Legyen úgy..Kívánom!!!!:-)

Most összegezni kellene a 2014-es  esztendőt? Nem fogom! Annyit írok csak hozzá, lehetett volna rosszabb is. (és jobb is)

Na de itt van a 2015-ös év majd...Lesz egy 17 éves lányom, egy 15 éves fiam, meg egy 14 éves is..(mert nekem jó) és év vége felé, lesz egy 5 éves leányzónk is. Jézusom, már??????
Pont két hét múlva ünnepeljük azt a csodálatos napot, mikor 20 évvel ezelőtt megismerkedtünk Zsoltival. És 20 éve, nap mint nap érzem ugyan ezt. Szeretem!
Megtanuljuk a 2015-ös évben elfogadni, hogy ami ma van, azt becsüljük, és elfogadjuk, ha éppen nem úgy van, ahogy szeretnénk.
Remélem lesz erőm befejezni a sulit. Lehetne kis munkám is. Jó lenne hozzárakni egy kis pénzt a családi kasszához, mert azért tisztában vagyunk vele, 2015-ben össze kell majd húzni a nadrág szíjat! Őszintén, nagyon össze kell húzni. De ezt gyakoroljuk egy ideje, nem ér váratlanul.

KÖSZÖNÖM NEKTEK HOGY VELEM VAGYTOK ÖRÖMBEN, BÁNATBAN! A sok szép és kedves szavakat, a biztatást, a néha noszogatást! Remélem ezután is velem tartotok. Ígérni nem ígérek semmit, hogy majd csak pozitív poszt lesz, mert olyan lesz mint az életünk, a Mi kis életünk!:-)

Ma pedig mindenki készüljön egy kicsit, ha csak lélekben is, hogy igen, jön  a 2015. év. Mennyi mindent tartogat még...hát hajrá!
BOLDOG ÚJ ÉVET!

szegény blogom..:-(

Szegény blogom. Szegénykém...ha érző lenne, érezné a lelkem mostanában. Ő érzi...Én is...
Két nap múlva..vége ennek az évnek. Vége!!!!!

Mondjátok el, miért kattintotok ide, nap mint nap ennyien? Miért???Hiszen semmi pozitív gondolat, erő, boldogság nincsen hónapok óta bennem. Néha fel fel reppenő gyertyaláng, semmi egyéb.
Persze ettől még teszem a dolgom, főzök, sütök,beszélek....élek. És annyi erőt merítek, BELŐLETEK!!!!((()))

Mélyponton vagyok tanulásban is...minek csinálom? Lesz valami értelme? Hobbinak sok....fáradt vagyok.  És nem leszek fiatalabb, és kell a pénz, dolgoznom kellene inkább, mint minden rendes embernek. Nem az álmaimat kergetni, nem 16 éves vagyok, hanem 40!!!!

Jólvan tudom, mert a jövő..stb...meg aludjak egyet, aztán holnap jobb lesz. Ma sem rossz, mégis!:-(

Hát eltelt..

...2014 Karácsonya!
Ha őszinte akarok lenni, vegyes éréseim voltak. Mert amúgy minden tökéletes volt, kamaszostúl mindenestűl..mégis. De, ezt most nem részletezem, mert nagyon legbenső, nem ide való.
Amúgy lehet, hogy a rettentő nátha zavarja meg a nyugalmamat. Mind a hatan, baromi betegek vagyunk. Évek óta nem volt így.:-( Így legszívesebben aludnék csak..vagy tévét néznék..vagy csak szenvednék, egymagamba...hát nem részletezem, ez ugye itt lehetetlen.

Viszont van sok finom ennivaló, nyugalom, csillogás...Úgyhogy nem panaszkodom.:-)

Legyen az Ünnep, igazán Ünnep!

Még így ünnepek előtt jutott eszembe valami. Hogy, mindenki mennyire másképp éli meg a karácsonyt. Beszélgettünk még a suliba, a matek tanárunkkal. Áhitatva mesélte, Ő hogyan szokta megélni. Apukájával kettesben, borozgatva beszélgetve...és akkor eszembe jutott a miénk. Mikor kicsik voltak a gyerekek, és persze minden játék amit kaptak elemes volt, és elfelejtettünk elemet venni(pirulós). Mikor olyan izgatottan nyüzsögtek, hogy nem lehetett hallani a hangomat. És pár perc alatt kicsi nappali olyan rumliszobává alakult, hogy csak na. De eszembe jutott mikor Csenge 3 hetes volt akkor, milyen mámorosan fáradt voltam...mikor mindenki egy történetet írt...és pityeregtünk nagyon, nagyon...
És most? Kettősség van bennem. Hiszen ott van a csillagszemű...aki annyira várja, és ott van három kamasz, aki hát, persze hogy várja, na de kimutatni ciki. És persze már megvan nekik az áhított...használják is. És valami csak lesz a fa alatt, de mégis na...
Csillagszeműnek, persze csupa meglepetés.:-)
Közben munka..(hegyek) Zsoltinak, ami persze jó, de minden rám marad, nem panasz, így volt ez eddig is. Csak furcsa megint beleszokni.

Aztán hallottam ma Zsoltitól, hogy egy harmincas munka társa, nem is ünnepli a karácsonyt, mert anyukája, hat éve ekkor halt meg, és egyedül van. Persze, azért az milyen rossz lehet...
És hányan vannak még akik így, vagy anyagiak miatt, sokkal szerényebben ünneplik.
Jó, tudjuk mindannyian, az ünnep bennünk van. Olyan ahogy mi alakítjuk a lelkünket hozzá..

Kívánom Nektek is, Kedves Olvasóim, hogy olyan legyen az ünnep, amilyennek szeretnétek. Nem, baj, ha nincs minden meg, amit elterveztünk, nem baj, ha valaki másképp éli meg, ahogy mi. Nézzünk szeretteink szemébe, úgy, hogy érezzék, nagyon szeretjük őket. Hiszen higgyük el, minket is nagyon szeretnek! Remélem senki nem szomorúan éli meg ezeket a napokat, ha egyedül van, az sem baj, ne másnak ünnepeljünk, hanem magunknak!

Legyen Áldott, Boldog, szeretettben gazdag Karácsonyotok!
(forrás:https://www.google.hu/search?q=falusi+kar%C3%A1csony&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=iBaZVKbbF8LsO97zgcAI&ved=0CAgQ_AUoAQ&biw=1366&bih=631#facrc=_&imgdii=_&imgrc=B_6-HIlelROkrM%253A%3BcLHtX9PueOU35M%3Bhttp%253A%252F%252Fvarkapu.info%252Fsites%252Fdefault%252Ffiles%252Fkaracsony_2%255B1%255D_0.jpg%3Bhttp%253A%252F%252Fvarkapu.info%252Fkaracsony%253Fpage%253D6%3B440%3B300

Unatkozni???

És akkor csüccs...Két rohanás között! Mert attól, hogy kivasaltam, felraktam a szép függönyt a konyhába az ablakba, végre.... a majdnem virágzó nyári növényeket, lecseréltem fenyő gallyas, díszes karácsonyira...már majdnem karácsonyi hangulatom lett.:-)
Ja, és még jó, hogy megnéztem a szép ünnepi abroszt, mert akkora folt volt rajta(mitől?), hogy most reménykedve ázik..
Boltba nem megyek, jó egy hétig, feleszünk mindent(és iszunk).
Hála nem sütött ma a nap, így nem láttam milyen koszosak az ablakok, na jó ami nagyon sokat kinézünk, lesuvickolom, a többit akinek nem tetszik, megcsinálhatja.
Csenge most fent van, mert szépen rendbe tettem a hálót, majd ha mindjárt lent megcsinálom a nappalit lejön, szétpakolni, és akkor újra mehetek fel. Ki unatkozik???? Hát, én nem, de nem baj, Csak lennék jobban. Az ajtóra a kis csengő mellé elférne a "TÜDŐGONDOZÓ" felirat is. Úristen 6 csomag 100-as zsepi elég lesz egy pár napig???:-O

Lesz bizony holnap töltött káposzta, majd lesz ünnepekre, halászlé, süllő, krumpli saláta, meg majd rántott hús is(végre, sóhajtanak a csemeték)
Sütik: beigli, meg hatlapos, tiramisú, és sport szelet, pogin gondolkodom.....de nem, az majd szilveszterkor, sok sok aprósütink van...És ez a kezdet...ahogy ismerem magunkat, lesz még más is.:-)

Na akkor tovább..tovább.:-) Ki unatkozik?????;-)

Fantasztikusan!

Nagyon, nagyon jó volt tegnap.:-)
Bár én nem hittem a meterológusoknak, (meg még egy páran sem)Jó rétegesen felöltöztem, szakadt is a víz rólam, rólunk!
De ezen kívül, fantasztikus, és lélek emelő volt, a  tegnap a napom. Sok feszült ideges szülő. 7. osztály, kamaszok, ciki nekik a szülő, mikor olyat tesz, amit otthon, de azt ugye nem látják az osztály társak, aki azt hiszik menő csaj, srác vagyok otthon is...pedig dehogy.:-) Én meg csak somolyogtam....több sorral arrébb ültem, ahol Bence, na jó, néha rákérdeztem jól van e, ha összefutottunk(mert tegnapra nagyon náthás lett, fájt a feje)
Mellém volt osztva (még jó), de ha nagyon akart volna mehetett volna a "hordával". Néha ment, én közben bóklásztam a Természet tudományi múzeumba. (sokakat nem érdekelt) Érdekes volt, de a lelkem, túlcsordult, hogy Bence volt az egyedüli, aki velem volt, nem kényszerből. Mindig mondtam neki, maradhat a többiekkel, de mindig mellém szegődött. Néha úgy megöleltem volna, és lábujjhegyen, egy nagy puszit nyomtam volna neki, de nem tettem...:-DDDD

A vásár "szép volt", és DRÁGA! Vettem pár nyalókát. Majd még akartam, "valamit" venni, amikor hirtelen ötlettől vezérelve, puncsot vettem, így elköltöttem azt a hatalmas nagy összegű 20 eurót, de nem maradt egy cent sem Bencének érme gyűjteményébe pénz, vállat húzott az én nagy fiam, és azt mondta egészségedre a puncsot. Finom volt.:-) Este hazajöttünk, Mesi odaült mellém, és olyan figyelmesen hallgatott, majd átölelt és azt mondta, örül, hogy jól éreztük magunkat!
Igen..JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!:-)

Tempósan, tempósan...

Komolyan kezdek szétesni. Reggel lelkesen megyek a boltba. Csenge itthon maradt Dáviddal, betelefonáltam az oviba, hogy idén már nem megyünk, és Boldog Karácsonyt kívántam.
Majd tempósan rohantam, közben kérdeztem anyósomat neki mi kell a boltból? Kiállók az autóval, elindulok, az út végén a lámpák előtt ötlik belém, a pénztárcát ugyan eltettem, de pénzt nem tettem bele, gyors kanyar..haza, majd vágtatok tovább. Elősször gondoltam a személyiket intézem el, kígyózó sor, az okmány irodában, nem baj, aki az okmányokért jön, az hamar sorra kerül. Így is lett! Mosolyogva beálltam a helyemre, mikor közli a hölgy, hóhó, kell az ideiglenes személyi. Na akkor jöhetek haza, majd közben bementem a Lidl-be vásárolni, holnapra kell az egész nap elemózsia:-)Rengetegen voltak a boltba, minta holnaptól bezárna a bolt. Gyorsan hazajöttem a papírokért, majd vissza. Szerencsére senki nem volt előttem. 11 után már itthon is voltam. Gyorsan felraktam turbóra a lencse főzeléket, délre készen legyen, mire jön Zsolti. Tejfölt kevertem már bele, mikor jött!:-))))
Majd ágyneműt húztam, mosom, ami száraz, nemsokára vasalom. És sütit is akarok sütni holnapi útra...talán nem egy nagyon bonyolult dolgot fogok sütni...fáradt vagyok!

