Néha ...

Na ma bementünk az oviba, két nagy szatyorral, egyikben az ágyneműk voltak, a másikban a tisztasági csomag, (brrrr, most jutott eszembe nem írtam rá Csenge nevét, vagy jelét a fogkefére..). Majd esernyővel manőverezve, igazán jó volt..:-)
És most csend van..
De nem is ezzel van a gond, néha mostanában a kamaszokkal van inkább. Van különbség a kamaszlányok, és a kamasz fiúk között, pont mint három éves korukban. Lányoknál érzelmi, fiúknál erő viszonyok erősödnek fel kamaszkorban. Néha, nehéz  megtapasztalni, hogy micsoda erő van benne, mit mond, mit meg nem enged. És akkor órák múlva jön és átölel és akkor...még akkor is, ha dühös vagyok, nem tehetem meg, hogy nem ölelek vissza, mert akkor legközelebb nem jön oda átölelni. Néha zavar, ahogy   hozzánk viszonyulnak szülőkhöz. De persze, ha baj van, vagy segítség kell, vagy valami más..jók vagyunk, köztes időben, meg olyan utálatos pokrócok.:-(  Persze tudom, ez is egy időszak, ennek is vége lesz, mint a pelenkás kornak, és ez is egy folyamat, amit ki kell bírni. Ilyenkor a túlélés a cél, ami nem olyan könnyű. Mert közben olyan jó lenne sokat nevetni, sokat bohóckodni, hiszen volt idő mikor így volt. És, hogy ne felejtsük el, Csenge minden nap jelzi is nekünk és emlékeztet, a kamaszaink is voltak ilyen kis puha húsú, édigombócok..:-D