2011. január 31., hétfő

napjaink;-)

Nézem a háttérképemet és annyira de annyira vágyom már a jóidőbe..Napsütésnek az illatát érezni, az orromban is és a bőrömön is. Meg úgy egyáltalán illatot érezni. Lesz idén is tavasz???

Kicsit elgondolkodtam az előbb egy e-mail írása után a mindennapjainkról.
Még azt érzem, lefogják a kezemet, az agyamat. Hogy ki??? Egy alig két hónapos, tündérlányka. Bízom benne ha jön a tavasz, Csenge is nagyon szépen ellesz kint a friss levegőn és mosolygós kiegyensúlyozott baba lesz. Na most is az, de csak cicin, na meg utána pár percet, na azt gyorsan ki kell használni, apával a gügyögésre és a mosolyra, mert ha lemaradunk róla csak a bömbi megy.,-)
Nem vagyok türelmetlen, tudom ez is el fog röpülni, ma már a fürdésnél a kapucni alól egy igazán huncut Csenge nézett vissza rám. Ó, ha meg tudnám mutatni! Úgy nézett, na anya nem rágsz meg??:-) Dehogynem, nem tudok betelni a puha bőrével, az illatával.
De őszinte leszek, kicsit, nagyon "matrica" lett Csenge, mindig ölben van. Én nem annyira bánom, de azt látom hogy nehéz a többieknek hogy kisajátította egy ilyen kis manó az "anyát".
Nehéz az gyerekeknek, bár mindegyiket szeretem nagyon, mikor látják fáradt vagyok állandóan segítenek, hol egyik hol másik. Mikor jobb kedvem van megkérdezi Dávid: -Anya, most nem vagy fáradt? Olyan aranyos volt. Na persze ha azt látják, nem vagyok fáradt, tudják feszegetni a "húrt"...
És persze szegény Zsolti is azt hiszi, ő az ötödik a sorban, vagy talán a Tégla kiskuytánk is előrébb van a sorban...pedig nem így van, csak meg kell találnom a helyes egyensúlyt. Ami nehezen megy. Már a lakást, nehezen, de átlátom. Ennivalót varázsolok a hűtőbe, és délre az asztalra. Tisztaruha van nagyjából (max, nem élére vasalva), pedig nem könnyű.Ja, és ott a suli is.... Csenge nem egy alvós baba, max kétszer húszpercet alszik napközben, annak a felét cicin. Na és nem ám, három, négyóránként eszik, fenét....óránként, másfél óránként. Tehát állandó karban kell hogy legyen...kényeztetem rendesen álitólag. Pedig nem is alszik a nagyágyunkba.;-) És éjjel is csak egyszer kel fel, meg egyszer hajnalban, de akkor még ráhúzunk egy órát, míg felkeljek a nagyokhoz, és ahogy integetek a nagyoknak, már hallom a hálóból a jelzést...gyorsan fussak pisilni, mert kezdődik a nap(vagy már elkezdődött????...:-))))

Megyek és most élvezem a csendet, ritka pillanatok egyikét!;-)

4 megjegyzés:

  1. Anikó!Majd csak elmúlik ez az időszak is.:-)Nekem most az a fájó, hogy mindig délután dolgozunk és a Bazsi egyedül van.Mikor hazajövünk akkor még egy picit tudunk beszélgetni és Ő már megy is aludni.:-(

    VálaszTörlés
  2. Anikó, kitartást és sok erőt kívánok neked! Felvidítás képpen találsz a blogomon egy csak Neked szóló ajándékot! Puszi

    VálaszTörlés
  3. Nelli! Elhiszem hogy rossz ez így! Mindig rohan az ember a munka után. Hétvégén nem dolgoztok, ugye?

    VálaszTörlés
  4. Mimi, nagyon aranyos vagy, köszi. Írtam róla a blogban.
    Köszi, az erőt, kell is néha!:-)

    VálaszTörlés