Na ja...

Ki vagyok purcanva(vagyhogyírják)...De mától lesz a feltöltődés karácsonyig..(hahaahaaaaha)
Ja, tegnap megint elkezdett köhögni Csenge nagyon, valami szirupot akartak neki adni délután, anyósomék, hál istennek nem adtak, mert attól, még ennyit sem aludtunk volna, mint így. Még alszik Csenge, de hajnalban órákig ugatott, már felvittem egy lavórt, hátha kijön valami. És folyamatos forgolódás volt, és annak közlése, nem akar aludni. Bezzeg én! Már az is rosszul esett, hogy este fél nyolckor értem haza, és még csak akkor fürdött Csenge, tehát az esti altatást megint megnyertem, mert anya...te fürdess, mossunk fogat, olvass, altass...kicsit ingerült voltam, persze tudom a fáradtságtól. De mégis...na!
Péntek miatt is aggódom kicsit, lehet, reggeltől, délután ötig, anyósomnak kell vigyáznia Csengére. Mert, ha így köhög Csenge, nem viszem, vagy viszi ő oviba . Már tegnap panaszkodott, nem tudja lekötni, és nagyon elfárad. Megértem, de akkor is.:-( Azért elmegyek Bécsbe, muszáj kicsit kimozdulni.
Tegnap meg jön az SMS a suliba, Dávid küldi, lázas..így ma ő is marad itthon, ennyit a pár óra magányról.. Na mindegy, jó lenne kisöpörni a náthát karácsonyig.
Kémiám, 5-ös lett, de ion összeadás volt csak, megértettem, így nem volt nehéz. Föci, már igen...de az is lesz valamennyi, gondolom...Minden esetre azt hittem két hétig, kikapcsolom az agyam a suliból, erre töriből házi doga, angolból fordítás...

Biggyesztés: paradicsom leves, rántott karfiol, krumplipüré, vagy hagymás krumpli..

még gyorsan, gyorsan....

Kicsit rohanósra sikerült ez a hét! Talán inkább máig, és pénteken lesz még.
Ma az oviban van karácsonyi műsor, szép ruha, sütike...alig bírtam felkelteni reggel Csengét! Hajnalban órákig dumált...nekem is: szeretlek anya..hajnalban...én meg: hmmmmmjóóóóóóóóóóóóó....aludjálmár...:-)
De úgy ment, hogy megint köhög reggelente, Dávid is nagyon náthás, Zsolti is.:-( Remélem ünnepekre jobban leszünk. Sütike is megvolt, mézes kókuszos kocka, örültek neki.

Ma még kémiából és föciből írunk...jaj, jó lenne túl lenni már rajta. Rebesgették, hogy csütörtökön már nem lesz suli, reménykedem...mert pénteken megyünk Bécsbe, Bence osztályával.
Közben még kéne, hal, meg fenyőfa, és idén az adventi vásárban sem voltunk még lent, és tegnap nagyon régen nem látott barátaink hívtak, végre találkozhatnánk.:-)
Nagyon jó ez így! Csak néha érzem, morcosan fáradt vagyok! Nem panaszkodom!!!! :-)

Hétköznap????

Ketten vagyunk itthon, Csenge és én. A többiek dolgozóban. Szegények, nem mondom, hogy lelkesen mentek. De én a gonosz anya, nem engedtem, hogy itthon maradjanak.
Készülök a holnapi vendégségre. Megfőzöm a húslevest és a pörköltet is megcsinálom.
Szégyellem, de még mindig nem tudom pontosan milyen tortája lesz pontosan Csengének. Túrós lesz, DE epres legyen, vagy sült túró torta????Sógornőm is hoz egyet, mert múltkor megígérte Csengének, hogy süt, tejbegrízes tortát neki. Tegnap felhívom, süt e? Visszakérdezett, emlékszik még Csenge rá? Hát most erre mit mondjak, persze hogy emlegeti Csenge, nem buta.:-)
Azért látom mennyit segített Zsolti míg itthon volt...apróságok, de nagyon sok..pl pakolt utánam főzés közben, a kuka ki lett víve mindig, a mosogatógép is ki-be lett pakolva..porszívozva...és ma délután még karácsonyi ajándékot is vennem kell Dávidnak, Zsolti nélkül.:-( Hiányzik, na....De ez így van jól, szeret menni, elfárad nagyon, de kell neki, hogy érezze...hogy FONTOS!

Na megyek mert a minidiktátor követelőzik..:-))) Pizza tésztát is be kell gyúrnom. Az lesz a mai biggyesztés.

Mert végre...

Na most megint egy őszinte poszt lesz. Mint mindig.
Két napja, Zsolti 3,5 hónap után dolgozni ment. Jól érzi magát, azt mondja jó kis csapat, és jól el is fáradt, itt nem ül, itt nem szellemi segéd munka van, hanem fizika segéd munka. Végre! Nem kiabálom el, mert ma semmi sem biztos, semmi. De ma elment, és számítanak rá jövőhéttől is...és ez jó! Olyan közel van, hogy haza jár délben ebédelni, ez nagyon fontos, nem az ebéd, hanem a közelség. Innen bejárni Pestre dolgozni, három óra/nap. Nagyon sok időt elvesz az utazás, nem mellékesen, nem is fizetik ki, ami 22000ft-körül van, jövőre gondolom 25000ft lesz. Itt nincs útiköltség, utazási idő 10 perc. Tehát jó, végre! Én még kicsit azért vagyok olyan vegyes érzésekkel, mert tudom, több van ennél benne. De azt látom, hogy most nagyon jól érzi magát itt!

Tegnap beadtam az irodalom házi dolgozatot, hogy nem lett tökéletes. Azt mondta a magyartanár vigyem haza, javítsam ki, én meg laza mozdulattal, vissza adtam, nem viszem haza, jó lesz, így is, nem kell tökéletesnek lennie...most nem. Fizika is tele lett apró hibával, de valahogy annyira idegesített most minden ezzel kapcsolatban.:-(

Közben hazajöttem este és ez fogadott :-) Lányok készítették nekem.  Jó nekem, lassan elhiszem...hiszen jön a NAGY ÜNNEP!

Vagyok..

Hogy keveset vagyok? Itt is? Mindenhol!
Most ilyen korszakot élünk. Dobáljon rám követ mindenki (mint a középkorban), de, ha nem nézném a dátumot, és nem ütköznék bele, lépten nyomon, karácsonyi girlandba, vagy találnék mindenhol, egy egy kósza szalon cukrot, tőlem most a nyuszika is jöhetne. Mert készülök..készülök...DE, a lelkem nem tud, valami miatt, talán majd a Karácsony hetében. Addig annyi más dolog van.
Csenge megint itthon. Köhög...szájában seb van, gondolom a hétvégi erős láztól.:-( Tegnap bevittük a tortát az oviban, nagyon kevesen vannak, azok is mind betegek. Tehát gyógyíthatom én mindig ki Csengét a náthából, ha beviszem az oviba újra beteg lesz...két hónapja ez megy. Megértem a dolgozó anyákat, nagyon is...DE..
Suliban állandó osztályozó dolgozat...tegnap biológia, holnap fizika, közben házidolgozat irodalomból, jövőhéten, kémia, föci..Haladok, most a kettes a cél, Csenge itthon van, képtelenség tanulni.
Hétvégén ünnepeljük a király lányt, vendég várás..nem baj, jó lesz.
Zsolti munkát keres, ha valaki az internetet nem csak keres, de talál is munkát, jelentkezzen már, hogy el is higgyem, így is lehet.:-(
És hab a tortán, hogy minden elromlik, ami el romolhat, tegnap a tévé adta meg magát.:-( Laptopot visszahozta a szerelő, csapkodjuk, nyomkodjuk, akkor talán elindul...mert kb. 50000ft az alap lap, és érintkezés hiba van valahol..így is 32000ft ot kifizettünk a múltkor winceseter cserére.:-( Porszívó sem kapcsolt be múltkor, de Zsolti megbuherálta, most minden hatodikra beindul. Minden dolgot, félve kapcsolok be már...neaggyisten a mosógép, vagy a mosogató adja meg magát...légyszi, légyszi ne...(kopkop)

Kamasz lenyugvóban, csak néha fortyog..haladás, legalább ott, fiúk aranyosak, bár vészesen itt a  felvételi dátuma, legalábbis a központi írásbelié...
Mai biggyesztés: vargányából, gomba leves, és palacsinta.:-)

És eljött a 4. is!:-)

Isten éltessen nagyon sokáig pici Lányunk! 4. szülinapi tortával nemsokára!:-) Ma bár sűrű napom lesz, minden pillanatát átélem a négy évvel ezelőtti csodálatos napnak!<3 i="">

zajlik..:-)

Megint egy hete elhalálozott a laptop. :-( Előbb hívtam a szakit, még nem keltette életre.
Tegnap osztályozó matek dogát írtunk. Tehát akinek kell 9.-ből vizsgáznia, annak ez a jegy számít. Nekem nem kell, csak majd angolból. Minden esetre 27-en írtunk matek dogát, és Lucának meg nekem lett 5-ös. Hibátlan ötös!:-)))  Na jó,bevallom fülig ért a szám. :-)))
İrtunk múlt héten angolt is. nem bemagoltam hanem próbáltam alkalmazni...hármas lett, de nem bánom, 50%-tól kettes, láttam legalább hol nem értem.
Fiúk sulibulin, Csengének hőemelkedése van..megint köhög. :-(((( de ma az oviban nagyon élvezte a mikulás ünnepséget. Mesi az új telóját bűvöli..( nekem sosem lesz), Zsolti pecázik, nekem meg egédz nap migrénem van..:-(
BOLDOG MIKULÁS VÁRÀST!:-)

idő után....

Mikor elfogadod, hogy kész ennyi volt az egész...majd most sodrodsz az árral...aztán elengeded....
megkönnyebbülsz, el tudtad engedni. Még büszke is vagyok magamra. Tehet bármit, ő élete. Nem én vagyok. Az én életem tiszta, őszinte. És azt akarom, hogy boldog is legyen. Ölelem aki engedi...szeretem, akik viszontszeretnek. Nem fontos már az, ami sosem lesz...
LEGYEN FONTOS AZ, AMI MOST VAN!:-)
Aki ismer, tudja, én megtettem mindent.
SZERETEM AZ ÉLETET, ÉN ÉN VAGYOK, Ő MEG Ő! Éljük úgy, ahogy nekünk jó!:-)

Furcsa...

Furcsa...
Még tavaly is más volt. Megkérdeztem, idén mi legyen? Hiszen Csenge még tanulja.....még élvezi. Fiúk szerették volna, Mesit nem érdekli különösebben.
Csak beszereztem apróságokat, és eldugom minden nap ide, oda...
Van aki még örül neki. Várakozunk!
Furcsa...
Belülről folyamatosan könnyezek..2-3 éves videókat néztünk. Akkor még annyira egyben volt a családunk. Sosem lesz olyan.
Nem akarok olyan posztot olvasni már sehol, hogy ezt és ezt csináltunk a lányommal...imádom az anyukámat
 vagy netán tiszta szívből szeretet van. Nehéz így élnem. Mosolyognom a tisztalelkű négyévesre, fiúkat terelgetni. Nőnek lennem, anyának, feleségnek...
Túlélem, de hogy mi marad a lelkemben?

Az élet nem áll meg...Mézeskalácsot sütöttünk tegnap, és meggyújtottuk az első gyertyát is.

Mi kis életünk!

