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk én vallom Kriszkrisz egy gyerek is tud megoldandó feladatot adni sokat!:-) Igen nem sok mamár a négy, csak néha nekem, januárban lesz 18 éve, hogy anya vagyok. Gombócból is sok..:-))) Én azóta mindig előtérbe teszem a gyerekek igényeit. Egy kezemen meg tudom számolni, mikor volt az, hogy csak azt csináljak, amit szeretnék olyan huzamosabban, mondjuk egy teljes napot...Olyan nem is volt, csak órák talán, de mindegy, nem panasz, hiszen én ezt annyira szeretem, csak igen, x év után már néha fáradt az ember...:-)
      Jó, hogy ennyit írtál!!!:-)

      Törlés