élni....

Napokban gondolkodtam, (ja, amúgy szoktam:-))))mikor, ha nem etetés közben? Na, ez sem fog sokáig tartani, mert annyira kommunikál Csenge etetés közben is, hogy csuda.:-)
De vissza a gondolatomhoz. Szóval abból lehet számomra leszűrni hogy megy az idő felettem, hogy elő villannak a múltból emlékek, de nem csak képek hanem érzéssekkel együtt jönnek, például sétálok a Balaton parton, amikor konkrétan érzem a napsütést, az alkonyat illatát, a nyár hangját.Vagy megyek egy utcán... Egy pillanat csak, de ebből annyit merítek. Már néha érzem, milyen lehet az idős embereknek. Mennyi mindenen átmentek ők. És ők mennyiszer érezhetnek hasonlót. Pedig én nem éltem olyan nagyvilági, utazós életet. Egyszer voltam külföldön, ja nem kétszer, mert 17 évesen Törökországban is jártam, egy munkahelyi buszos kiránduláson. És már családostúl voltunk Horvátországba. Tehát nem vagyok valami csavargós, DE így is vannak "élmények", és ebből jönnek a csodás pillanatok elő. Milyen jó lenne egy lócán csak egy kedves "öregembert" hallgatni. Például kedves "kicsidédit"Cili mamát. Már nem lehet sajnos!:-( Olyan keveset hallgattam....anyukámat is. Ma is 10 és fél évvel halála után, annyi kérdés maradt bennem.

Rövidek a napok, sokkal rövidebbek mint mikor gyerek voltam.....pedig nem, csak számomra.
Persze nem vagyok rosszkedvű. Sőt...:-) Jó élni!!!!!