Mikor ülsz a meleg szobában, a fotelben és hallgatod a híreket. Talán nem is mostanában...régebben. Mostanában nem tudom megnézni.... A mostani híradó; vagy, "dübörög a gazdaság" című, mindennagyonszép, mindennagyonjó..., vagy tragikomikus. Mert percenként, megöltek, panda bébi született, autó baleset, zsiráf bébi látta meg a napvilágot, kilakoltatnak, valaminek a világ napja van...stb. Percek mennek el azzal, a semmitmondó hírrel, hogy az a szerencsétlen, akit megöltek, bizony jó ember, volt. És aki ölt, is milyen rendes embernek tűnt. És vajon az áldozat, tehet arról, hogy megtörténik vele a baj? De ezt mind levezethetjük, egy kis állatkerti hírrel. Az ember már rezignáltan viszi tudomásul, megölték, lelőtték, autó balesete volt...hiszen mással történt. Nem? Jó van, mikor fölhördül a nép, irgum burgum, na...
Politikát meg sem említem. Ott aztán vannak indulatok. Ideig óráig...aztán minden megy a maga útján, a gazdagságuk marad, hiszen megdolgoztak érte, mi meg örüljünk, hogy élhetünk.

Mindezt azért írtam le, hogy érzékeltessem a munka keresésnek is vannak, nagyon nehéz szakaszai. Éljük...És ez nem Híradó, ez a mi életünk a Mi kis életünk....

Ma:-)

Csenge olyan felnőttesen beszél néha. Megdöbbentő...Az is, hogy 13 nap múlva, 4 éves. Igen 4 éves, az én mosoly albumom. Mert még mindig az, igazi mosoly album! :-)
Ma jó mami voltam...mindenkinek megcsináltam, majdnem mindent. Azért majdnem, mert én még nem angoloztam, pedig megígértem magamnak.:-)
Nem szoktam összegezni, de ma valahogy megtettem.Íme: reggel kicsit nyugodtabban indult, Csenge itthon van, nem kellett oviba sietni. Kilencre volt időpont a gumishoz, téli gumit cserélni. Előtte még vízkőtelenítettem, a kávéfőzőt, és a vasalót is megpróbáltam. Majd elszaladtam a kocsival, közben vásároltam, hazasiettem. Elkezdtem főzni, paprikás krumplit, és bedagasztottam a pogácsát, délre megvolt minden. Majd vasaltam kicsit, szokásos teregetés. Közben a mosogató csaptelepet szereltük. Én szét, Zsolti össze.:-) Majd a fiúkkal elindultunk fogszabályzásra, Mesit közben felvettük, együtt mentünk fogszabályzásra. Ezután Mesit vittem egy köszönésre a barátjához...most tanulnak...tanulnának. Vagyis, a felvételiző, tanul. A majdnem felvételiző, durrog. A már nem felvételiző, csendes magányában a szobájában lapít. Ja nem, bocsi tanul!:-DDDD
Zajos, csendélet!:-))))

Kicsi dicsekvés...

Megkaptam a töri dogát!:-) Kettőt írtam, mert az elsőt pocséknak éreztem....az első ami pocsék, ötös lett, a második ami jó, na az jó, négyes!:-)))) Vicces nem??? Örülök neki, na...

Rosszabb vagy jobb?

Mérges Rám, én meg Rá. Mert megint ott tartunk, hogy nem teszi az egyik amit kérek...Végül is, ha belegondolok, ritkán teszik azt, amit kérek. Mert az úgy van, hogy kérek, aztán sokszor rávágják, hogy nem (szerintük poénból), vagy meg sem hallják..Van, amelyik utána megcsinálja amit kérek, van amelyik morog közben, van aki "nem" hallja, nem is csinálja, és van aki bájosan közli, ő ezt nem tudja megcsinálni..Barkóbázhatnánk ki kicsoda..:-))))
A "Mérges Rám" most nagyon alul teljesít, pedig tudna. És a kérésem:- csak a félévig húzd meg, minden pont számít....úgy látszik megint! süket fülekre talált.:-( És akkor jön az agyalás...akkor most végül is, milyen suliba menjen tovább???? Amit bírni is fog. Amúgy is, ez a felső oktatás nagy nagy reformra szorulna. Menjen a gyerek gimibe....jó, jó..de azért azt, azért találták ki, hogy menjenek tovább tanulni, főiskola, egyetem. Itt nálunk meg, aki kicsit jobb tanuló, oda megy. A szak iskola ami a városban van, ahol van lehetőség érettségizni is, csak iskola köteles gyerek megőrző...
Mehetne Budapestre, ahol a 20 km legyőzni, oda másfél óra, vissza is. Az napi három óra utazás.
É még ott is nagy szórás. Cél persze nincs, nem is tudom mi lenne a jó? Még jó, hogy a városban, egyházi iskolán kívül, két gimi jöhet szóba.

Csenge még alszik, nagyon rossz éjszaka volt. Mehetünk a gyerek orvoshoz.:-( És már megint kapar a torkom.:-(
De azért nem olyan rossz a helyzet, lehetne rosszabb is, vagy jobb?????:-)

ezek is..

Soha nem gondoltam volna, hogy gasztronómia csúcsot az életemben, a betű leves (paradicsom leves) és a tejbegríz jelenti majd.:-) Pedig DE! Nem mondhatom ínyencnek a gyerekeimet.:-)))

És ha már megemlítettem a sanyarú szenvedésemet mostanában;-), hozzá kell tennem, hogy idén nagy változás az is, hogy megtanultam kérni. És kapok is. Még ha néha nem is kérem. Így alakult, hogy megyünk Bence osztályával, december 18-án bécsi adventi vásárba. Én, és Bence...örülök is neki, meg nem is. Örülök neki, mert régen szerettem volna menni. És kimozdulok kicsit, ez is nagyon jó. Csak én már nem tudom, hogy is kell ezt? De majd megpróbálom a lehető legjobbat kihozni belőle. Nem utolsó szempont, hogy az egy fejjel(vagylehethogytöbb?)nagyobb, 45-ös lábú, dörmögő hangú fiammal lehetek. (legalábbis gondolom, néha odajön majd hozzám:-D)

Jól kitakarítottam a fürdőt, mindenkinél ilyen dzsuva van a mosógép mögött?:-O Ha nem, akkor nálam az volt!(pirulós)

És Csenge itthon. Jól van, de azért nem teljesen, ez az a dilemma...menjen a gyerek oviba, vagy ne????(utálom)

Itt vagyok.

Tegnap este végre megérkezett a laptop, működik...én is működöm. Ennyi, néha csak így érzem magam mostanában. Nem nyafogok, tény! Volt időszak mostanában, hogy elvonulnék végleg. Innen, a fb-ról...nem tehetem, mert nem lehet csak úgy, elmenni innen, már nem. Hiszen ez is én vagyok. Persze hülyeség, mert ha nem lenne internet, vagy olyan eszköz amivel tudnék ide írni...nem írnák. De van, most még van. És jó itt lenni, nagyon jó!

Aki kicsit is érdeklődik, tudja nehéz most. Vállalom, munka keresés gyötrelme, gyerekek kamaszodása, Csenge teljes figyelem kérése, tanulás, közben rádöbbentem, jön a karácsony. Máskor úgy várt, karácsony. Kicsit megrémiszt. Hangulatilag, ajándék ügyileg...bizonytalanságban.
A legnehezebb ebben az egészben a kamaszodás. Nehéz 40 évesen, kamasznak lenni.Pedig muszáj, mert különben nem érted, miért fordult fel fenekestől az élet. És miközben kamasz vagyok, legyek határozott anya is, aki tudja milyen következetes viselkedés tesz jót, majd a kamasznak, később. Állandó megbocsájtás, aggódás, törődés, irányítás kell...teljesen lefáraszt. Mert az igaz, hogy amit eddig nyújtottunk, talán benne marad..talán, de nagyon hajszálon egyensúlyzó időszak ez. Kis idő múlva már könnyebb lesz, kirepül, majd vissza...de most még az ajtóban egyensúlyoz, és nem tudja merre repüljön...rajtunk, meg iszonyú felelősség, merre irányítsuk, persze úgy, hogy ő  ezt, ne vegye észre, és ha észreveszi és pöröl, majd kirepül, nem jó felé száll, visszataláljon oda, ahonnan kirepült...Olyan penge élen táncol a dolog...hogy igaz az a mondás, jól szeresd meg gyermekedet, mert kamaszkorban, olyan dolgok történnek, amit egy idegenek sosem bocsájtanál meg, de gyerekednek megbocsájtod. Megbocsájtod, de egy ideig nem feleded..:-(

Most is köszönöm Nektek, hogy itt vagytok.

halihó:-)

Könnyekig hatódok, hogy még így is jöttök ide hozzám, amikor nem írok.(())
Köszönöm az érdeklődést, itt is, és fb-on is. Még mindig nincs laptop..:-(
- Hogy vagyok? (szokásos udvarias kérdés)
- Jól köszi! (szokásos udvarias válasz)
Tehát???
Inkább biggyesztek: borsófőzelék tojással. nasi: tejberizs

okos??'??

Nincs még laptop, lehet nem is lesz. Hétfőre ígérték...még ma is vizsgálják...állítólag...
utálok kölcsön lopott telefonról pötyögni. És amit még jobban utálok, naaaagyon okos. Olyan blődségeket ír helyettem, hogy csuda.:-(
Így semmi okosat nem tudok írni...várok, hogy meggyógyuljon hamar a nem okos nagy gép.

jó lesz..:-)

Borit néz Csenge a tévében. Ünnepre készülnek benne..olyan izgatott lettem. Nemsokára mi is ķészülünk a karácsonyra...jó, a kisgyerek a háznál. Lehet mindig izgatottan várni.:-)
Ja, és miért tudnak a gyerekek a rendrakás, selejtezés után a legjobban játszani a kosár alján lévő rég száműzött játékkal???':-))))

mert jó!:-)

Sokszor beszéltünk ugyan erről. Feleslegesen. Nem volt semmi egyetértés köztünk. Léptem egyet...megint csak mondtuk a saját sérelmünket. És aztán történt valami...értette mit kérek, én is éreztem mit szeretne. És akkor felszakadt minden, aminek fel kell...egy nagyon jó esténk volt. Rég voltam ilyen boldog.
Vigyázni fogok erre a kincsre...

biztos sejteni lehet minek örülök ennyire.:-)

boldog..:-)

Most nagyon boldog vagyok....:-)

mint mindig...

Hosszú bejegyzés nem lesz. A laptop nagyon beteg lett, elvitték életet lehelni bele..:-)
Csenge ma...anya, majd kaphatok ilyet? és ilyet,és ezt, meg ezt??? ( reklámújságot néz) Majd meglátjuk jó, kislányom?(bölcs anya válasza) Különben is,azok mind van neked. Jó, mondja a legkisebb...kis gondolkodás, majd rávágja, jó, de kettő kell.:-)) Lehet erre mit mondani?:-)))
Kamasz úgy él egy hete, ahogy szeretne...reggel elmegy, néha délután öt körül, néha, mint most is, még nincs itthon. Ahol van, biztos szeretik, bezzeg itthon...hogy jelezni sem jelzi hol van, tükrözi, mennyire vagyunk fontosak neki.:-( ez van...ezt kell szeretni...
ja, és fáj a torkom...:-(((


Biggyesztés: lencsefőzelék:-)

Cim: Mi is legyen..mi is legyen?????

Mert az élet megy tovább, csak csendben. Jó a csend? Én nem vagyok ebben jártas, én néha vágyok a csendre, de tudom, a csend nem jó! ..."engedem, hagy menjen..kifelé belőlem"....

