Bejött.:-)

De jó ideülni egy kicsit! Nem csak úgy féloldalasan, félkezesen.,-)
Bár, sok gondolatom nincs, talán ez jó??? Vagy csak fáradt az agyam?:-)))
Sokat nosztalgiáztam a hétvégén. Bizony egy évvel ezelőtt derült ki, hogy jön közénk egy kis szeretetgombóc. Aki mára már egy igazi kis huncutzsivány.:-))) Imádom ahogy hangosan kacag, hogy lehet repülőztetni, amit imád és közben gurgulázik.:-) Mikor szopizik és mikor már megfelelő mennyiségű tejcsi van a pocakban, akkor hangosan beszélgetünk majd hirtelen megint eszünk. És közben olvadozok a mosolyától. Szóval egy csoda. És ahogy bejött az is, hogy a család, gyerekek, mennyire szeretik Csengét. Ma is , majdnem négy hónaposan, még mindig vitatkozás van ki fürdik Csengével.:-) Vagy ki hozza le a hálóból. Annyi puszit kap hogy csuda, állandóan cuppogás van a pofiján. Éreztem én, hogy kell ez a nagyoknak, sokat tudnék erről mesélni.

Itt a tavasz, sokat vagyunk kint a friss levegőn. Már ültettem pár fűszernövény, rozmaringot, lestyánt mert azt imádom minden levesben, hús, paradicsom, bab, gulyás levesben. Tehát szinte minden levesbe.

És még eszembe jutott hogy megváltozik az ember egy kisbaba érkezésekor. Félve írom mert nem szeretném ha holnap megint valami rossz történne. DE apósomék, sokat változtak, így én is. Talán közeledtünk kicsit egymáshoz. Elfogadják a nagyokat, Csengét meg ugye, nem lehet, nem szeretni. Nagyon bízom benne, hogy tartós lesz ez a kapcsolat így, mert ez mindenkinek jó.