Fája fejem tegnap óta, olyan migrénes..nem tudom, hogy a tavaszias idő...vagy a kezdődő megfázás jele. Torkom is fáj..nem csoda, Csenge pöttyei lemenőben, helyette, jó erős megfázás van. Szem gyulladását, pattogtatja apjának, torok gyulladását nekem.:-( Amúgy is jól betelepedett ide a nátha, pedig, mi nem szoktunk ilyen nyavalyásak lenni egy ideje. Zsolti amúgy sem, eddig az immunrendszerét védte a BKV, de most nem.:-(

Tegnap a suliban jó volt, főleg, hogy elmaradt az utolsó két óra. Töri doga...hát érdekes volt. Sok volt az anyag rész. Őskortól, a Római birodalom bukásáig. Három lap, érettségi típusos feladat. Lehet jövőhéten újra írom, veszteni nem vesztek rajta, jobb jegyet írja be.
Ja, és a föci 4-es lett, csak a bioszt szúrtam el eddig..az is hármas lett. De nem baj, azért az sem rossz, ilyen tanulási lehetőségek mellett.:-)

Megyek kiporszívózok. Minden este kiszoktunk, de azért ebben a napsütésben jól látszódik az útvonal.;-)

Biggyesztés:vargányás tejszínes tészta. És délután meg lehet sütök valamit..hmmmmm egy kakaós kalácsot???:-)

Még őszintébben.

Mert az ember, nem csak akkor küzd a szülői feladattal, mikor éppen, szoptat, vagy hozzátáplál, vagy dackorszakost terelget, vagy éppen büszkén mutogatja a felálló, elinduló gyermekét.
Mert a szülő akkor is aggódik, félt, vagy éppen büszke és türelmes, mikor kamasz gyermeke van.

HOL VANNAK A KAMASZ SZÜLŐK? Miért maradnak csendben, magukban, magányosan?  Miért? Mert nekik is, nekünk is, át kell élnünk ezeket, sorban sorban..vagy éppen sokkal enyhébb formában élik meg a kamaszkort, a kamaszok, így a szülők is. Vagy SZÉGYENLIK, mint néha én? És mit szégyellnek? Amit tesz, vagy ahogy tanul a gyermek? Vagy azt, hogy másnak sokkal jobb kapcsolat van, gyermek és a szülő között?
Én is siratom ami nincs, a célt, a beszélgetést, az ölelést, a jó jegyeket, a szép rajzokat, a sok élményt, ami most nincs...ezeket be lehet majd pótolni valaha?
Erről is lehet írni őszintén. Mert ezek is mi vagyunk..

Őszinte

Ez a poszt most őszinte lesz. A többi is az, csak most ez nagyon.
40 éves múltam. És ha őszinte akarok lenni, nem érzem azt, hogy 20 évesnek látszok, és 20 évesnek érzem magam. Pont 40-nek érzem magam. néha többnek is.
Sokat gondolok, arra is, hogy eddigi életemmel elégedett vagyok e? Kb egy évvel ezelőttig, azt hittem minden rendben. Sőt, hogy példaértékű, minta család vagyunk. Boldog anyuka, apuka, gyerekek. Aztán történt valami, amit ma sem tudok megmondani mi. Talán a legnagyobb gyermekünk kamaszsága? De olyan mélységeket élek meg mostanában, vagyis az elmúlt évben, hogy nem hiszem, hogy lelkileg van fájdalmasabb dolog, mint látni gyermekedet rosszul megélni a kamaszkort. És állandóan keresem magamban a hibát, hol rontottam el? Miért nem lehet olyan mint a másik kettő. Hiszen ők is kamaszok, de mégis. Van morgás, van dörmögés..és mégis, 100%-ban megbízok bennük.
Hiányzik e valami az életemből?
Igen is, meg nem is, hiányzik az önfeledt nevetés, a sok elismerés, valami plusz az életben. Tudom sok minden anyagihoz kötött, például az is, hogy nem tudunk kettesben elmenni valahova Zsoltival. Pedig mostanában fontosabb lenne ez, mint bármi más.
Rá kell jönnöm arra is, hogy ami emészt, nem megoldható probléma. Hogy a gyermeket csak ki időre kapjuk meg, azután, az élet nagyobbik részét, nélkülünk élik meg. Hogy amit tesz, azt ő teszi, és nem nekem kell majd, amiatt a hátamat tartani, bizonyos kor után. Hogy, ha nem tanul és megbukik, akkor nála, nem én vagyok a hibás. Ami ebben az esetben nem igaz, mert 100%-ig biztos vagyok benne, hogy  felnőtt korában orrom alá fogja dörgölni majd, miért nem tettem valamit azért, hogy jobb tanuló legyen. De mit? Kérdezem, semmi lecke. Kérdezem, felmondod a leckét? NEM! Ő azt utálja, már általánosban utálta. Változni kell, szerinte inkább nekem, mert én vagyok a gonosz, aki nem engedi "bulizni", a héten két napot nonstop volt, amúgy minden délután. Be volt ígérve a hétvégén full tanulás..segítés, ja tegnap egész nap a szobájában volt, ma fél 11-kor szóltam neki, hogy ugyan felkelhetne már, és már sehol nincs:haverok, buli, fanta...ígéret, szép szó...csak nem a kamasznak. Nem minden kamasz ilyen, látom, hiszen a másik kettő nem ilyen, és Csengének sem vagyok "szaranya".
Nézem az ő oldalát: oké..most a haverok fontosabbak, ők az iránymutatók. Ők sem tanulnak, akkor meg minek tanulnék én..szülők csak arra jók, hogy korlátozzanak, és otthon üljek, mint ők. A szülők öregek már, mit tudnak a fiatalságról, hiszen mit nekünk jövő, ők sem tudják mit csináljanak holnap...nemhogy én tudjam, mit fogok majd dolgozni, az még olyan messze van. Család az addig jó, míg fizetik a telót, meg a kaját, és a meleg vizet, vagyis csak folyik a csapból nem? Mert a juss az jár, a többi meg úgyis lesz valahogy..

Oké, változok. Elment bulizni, vagy valahova. Menjen, már nem izgulok. Hogy aztán az sokkal jobb lenne neki, ha még izgulnék...azt majd, vagy megtudja egy pár év múlva, vagy soha nem fogja megtudni.

Ez kikívánkozott belőlem. A szeretet, az bennem van, hiszen én vártam őt, akartam...és mindent megtennék most is, hogy olyan örömteli, jó kapcsolatunk legyen. Hogy átöleljük egymást, hogy meséljen, hogy meséljek...de valami mélyen gyomorszájig hatoló, fájdalom van bennem, amiért ez nincs. Hogy lesz e? Nem tudom, azt hiszem, ez nem csak rajtam múlik. Én úgy érzem változtam..

mai nyafi..

Nem jó kimenni ilyenkor (sem) a temetőbe. Pedig 14. alkalommal megyünk ki a temetőbe, hozzá, hozzájuk. Ma mondtam neki hangosan, mert amúgy csak halkan szoktam, hogy idehoztam az unokákat neked, nézd, hogy megnőttek...és öcsém..29 éves lenne már.

Sajnálom, hogy nem látta felnőni az unokáit. És az én ráncaimat, sem számolhatja meg. És a kezem, ami annyira hasonlít az övéhez, egyre foltosabb, de ez annak a jele, hogy megéltem, ezt a kort is. Csak az a baj, hogy nélküle. Sokszor gondolok arra,  milyen kapcsolatunk lenne? Biztos lenne sok súrlódás...de az a láthatatlan kötelék, az ott lenne. Hiszen most is ott van. Míg én élek, ő is él bennem. Ha majd meghalok, akkor hal meg igazán. Hiszen az unokák már nem ismerték...nincs meg a láthatatlan kötelék közöttük. Hiányzik, közben itt van bennem...

És nem lett ma jobb a kis betegünk, sőt sokkal, sokkal rosszabbul van. Délutánig nem volt semmi különösebb, el is indultunk a temetőbe. Fázott, pedig ő, aki mindig vetkőzik. Nem volt lázas, többször mértem. Doktornéni azt mondta, legyengült az immunrendszere, de ennyire? Hazajöttünk egyre bújósabb volt, és már a szeme is piros, mind a kettő, majd váladékozni kezdett!:-( Tehát kötőhártya gyulladás is...és tele pöttyel, ami viszket neki. Adom a Fenistil cseppet, mentolos hintő port is szórtam a pöttyökre. Nem a rázó keverék a "divat" már..jó mi? Tízen valahány évvel ezelőtt "divat" volt? Akkor ezzel az erővel oltassuk be ma a gyereket mindennel, majd 10 év múlva nem lesz "divat"...Na jó ebbe nem megyek most bele.
És a cseppektől fáradt. Ma éppen kibírta a mesét, már toporgott az ágya mellett Csenge, hogy aludna. Öt perc és horkolt. Á, nem vagyok boldog, mindig ezt vártam...de így? Vissza akarom kapni, a fél órát mesét kérő, dumaládát!

Ezen is túlesünk..

Drága kicsi csillagomat utolérte, az a jó kis gyermek betegség, csupa pötty. Bizony, bizony..bárányhimlő. Tegnap sokat köhögött, néha meleg volt a kis teste, néha nem. De este, mikor mentem aludni, furcsán vette a levegőt, szaporán nagyon. Akkor már tudtam, lázas. Az is volt, megölelgettem, beraktam az ágyunkba. Adtam neki láz csillapítót. Csak úgy tüzelt.:-( Hatott a gyógyszer, aludt is egy kicsit, de mire lement a láza, forgolódott csak, vissza kérezkedett az ágyába. Reggelig békésen aludt. Gondoltam, a nátha miatt volt lázas. De reggel gyorsan mesélte nekem, hogy a hasán két pötty van. Majd estére számtalan. Néha már viszket is.:-( És még csak most jön a java...
Egyszerre volt a  három nagyobb is benne, tudom, pár nap és jobb lesz.

Érdekes ez a blog írás...szeretem. Nagyon szeretem, sosem írtam, nyögve, hogy KELL írnom, jó írni..még ha néhanapján a "semmit" írom..
Ebben is felnőttem, nem nézem a "szomszéd fűjét". Ez az enyém, az én gondolatom...azt nem veheti el senki.
Pedig mióta írom, mennyi mindenen átmentem?? Hajaj, de még mennyi mindenen át fogok menni...:-))))) Jól van ez így, nagyon jól.

Mert akkor..

Van mikor eljut az ember olyan pontra, hogy megnyugszik a lelke, egy időre. Mikor elfogadja ami van, mikor próbál támasz lenni, és erőt gyűjteni, a következő feladathoz. Mert jó..mert nem tudod mitől, de jó, jobb. És akkor próbálni kell, azt élvezni, ami van, úgy ahogy van.

Írni akartam a felháborodásról, ami most "megviseli" az országot. Nem írok, demokrácia van, mindenki eldönti miért harcol, vagy tüntet.
 Én ma már megkaptam, hogy "stréber vagyok", mert beleástam magam a Római birodalomban, próbáltam beleélni magam az akkori életbe. Biztos plebejus lennék...:-) Nem sok jogom lenne, viszont két katonának való fiút szültem már, azt elismernék, ennyi jogom lenne..:-)
Én ma a múltban éltem. Közben persze főztem isteni finom gomba levest, krumplis lángost is sütöttem. Meg mostam, vasaltam..És a kis köhögősemet szeretgettem, hagy legyek már én is beteg;-)

Jó!:-)

Írtam már, hogy szeretek veletek "beszélgetni"?:-)
Igen, végül is, majdnem minden a zárt blog ellen szól, most.

Telik az őszi szünet, pihenéssel, tanulással, eseményekkel.
Írtam már, hogy Zsolti beépítette a teraszt? Annyi mindent csinált itthon, a teraszt belaktuk, azt hiszem, főleg télen, nagyon, nagyon jó lesz.

Mennyire szerencsés is vagyok, még ha néha nagyon, nagyon nehéz... De arra gondolok, kinek könnyű? Az a baj, hogy sokszor túlkombinálom a dolgokat. De ennyit erről...ma csupa pozitív dolgot fogadok magamba.

És nem keseredek el, hogy töriből rengeteg anyagot kellene megtanulni..és angolt is, és irodalmat...és nyelvtan doga is lesz...nem baj, a tudás, hatalom! Ugye?:-)

Közben főzök, sütök.. ma milánói lesz, és sütök kráter szeletet. Tegnap kaptam a receptet.
Szép őszi napot Nektek is!

?

Köszönöm a véleményeteket!
Gondolkozom még a zárt blogon.
Lehet, azon is múlik majd, hogy mennyien jelentkeznétek...
Ami ellene szól, azok a kedves zugolvasók. Mert biztos én is zugolvasok blogokat...;-)

szerintetek????

Akinek zárt blogja van, nem bánta meg, hogy bezárta? Pár napja gondolkozom rajta...

Nem vidám, de nem is szomorú...tény!

Mert ugye van, hogy az ember, pontosabban ebben az esetben ÉN, tökéletesen tisztában van, a nagyon, nagyon rossz tulajdonságával.
Soha nem bántam meg a gondolatomat, akár milyen rám vonatkozó ügyben. SOHA!
DE minden nap megbánom, a lereagálásomat. MINDEN EGYES NAP!
Hirtelen, dühből, idegesen, sokszor csapkodva, üvöltve, de értsenek meg már engem is az ügyben. Most éppen lehetne egy konkrét dolog is, lehetne nagy, kicsi...mert minden nap van.
Jól felhúzom magam, majd az ügy nincs megoldva...mindenki tudja miért. Mert a másik is dühös, ideges, ingerült lesz...majd, nem hogy, jól kidühöngtem magam, lecsillapodva, másra koncentrálnék...NEM!
Eszem magam az ÜGYÖN, vagy órákig (jobb esetben), vagy napokig, hetekig, hónapokig, és volt olyan is amit ÉVEKIG!

Pedig pontosan tudom milyen szeretnék lenni ilyenkor. Higgadtan, ránézni a ügy okozójára (mint említettem, nem egy konkrét ember), pillantásommal nyugtázni az "ügyet", majd tenni dolgom tovább, hiszen előbb, utóbb kiderül, hogy ez az "ügy" nekem nem tetszik...vagy rájön az ügy okozója, vagy nem, de az akkor sem fogja megérteni az én ellenvetésemet, vagy más szemszögből látásomat, ha én idegesen, üvöltve, belehajszolom magam, a végtelennek tűnő, ön marcangolós, gyomor ideges, megoldhatatlannak tűnő (ami nem az), ÜGY, megoldásába...csak sokszor nekem lesz rossz, de persze sokszor a környezetemnek is.

Könnyű lenne azt mondani, na majd holnap, figyelj...másképp lesz. És megtenni? Nagyon nehéz. Hiszen nézem az ÜGY másik alanyát is, ha lehiggadok, megértem. De akkor ott, magamat is sajnálom, NAGYON, nem csak az ügyet.

Nem biztos, hogy értitek, lehet, hogy nem is baj.....

Igyekszem..:-)

Egy pár hete boldog facebook oldal, tulajdonosa lettem.:-)))
Most ennek a pozitív és negatív hatását fejteném ki rám nézve.

Mai napig csak olyanok jelölnek be, akik kedvesek nekem. Nem esek abba csapdába, hogy megörülök valakinek, és nem is jelez vissza. Mondjuk pont aki ezt tette, jelöld be szinte elsőnek.:-) Ez is érdekes volt a számomra.
A suli miatt csináltam az oldalt, van ennek haszna azt látom. Akit nem ismerek nem jelölöm be, és nem is erősítem meg a jelölését. Ez fontos nekem. Lehet hogy így "csak" 100 ismerősöm lesz. De a felével sem beszéltem az elmúlt 5 évben.
Volt már, hogy nagyon elszomorodtam. Konkrétan mikor megláttam a váci eü-i sulinak a tablóját, és én nem voltam rajta, vagy mikor a 20 éves találkozójuk volt. Pedig azért én is odatartoztam...dehát otthagytam..rossz döntés volt akkor. De ez már 24 éve volt..ez már gombócból is sok, nem évekből. :-)
Csupa jó is van ott.  Látom a kedves blogtársakat, vagy olvasóimat, és ott is jeleznek, nem csak itt. És látom az unokákat, a gyerekeket, a szép képet...a sok inspirálást. Látom, hogy valaki mennyi mindenre használja a fb. És most nem rossz dologra, csupa jóra.
Szóval eddig, azért jó dolgok voltak túlsúlyban.:-)

Mindenkinek szép őszi hosszú hétvégét, az idő rossz, de a kedvetek, kedvünk legyen jó! Én igyekszem.:-)

Szösszenet...

Olvasom előbb a földrajzot. Majd kavarom a rántást a levesbe...fröccsen a papírra...én meg kombinálom, milyen szép térkép lett, zsír paca térkép! És így szépen be tudtam magolni a térkép fogalmát...:-DDD

Ja, amúgy nem csodálkozom, hogy fogy az olvasó táborom, elég unalmas vagyok mostanában...:-(

Pedig lélekben ott vagyok, szárnyalok..én vagyok az a nő aki nagyon akar valamit, és véghezviszi!

ah.....

Mert miért rohan ennyire az idő???? Tegnap tovább tanulási szülőin voltam. Jön a hosszú, hosszú folyamat....és, a nagyobbik fiam is középiskolás lesz...
Én meg kerengek mint a búgócsiga. Úgy is érzem magam, mint egy kicentrifugált RONGY! Jó mi? Ma még suli, doga is lesz, mert újraírjuk a föcit,de én nem akarom, nem lehetne az előzőt, gyanítom elkeverte a dogát, azért íratja meg újból mindenkivel. Cél a kettes, hármas...nem tudom rávenni magam a tanulásra ma.
Jön a rossz idő, mi már érezzük, éjjel egytől fent voltam, majd csatlakozott mellém Csenge is, aki nyöszörgött, és nem tudta megmondani, mi baja, hajnal négyig ez ment, majd beájult, alig bírtam reggel oviba indítani.
Ma elmentünk bevásárolnia a hétre, mert holnap szerintem tömeg lesz, hiszen hosszú hétvége jön...egy nap zárva is a bolt...
Fő a bableves, legalább azzal nem kell foglalkozni..teszi a dolgát!:-) Ja de mégis, mehetek zöldséget pucolni....:-D

Fontos..

Na, ha ennyire "ismertek" már, akkor hozzáteszem, mire jutottam egy sírós este, és egy álmatlan éjszaka után: - ne ragaszkodjak ahhoz, amit igazán szeretnék...egész élet, kompromisszumokból áll.
Általánosítva, lehet az munka helyen, kapcsolatban, családban, barátoknál...

Állandó és visszatérő problémám a kamaszkor. Nem emelek ki egyet sem, hiszen hárman vannak most nekem. Bizton állíthatom, majdnem 17 éve anya vagyok, vagyis 17 éve, mert már pocakosan is anya az ember, nem a babakor a nehéz. Mondjuk minden korszak a maga módján nehéz. De abban a korban olyan sokan, mellette vannak az embernek, segítenek szoptatni, pelenkázni, a dac korszakról is van jó sok információ. Meg amúgy is zabálnivaló az a kisded, mindig minden formában..
És akkor jön a kamaszkor..(jó, kis átmenet után), aztán azt sem tudod mi a jó fenét csináltál évekig?
Minden pocakos anyukának először elmagyaráznám a kamaszkor lényegét, hogy felkészüljön rá! Lehetőleg illusztrálva egy pár igazán kamasz gyermekkel. Nem gonoszságból, de ezek tények.
Én tegnap este rájöttem valami fontosra. Ez már egyedi dolog, nem írom le, talán ha zárt lenne a blog....de nem zárt, így megtartom magamnak azt a FONTOS dolgot, amiben mától megváltozom, ha így sem megy a dolog, akkor....nem tudom!

Néha...:-(

Néha olyan rossz...
Mikor itt ülsz a "nagycsalád" közepén..
Mikor úgy érzed, olyan egyedül vagy..
Már több az ősz hajszálad is, mint a nem ősz..és 4-sel kezdődik a születési év számom..
Mikor már akármit csinálsz, csak rossz lehet...és meg is mondják...a végén, mindig én vagyok a hibás...
Mikor nem ölelnek, nem puszilnak...talán szeretnek...de nem mondják...
És akkor én dühös is vagyok, kiabálok, odacsapok néha az asztalra, néha máshova..
Mert a tehetetlenség kihozza belőlem, az oroszlánt, a bikát, majd a "sajnáljonmárvalaki" árva kutyát..
Félek...mondjam mitől?

A következő perctől, a holnaptól, a jövőhéttől, a jövő hónaptól, a jövő évtől.... A JÖVŐTŐL...

Néha futni kellene...hirtelen sokat, messzire, hogy vágyakozzam, hogy vágyakozzanak utánam...

:-)

Látjátok amit én? Olyan szép!:-)))

És köszönöm Csilla!

egy kis dopping...:-)

Igérem, nem fogok minden jegyemet leírni, de az egyik mumus, az angol doga,  4-es lett!:-) Én olyan boldog vagyok.:-)))

Mit látok????

Látjátok a számlálót? Az összes oldal megjelenítést???:-O

De szép kerek lesz nemsokára..:-D Köszönöm!!!!!!!

Bibibiiii:-)

Na, kinek lett az első érdemjegye 5-ös a gimiben? És KÉMIÁBÓL?:-)))

Jól van, tudom, sokaknak....:-D És nekem is.:-)))))

(Többit jobb, ha nem kapjuk még ki....)

Mindent elmond...

Mert ezért érdemes ezt a blogot írnom:Gionetta

Hajjaj..:-))))

Micsoda kontraszt!:-)
Három kamasz: fél mosoly, már vidám. Fél szavak, alábbiak: ja, he, aha, miiiii,bővebben;mivan,  nem én, zsír, vágom, hagyjál. A legérdekesebb jelenség, világít este a fejük. :-)

Legkisebb: reggel kel, hét óra körül, elkezd beszélni, folyamatosan, este nyolcig, akkor alszik el. Én azon csodálkozom éjjel nem beszél.:-) Hangosan kacag, hangosan hisztizik, NAGYON HANGOSAN.:-) Segít, tudja mikor akar jó kislány lenni, mikor nem. Őszintén mondja naponta 100X is, szeretlek.

Lesz belőle is kamasz...hajjaj.:-))))

Mai biggyesztés: gombakrém leves, hagymás sült tarja, és kacsacomb. Hagymás krumpli mellé. És sült túrótorta.

Szép vasárnapot Nektek!

Végre..végre..

Ma hosszú idő után, úgy takarítottam ki a lakást, (majdnem), ahogy szerettem volna. Nem csak itt...ott..Tudtam volna jobban is, de hétvége előtt? Minek? Csenge már hazajöttünk az oviból festett, mázos az asztala, a ruhái szanaszét, hiszen süt a nap.:-) Van, aki ebédelt már (biggyesztés. rakott krumpli), van, aki ezután fog..konyha félig már romokban.
De mit számít, SÜT A NAP!:-)))
 Csuda szép hétvégét Nektek!

(kép:net)

Játék, tét nélkül:-)

Mostanában, annyira a számok bűvöletében élek, íme az 1216. bejegyzésem. Ugye milyen kerek????:-D
Ennek az alkalmából kitaláltam, hogy játszunk. Semmi tétje nincs, csak a szórakozás, kikapcsolódás. Ha csak pár percre is.
Mert nemrégen, én is ezt tettem, maratoni altatás alatt.:-))))
Arra gondoltam, kicsit emelkedjünk fel a mindennapi monotóniából, ami néha, olyan nyomasztó tud lenni.
És végre elárulom, én min kapcsolódtam ki, pár percre, az állandóan megoldandó feladatok sűrűjéből.
Feküdtem az ágyon, sötétben, csöndben. És azon kezdtem el gondolkozni, mi az, ami MINDIG megnyugtat, jó érzéssel tölt el.
Először a friss ágynemű illata, kicsit durva tapintása, jutott az eszembe. Majd a nap illat. Meg a kedvenc maci kávém íze, első pillanat emléke, mikor megpillantottam először a gyerekeimet....És kezdtem magamba sorolni...nem sok volt, de ezek mindig jó érzéssel töltenek el.

Nektek van hasonló érzésetek, emléketek?

Bevallom, kicsit meg akarlak benneteket mozgatni. Volt mikor sikerült, úgy szeretném most is.:-)

Ez már soha nem lesz a régi.

Mikor éled az élet, megvalósítod az álmod, és azt hiszed jól csinálod. Elismerést, csak néha kapsz érte, de tudod, jól csinálod. Megnyugodva teszed le este a párnára a fejed. És akkor jön valami...felfordul az addig rendben levő, kis világod.
Lehet az a munka helyen, lehet az a kapcsolatban, családban. Lehet az a változás bennem is...és azt hiszed, jó..jó, de holnap majd visszazökken minden, a jól megszokott mederbe.
 Mennek a napok, a hetek a hónapok..és nem, nem lesz soha olyan mint előtte. Változik a világ, változunk mi is...nem olyan könnyű ezt, a megszokott, kialakított életét az embernek feladnia, és újat kialakítania. Talán könnyebb lenne, ha környezet is változna, talán...nem csak az ember, emberek körülöttem.
De honnan tudjam, hogy a mostani élet tartós lesz, kialakítsam úgy, hogy jó legyen újra, nekem is????

kirándultunk..

Jól elfáradtunk, megizzadtunk, de azért élveztük a mai napot. Csenge kirándulás alatt, nem megy sokat. De azért bevállaltuk hosszabb utat. Nyakban cipelésben profik vagyunk már.:-) nagyon remélem a jövőben megszereti a nagy sétás kirándulást mint a többiek. Most viszont kinyúltam a kanapén, pedig tanulni kellene nekem, a többiek tegnap megtanultak.:-)

még ott...

Az a jó a szombat estében, hogy utána még ott a vasárnap.:-)

És igen, van....

Ma nagy hátizsák, elemózsia és elindult a legkisebb is...mentek az ovival a Skanzenbe.:-) Milyen kis csillogó szeme volt. Öröm volt nézni.:-)

És tegnap elérkezett a mélypont nekem a suliba. Eddig értettem nagyjából mindent, de felvettük a ritmust, na itt már nem mindig tudom tartani a tempót.:( Igen, igen angol, meg a matek.:-( Angolból jól el is szontyolodtam. Konkrétan, nem megy a fejembe..emiatt nem vagyok valami jókedvű..

De itt a hétvége...legalább ilyenkor kicsit lazább nem olyan kötött az idő.

És igen, van facebook oldalam, mert a magyartanár oda szeretné feltöltögetni a tanulmányokat...így ment sutba az én jól elképzelt, facebook mentességem.:-)))))

Mai biggyesztés, jó sok paradicsomos káposzta.:-))))

Nagyon szép őszi hétvégét Nektek.

Blogolásom..

2010. február. 9.-e, blogolásom kezdete. Micsoda vívódás volt bennem akkor, de olyan remény teljes vívódás. Ma már tudom, "csak" 50%-ban jött létre az álmom. Na, de az nekem több mint 50%. Itt van közöttünk Csenge, micsoda boldogság azóta is. Megéltem nagy mélységet is, kamasszal. Most megint nehéz helyzetben vagyunk, de szerintem sikerül majd ebből is kilábalni.
Miért írom le ezt mind?
Van mindenkinek, aki blogol, vagy blogokat olvas, szokása. Én először végigböngészem, van mikor csak átfutom a kedvenc blogjaimat és utána írok. Ritkán van az, hogy előbb írok az én blogomba, utána olvasom a kedvenc blogjaimat. Valljuk be őszintén mindenkinek vannak kedvencei. Nekem is.
Vagy ezért, vagy azért..van olyan blogger, akit olvasva sokszor elgondolkozok, van aki csudaszép képeket tesz fől, és van aki finomakat főz, fotóz...és sorolhatnám még. Van aki előttem sokszor leírja, amin én, gondolkodom. Pl. ma Dius, hasonlót...:-) És olyan sokan jöttök akkor mikor bajban vagyok, hezitálok...sokat jeleztek vissza, vagy emailt írtok! Felemelő érzés minden kérdés, válasz. És azt sem tudom sokszor elhinni, hogy ennyien rendszeres olvasóim vagytok, és még mindig van új, aki feliratkozik. Pedig nem hirdetem magam a fb.-on. Tudom, talán az a jövő, de én nem hajtom ezt a vonalat. Írok, mert jólesik, mert jó kiírni magamból. Hogy olvastok, az egy nagy plusz nekem. De soha nem említettem senkinek, nekem van egy blogom, olvass..
Aki megtalál, és feliratkozik, ha még ha elkezdünk beszélgetni is, mert hozzászól az írásomhoz, nagy, nagy öröm. Még mindig, és az is marad.
Nekem ez így olyan családi, még akkor is, ha nagyon sok olvasómat, sosem láttam.
Szeretném még élvezni tovább a szeretetet ami fogad itt ebben a világban, sokáig!:-)

Köszönöm Nektek!

Napok...

Van abban nagyon jó is, hogy Zsolti itthon van. A reggeli ébredés, Csengét együtt oviba vinni. Bevásárlás, már olyan zökkenő mentesen megy. Össze kellett csiszolódnunk. Zsolti nem szeret vásárolni, nekem sokkal, sokkal tudatosabban kell vásárolnom. Ezt össze kellett hangolni. Fél egykor kéz a kézben elbattyogni Csengéért az oviba. Sokat tanul a gyerekekkel, sokat beszélgetünk, vagy sokat hallgatunk egymás mellett. ;-). Ő is olyan mint én, állandóan csinál valamit, ezt is már tudjuk összehozni. Jó lenne így, ha lehetne...

Tegnapi dolgozatom föciból, "majdnem" jó lett! Vannak hibák, de kíváncsi leszek.:-)
Amúgy agy leszívás volt, kemény 7 óra. És negyed kilenckor, már hangosan köszörültük a torkunkat, mehetnékünk volt, de a tanár csak mondta...mondta.:-)

Ma meg, migrén...kedves nagyon, ragaszkodó fajtából.:-(
Biggyesztés: milánói makaróni

Tanulunk.:-)

Ma nagyon okos kislány voltam, sokat tanultam a földrajzra.:-) Hogy, mennyi fog átmenni ebből a dolgozatba, majd kíváncsi leszek.:-) De mikor tanulok? Mindig, ha van egy kis idő. Míg fő a krumpli, míg lejár a mosógép...tegnap délután hárman, szinkronban tanultunk. Dávid fordított angol szöveget, apjának, aki közben a dacos Bencét kérdezte ki, írásban töriből, én meg bifláztam a földrajzot, közben Csenge csacsogva táncolt  a nappali közepén.:-) Még mondja valaki, nem történik itt semmi.:-))) Hát így tanulok.:-)

Nincs idő mélázni, szorosan vannak beosztva a napok. Sok a házimunka, de sokan vagyunk rá, hogy legyen mindig. És még, nem is egyedül csinálom.

Mennek a napok, ősz illat van a levegőben, szeretem e? Most nem. Várom az évvégét, menjen már el ez az év, mert nem szeretem....

Biggyesztés: borsófőzelék, sülthús. És nasinak almás palacsinta.

Sütés:-)

Mai sütés, fele.:-) Mert a másik sütés, bécsi almatorta lett! Hű, az is finom.:-)))

Megtaláljátok a receptet itt:www.mikiskonyhank.blogspot.hu
Újra kedvet kaptam egy kicsit ehhez.:-)

Mozgalmas..

Máskor várom a hétvégét, most nem is tudom..tanulni kell, mindenkinek. Nekem nagyon sokat, most gondolkodom mikor is? Holnap főzni, almát szedni, vasalni, meg az állandóan pakolni kell. Vasárnap főzni, kikérdezni, tanulni velük, meg nekem is kellene...meg sütni, meg mosni..meg pakolni, pakolni...És ez még csak, amit tudok...de mindig van amiről nem tudok..nem panasz, szeretem a nagycsaládot.:-) De tényleg!
Tegnap sütöttem egy csokis almás kuglófot. Ettem egy szeletet, mire hazajöttem este már a tányért sem láttam, kérdeztem Zsoltit, hallucináltam, hogy sütöttem? :-)))
Fárasztó volt tegnapi suli, két óra matek, két óra angol, két óra fizika, és egy magyar. Hááááááááát, nem tudom.:-) Angolból már komolyan foglalkozunk az anyaggal, és mikor rád néz a tanár és kérdez angolul? Hát akkor kinyílhatna a föld alattam, vagy láthatatlan lehetnék.:-) Majd jön a két óra matek, na az is? És a fizika? Út, idő, sebesség kiszámítása, átváltása. Bevallom nektek, nehéz, főleg szembesülni vele, hogy a ha használtam volna az agyamat 20 évig, akkor nekem is lenne olyan tudásom, mint másnak. Jó nekem máshoz van tudásom, másnak ahhoz meg nem..de az nem elég a fizika dogánál...Érdekes lesz egy állandóan nyüzsgő családban tanulni...:-)

Mennem kell, mert Csenge éhes...mindig éhes mostanában.:-))) De legalább apja, és fia elment a patakra gombászni, a többiek még, dolgozóban. Így jár az agyam süssek e kakaós kalácsot?:-)))))

Szép hétvégét Nektek!

Vicces?!

Üdvözlöm Melindat is!:-)

Nem akarok mindig panaszkodni, hiszen, legalábbis remélem, nem vagyok egy panaszkodós fajta.
Most, hogy suliba járok, és vegyes  életkorú a társaság, pontosan úgy gondolkodom, mint egy negyven éves négy gyermekes anya. Gondolom úgy is nézek ki. Csak azzal nem mindig szembesülök.:-) Különben ez nem baj, viccesen is néznék ki, 20 évesen, négy gyermekes anyaként.:-) Főleg ilyen idős gyerekekkel, mint az enyimek.
Volt egy jelenet, irodalom óra volt. A magyartanárunk egy hölgy, negyven és ötven éves kor között. Jópofa, humoros, olyan kortalan. Viccesen mondott valamit, hogyha lájkolunk valamit a fb.-on, már készen is vagyunk a házival. Erre páran mondjuk, nekünk nincs fb oldalunk. Rám néz, kikerekedik a szeme, és félig viccesen megjegyzi, nem is ember akinek nincs fb oldala. Mondom határozottan, de ember vagyok még attól, majd megkérdi, milyen idős gyerekeim vannak, a feléig eljutottam, majd elkezdte csóválni a fejét, és mosolygott, akkor még én is. Majd elgondolkodtam, ha az ember nem szeretne valamit, és kiáll mellette, akkor tényleg rosszul kellene érezni magát???? Hát nem! Igen, ezt már merem írni, 40évesen, és négy gyermekes anyaként. Csak a gyerekemnek nem tudom ezt megmagyarázni....de majd rájön ő is. Mert az idő, múlandó, lesz ő is ennyi idős, és akkor már nem az lesz a fontos, a másik mit mond, hanem ami neki jó. Mert én már így élek, persze kellő alázattal, a környezetem felé.

MI:-)

Megnyugodtam, hogy nem romlott el, a feliratkozást jelző ikon, mert Roza is csatlakozott közénk. Örülök neki nagyon! Légy üdvözölve nálam.:-)

Amúgy nem jobb, csak egy kicsit, a gyomrom. Nem fetrengek a fájdalomtól. Torkomban a gyomor savam, már egy pohár víztől is. Volt már ilyen, pár hónapja...még adok magamnak egy kis időt..és akkor orvos. Na, de ha oda beteszem a lábam, nem nagyon szabadulok..:-))))
(nem mintha tudnám, legalább 15 éve nem voltam a körzeti orvosnál.)

De legalább a gyógynövényes gyógyó elmulassza a görcsöt, ez is valami.

Nem tudom mi lesz, de elkeserítőek a fizetések.:-(((( Komolyan így van mindenhol? Mi, akik Budapest közelében lakunk, siralmasak a fizetések, és, hogy már semmi juttatás? Még útiköltség térítés sincs????:-(( Kapásból 22 ezer forint mínusz .:-(((
És akkor közben, megy e közmédia csatorna, és mondják, hogy nőt a fogyasztás..az akármi...többet vásárolunk, többet költünk...Komolyan kisebbségben vagyunk akik, húzzuk a nadrág szíjat?
Nem tudom, de nekem is kellene valami munka, négy órás lenne jó, mert Csenge fél egykor jön az oviból, de mit?????? (közben elmentem megcsinálni a túrós csuszát ugyanis az lesz a biggyesztés, meg finom sokzöldséges csontleves, na miközben elmentem, gondolkoztam lehet e ilyenről írni??? Fizetés, gond..munka, munkanélküliség? Lehet, mert az én blogom, nem politizáltam, nem írtam semmi szélsőségest..csak ami ma, nagyon foglalkoztat) Persze lehet, hogy csak a napsütésről kellene írnom, ami csodaszép, a fürtös királylányról ,aki olyan őszintén helyes. Vagy a nyegle fiaimról, akik a maguk módján, olyan helyesek, és én olyan boldog vagyok attól, mert VANNAK.:-) Vagy a kamaszról, kamaszhölgyről, aki hirtelen sárkánnyá válik, de néha már visszaszelidűl, mint a kiscica?:-) Írhatnék rólunk is, meg is teszem. Mert így vagyunk mi hatan egyek...Így élünk MI!:-)

Kicsit szomorkás...

Éjjel 1 óra 44 perc. Eddig aludtam, de érzem, megint kezd fájni a gyomorszájam...Jár az agyam, túl vagyok, a savlekötőn, a nospán, a salvus vízen...nem ettem, ittam, délután óta. Mit csináljak? Be vagyok tojva. Hálás a net, már a diagnózis szerint, rákom van. Fázom, nagyon fázom..arra gondolok, a keleti kultúrában a vizet sem isszák, csak langyosan, mert a gyomornak meleg kell, én meg nagyon fázok. Gondolom, az összes energiám ami fűtene, a gyomromat veszi körül. Viccen kívül, érzem, hogy meleg a gyomromnál. De fáj, megint fáj.:-( Éjjel 2 óra 34 perc, ráveszem magam, jöjjek le, hirtelen ötlettől vezérelve, kikutatom, a szódabikarbónát. Bekeverek, egy adagot, lehúzom egy szuszra. Íze förtelmes, de mit számít, ha javulok tőle. Újra felmegyek, bevackolom magam az ágyba. Még mindig reszketek, pedig 22 fok van a szobába. Lassan enyhül a fájdalom, én meg elalszom. Arra kelek, hogy melegem van, kezem lábam meleg, olyan jó meleg.. Örülök, a fájdalom elmúlt, már csak a tompa érzés van bennem, bizony kemény menet volt tegnap délután óta.. Talán..., csak egy kis gyomorégés volt.
Reggeli rutin, kávé nélkül, nem fogok most egy darabig inni...vidám oviba indulás. Bár hozzá kell tennem, olyan kis akaratos lett Csenge, nemakarom, hagyjálmárnemszeretek...láb dobbantással. Nem nekem, mert még mindig én vagyok a favorit, hanem apjának és a többieknek. Nekem csak a nelegyélmérgesanya, nyafogva jut. Eljutunk az oviig, vidám átöltözés. Majd be a csoportszobába. Kedvesen várják őt, az óvónéni is. De csak vissza szalad Csenge hozzám, fontos mondanivalója van. Vissza, vissza terelem, kedvesen hívja óvónéni is. Már sír, hazaakarokmenni...oda jön az óvónéni, ölbe veszi, behívja, csak sír Csenge. Én otthagyom. Nem vagyok ideges, most minden Simán ment, úgy ahogy ott kell hagyni ilyen esetben. Csak szegény óvónénit sajnálom , ma sok kiscsoportos sírdogált reggel. Hazaérünk, hív is, minden rendben volt, már rajzol jókedvűen Csenge. Jólesett, hogy felhívott.

Egyedül vagyok..jólesett most írni..pedig sok dolgom lenne..lassan megyek is a dolgomra.

Jót kirándultunk!:-)

Nem elég a migrén, már a reflux is elért...:-( Aki benne van, volt...az tudja milyen nagyon, nagyon fájdalmas.:-(

Hétvége nagyon jó volt! Vasárnap óriásit kirándultunk. Tényleg nagyot. Felmentünk Pilisszentlászlóra busszal, majd Lajos forrás, Kőhegy és haza. Annyi gombát szedtünk.Rengeteg trombita gombát, kaszálni lehetett volna. És óriási vargányák. Annyi van már, hogy eddig hitetlenkedve hallgattam a Szentlászlóiakat, hogy főzeléket csinálnak a vargányából, hát, már elhiszem.:-))) Azért inkább jóféle gomba leves készült ma. És a mélyhűtő tele van..

Ááááááááááá, megyek tovább szenvedni...nagyon fáj a gyomor szájam.:-(((((

Mennyi ilyen lesz még...

...mint pl a tegnapi angol dolgozat. Úgy készültem rá, már annyira ment, de én hülye a kérdéseknél, a válaszra koncentráltam, a kérdésre nem.:-( Így jól elszúrtam. Amúgy azért pipa vagyok magamra, hogy lehettem ilyen balfék..na mindegy, ez van, csak pont angolra kell koncentrálnom, mert abból lesz a különbözeti vizsgám. Elég sokaknak van, akinek az egész 9.-es anyagból kell.
Két matek óra volt, két angol, és most három magyar. A magyar tanárunk tünemény, van egy stílusa, közvetlen, szeretni való, segítőkész, nagyon. De elmondhatom mindegyik tanárra ugyanezt. Csak tanulni kell, mert a nemtudásra nem tudnak ők sem építeni. Nagyon furcsa, de közben annyira jó, hogy újra fedezem fel ezeket a dolgokat. Részben benne voltam, mert általános iskolás gyerekeim révén, alap szinten rajta van az ember, de sok minden már elfelejtődött. Mikor tegnap mű elemzés volt, és vers elemzés, ugye hogy utáltuk? Olyan hévvel mesélt a tanárnő, öröm volt hallgatni.:-)  Érdekesen élem meg ezt, még játszanom kell az idővel, mikor tanulok, mert KELL, tanulni, van amiből leckét is kapunk, azt meg kell csinálnom. Mellette sok minden, de ez nem rossz.

Csenge ma is itthon maradt. Nem beteg, orrhangon beszél, de nem folyik az orra. Éjjel be volt dugulva az orra, órákig fent voltunk. Reggel nyűgösen kelt, elég későn.
Engem vár a vasaló, amúgy azt szeretem csinálni, mindig elgondolkozok azokról, akinek a ruháját vasalom, és mivel mindegyik közel áll hozzám, akkor csupa jót gondolok!:-)

Valami ebéd is kellene....takarítani, Zsolti festi a fenti szobákat.., és remélem a hétvégén mehetünk kirándulni végre.:-)

Szép hétvégét Nektek!

ezek...

Annyi minden történik mostanában...ha mindent leírnék, sok lenne...cenzúráznom is kell magam, van amiről, akiről, nem írhatok, pedig úgy megtenném...nem jó ez így..nagyon nem...

Oviról írnék...de már nem annyira dühítő, mint elkeserítő..lényeg, Csenge, három nap itthonlét után, hétfőn ment oviba..megijedt valamitől, nem akart bemenni...csak kapaszkodott a nyakamba, és sírt. Erre jött az egyik óvónéni, elkezdte behúzni, majd visítva üvöltött a másik óvónéninek, hogy nem bír vele (mármint Csengével!) jöjjön gyorsan. Majd jött is, a másik óvónéni, kitépte a nyakamból...a vezető óvónő meg kitessékelt finoman az óvodából. Én meg, ettől a jelenettől elkezdtem pityogni kicsit. Így, már nem akartam visszamenni. De többet ilyen nem lesz, SOHA TÖBBET! Azóta kicsit megnyugodtam, bár nehezen megy a reggeli bemenetel, de sikerült eddig.

Lehet ezt a jelenetet így is úgy is nézni...Most még anya szemmel nézem.

itt vagyok..:-)

87 oldal megjelenítés, hogy nem is írtam napok óta? :-)))Köszi, köszi...

Megvagyok, tanulom az angolt a főzés közben, kavarva az ételt, nagyon megy már...:-D
Írtam tegnap egy tök szar matek dogát...terület helyett, kerületet számoltam(pirulós), Deviszont, a a másodikon, meg a a harmadikon, osztva a az negyediken, parasztlogikával követve bejött az a , asszem...:-))))Hacsak nem hiszi a tanár, hogy innen nem tudtam folytatni, igaza lenne..:-D Mindegy azt mondta nem számít, csak statisztikailag kell. Én azért a hülyeséget is leírtam 50% hogy bejön nem????:-D Pad társam nem írt semmit...
Volt hétfőn, egy kellemetlen sztorim az ovival, sajnos most nem érek rá leírni, de nemsokára megteszem....

Káoszháza..

Milyen az mikor 40 napig esik az eső? Lassan megtudjuk.:-(
Utálom már nagyon! A wc papírból csöpög a víz, a törölköző dohos, a ruha három napig szárad büdösre, nem tudunk kimenni, a tapétázás borzalmasra sikerült, Zsolti fáradt, feszült miatta....de majd megoldjuk, nekem tanulnom kellett volna, nem tudtam. Közben lett volna munka nekem, de nem hívtak vissza délután, pedig reggel voltam náluk...nem baj, úgyis káosz háza van...soroljam. Csenge holnap megy oviba, kicsit folyik az orra, nagyon, ha valamiért bömbizik...:-) De nem köhög, már ez is valami, mert a négyből kettő igen köhög.:-(
Namármost, vagy egy szárító gépet, de ízibe...vagy egy cserép kályhát, ropogó tűzzel, vagy NAPOT! Ha jövő májusig ilyen idő lesz, nemtudomnemtudom...
És hol marad az én időm? A vénasszonyok nyara???:-(

ezek-azok..:-)

Bár, úgy tűnhet, én vagyok az állandó változtató sajtkukac, bizton állíthatom, ez nem igaz!:-) Mostanában csak azt veszem észre, az én drága férjem, mérőszalaggal, papírral és ceruzával jár kell, és erősen gondolkozik majd vakarja a fejét, akkor előbb utóbb, kell a slusszkulcs, és megyünk anyagért:-) . Tavaly fenti részt szigeteltük le, idén a nappali lett kiszemelve. (örülök, örülök...utáltam a falat, amiért penészedett a kanapé mögött, a fal repedt, a festék rajta foltos) Volt nagyon jó árban tapéta, így azt is vettünk, meg a kérésem az volt, az egyik fal mintás legyen, és az lesz juhéjj, és olyan, amilyet én szerettem volna...semmi kompromisszum, amit ÉN szerettem volna, értitek ugye?.:-))

Tegnap olyan jó volt az utolsó óra, irodalom, ki kellett találnunk csoportban, egy szöveg befejezését. És olyan izgi volt...:-) Pedig este fél nyolc múlt akkor.... Jövőhéten matek, angol dolgozat. Ajaj, angol??? Matekot még nem is tanultunk, na az is izgis lesz.:-(

Ma nem ment Csenge oviba, végül is mehetett volna, kis nátha van rajta, de tényleg kicsi, este már nem is folyt az orra, semennyire. Remélem így marad mert állandóan vetkőzik, zoknit nem bírja elviselni, nadrágot sem.:-(

Rizst elültettétek????;-))))

Kezdődik...

Ma már folyik az orra kicsit Csengének. Olyan vizesen még...reggel néztem a kukát az ovis szobánál, már tele volt zsepivel.:-( Na majd kiderül, hogy mennyire lesz benne Csengusz.

Ja, nem is írtam, mennyire fárasztó volt kedden a suli. Egy helyben ennyit ülni?:-) És jegyzetelni egy folytában? Még oda is figyelni?:-) Hát...na majd belejövök, mint kiskutya az ugatásba.:-)))
Ma szerencsések vagyunk, elmarad az első két óra matek, és csak öt óránk lesz!Így később kell menni...
Család el volt nélkülem, Csenge elaludt, és olyan gyönyörű teliholdat láttam hazafelé, villámlás kíséretében, hogy már ezért megérte menni.:-D
Mai sötétségről nem beszélek...hideg, esős...

Kedves:-(

Köszönöm Neked Drága Migrén, hogy megint tegnap estétől velem vagy!
Ha esetleg van egy jobb helyed, mint én, nem tartóztatlak fel, MEHETSZ...

Sütök...

Három éve először sütök úgy kakaóscsigát, hogy nincsenek mellette lisztes apró tappancsok....:-(


Duolingo tényleg jó...már volt amit saját kútfőből tudtam!:-))))


Tegnap kiszedtem a paradicsomot, és a cukkiniket is. Nálatok is rengeteg fekete pöttyös hátú, olyan mint a poloska pontosan, csak nem zöld , bogár van? Itt tele a kert vele...

Megint...

Még mindig kattogok a témán. Mi nők, legalábbis a legtöbbünk, meg aztán vannak férfiak is, szeretünk beszélni, a semmiről. Vagyis, ez így nem pontosan igaz, de alapvetően utólag rájövünk, hogy órákig beszéltünk, és nem is tudjuk pontosan, miről. Mi anyukák a gyerekekről, az oviról, suliról..nagyon tudunk beszélni. Van aki magáról, van aki a párjáról is naaaagyon sokat.
Alapvetően nincs ezzel baj. Kibeszéljük magunkat, aztán minden megy a maga útján.Persze ha van fűl, aki meghallgat...

Nekem most ez a beszélgetés nagyon hiányzik..Zsoltival szoktunk, de mivel most sok, külön élmény nincs, így van, hogy sokáig meg sem szólalok. Aztán meg a következő pillanatban meg inkább csöndbe szeretnék lenni, minek mondjam...

Amúgy meg nagyon furcsa mostanában a lelkem. Hirtelen belevágtam a suliba, a tudás, amit megszerzek vele, jó. De a jövő képem, nagyon a béka segge alatt van. Nem vagyok 16 éves, 26 éves sem, sőt, már 36 éves sem. Ebben a korban már mindenkinek van egy "rendes" állása. Én meg még az érettségit akarom megszerezni? Persze ez így nem igaz, mert azért tudom, hogy négy gyerek, nevelése, és a család ellátása, nem kis feladat, volt és lesz is. Mert valljuk be, egy, az nem hat! És mikor hat egyéniség csiszolódik, nap mint nap, akkor az feladattal is jár. De hát ezért nem adnak kenyeret a boltba, nem tudom kifizetni a villany számlát, és már nincs nyugdíjig tartó gyári munkás állás. Valamit kell kezdenem magammal. Mert ugye az "álom, az nem valóság", és a "valóság, néha fáj".

És amúgy meg nincs is ezzel semmi gond, ez visz előre...:-)

Az időjárás meg mondjon le!!!!!!

Nem mentünk..:-(

Nem mentünk kirándulni, egész éjjel estet az eső. Este meg jó nagyon.:-( Pedig olyan jó lett volna. Húslevest megfőztem még este, délelőtt kicsit tudtam tanulni, Zsolti is segített, angolozni. Még furcsa volt, de az előbb kezdtem bemagolni, amit be kell, és ez jó volt..:-) Gyerekek is ímmel ámmal csinálták, nekik is bele kell jönni..:-)
Minden esetre jó lesz ez, csak nem szabad mindent magamra vennem. Úgy könnyebb lesz... nekem.

Kell ilyen is.

Jobb, hogy vártam az írással....kicsit jobb!
Igen anyukák, és kedves apukák is, elfáradtunk a héten. Mindannyian. Én nehezen vettem a "kedves" ugratásokat most. Mindenre harapok. Pedig ilyenek voltak előtte is pont, de most összejött a dolog, mert kicsit tele vagyok a sok lelki feladattal.
Tanulás jó volt tegnap a suliban, bár másfél óra angolozás után, főleg nekem, aki egy kukkot sem tudok angolul, agy szívás volt. De kedves a tanár, bár nagy a szórás, mert az igen nagyképű fiatalok, akik suli váltás miatt vannak itt, nyomják ám nagyon az angolt, de látva a kerek szemű negyveneseket, nekünk elmagyarázott, és leírt mindent. Érdekes a felosztása van az osztálynak. Vagy nagyon fiatalok, vagy mi, a középkorúak vagyunk.  Jelenléti ív kitöltése után, gondolhatjátok melyik korosztály van többségben.:-) És nagyon szégyellem, de elfelejtettem írni. Szó szerint.:-( Át kell írnom az angol füzetet, mert olvashatatlan lett. Próbálta a mellettem ülő nézni mit írtam, és én sem bogoztam ki.:-( Hát ez szégyen.:-(

Ami itthon fogadott...Csenge örült nekem, hogy hamarabb hazajöttem, mert szülőik voltak és ezért kellett eljönnünk. Többiek a maguk módján...szerintük azért volt hisztis Csenge, mert felborítottam ezzel a korábbi haza jövetellel a napirendet, ami ugye megint rám hárult.  Na mindegy, majd belejön Csenge is, bár többször nyafogott, hogy nem menjek el, mert fél. És nem érti, hogy attól még, hogy esti lefektetésnél nem vagyok itt, még hazajövök és reggel látni fog.

És most, hogy végre hosszú hónapok óta egy órát egyedül vagyok, és nem a vasalóval birkózok, vagy a wc kefével (bár mindjárt(javítottam mert rosszul írtam) megteszem), élvezem a csöndet.
Hétvégén kirándulni szeretnénk menni...remélem..remélem..
Szép hétvégét Nektek!

csendben....

áááááááá, már nyolcszor töröltem ki az irományom........Megyek inkább bámulni a tévét. :-(  És remélem holnap jobb lesz. Akkor kialszom, és másképp tűnik majd az egész!

Örömködtünk.:-)

Tegnap délután megnézem a postaládát, valami fehér kandikált ki. Gondoltam, namármegintsárgacsekk.:-) De nem, nem..vidám színek villantak ki, olyan vastag is volt. Elkezdett kalapálni a szívem, jött NEKEM valami.:-) Gyorsan nézem a címzettet, látom nem nekem szól, hanem CSENGÉNEK. Persze nagyon, nagyon örültem neki. Vittem is gyorsan a címzettnek. Aki izgatottan forgatta a kis csomagját, élete első levelét, ami nem mástól jött mint Boritól! Bettus gyönyörű kis terítőt horgolt(irigy irigy), és egy édes kis rózsaszín szívet is. Majd a levélbe, Bori is írt, rajzolt, ki is raktuk a kis táblára, büszkén! Itt is nagyon szépen köszönjük, a jókívánságot az ovi kezdéshez! .-)

Ami eddig, nagyon simán ment, hétfő kivételével, mosolygós gyors elválás, és mosolygós röpülős puszivárárás volt. Tegnap este altattam Csengét, sötét volt. Ilyenkor már nem beszélgetünk, próbálunk aludni. Mégis jöttek a szavak..- Anya, én is szeretnék, majd ha nagy leszek, apa mellett aludni, és anyuka lenni...anya, nagyon szeretlek...(potyogtak némán a könnyeim, mert olyan őszinte volt, olyan mélyről jött ez a mondat) Sokszor mondtam, megállítanám az időt, most is...

És nem bosszankodóm, csak szegény Zsoltit sajnálom, jövőhéten két nap lesz szülői, a négy gyereknek, és mikor? Suli napomon! Hát ez van, egyszerre nem tud az ember, ennyi helyen lenni, és persze mindenkinek, fontos, hogy ott legyünk. Majd kisakkozzuk hogyislegyen...

És ma élesben fog menni a nap, este nyolcig suli. Ne értsetek félre, persze a 20-25 év tanulás kihagyás is azért félelemmel tölt el. Inkább az elmenés zavar, hiszen, én megint egy pár éve itthon vagyok, amit annyira szeretek. De megpróbálom felfogni, ez az ÉN időm lesz, és nem agyalni, mi van itthon. Ez is nehéz lesz, de megoldom persze. Mint sokan, sokan...

Tudtam...

...hogy előbb utóbb ki fog lyukadni a rózsaszín buborék, amiben napokig lebegtem. Ma sikerült, jól elbizonytalanodnom. Mert mikor bementem az osztályba, ismertek, első percbe összeismerkedtem egy hasonszőrű anyukával, vagyis most már diák társsal, akkor tudatosult bennem, hogy hohó...ez nem lesz olyan egyszerű dolog, itt keményen tanulni kell. Nem vonok le sok következtetést, a tanárokból, mert az első benyomás nem benyomás. (nagyképű angoltanár...mumus) Nem is tudom, olyan furcsa félelem volt rajtam, hogy, hohó..ide be kell járni két nap, kemény 7 óra, és nincs mese...KÖTELEZŐ. Vegyes az osztály, sok a hasonszőrű nő, férfi,és  még több a fiatal, akik..hát mindegy, nekem is van itthon egy ilyesmi kamasz.:-) Furcsa volt az évnyitó, ahol a köszönést kellett megemlíteni, és a helyes wc használatot.:-O, és hogy helyesen öltözködjünk, semmi miniszoknya, vagy mellkidobás....na és ezt mind nekem is mondják? Na de, akinek nem inge ne vegye ugye magára...:-)
És ahogy lenni szokott zajlik az élet Zsoltinál is.
Külön poszt lesz, mert megéri megírni, ma negyveegynéhány évesen munkát találni...BORZALMAS!
Én már előre aggódok...ki fog vigyázni, az én picikémre, mikor én suliban leszek, és Zsolti már esetleg dolgozik....na de ez még odébb van.
Addig visszabújok a buborékba, és CSAK ARRA KONCENTRÁLOK AMI MA VAN!!!! Például ma már olyan szépen eljátszott Csenge reggel, ott tudtam hagyni az oviban, és nem kellett bemennem vele, jutalom is volt, vettem neki matricás kis könyvet, amit meg is csináltunk délután, az egészet!.:-))) Ja, és a nagyok is jót rötyögtek rajtam, haha anya iskolás...:-)

Már sok(k)!:-)

Mikor lesz már téli szünet? :-D Azért téli, mert az ooooooooolyan jó!:-)
Naptárunk dugig van írva feladatokkal, minden napra valami, sok valami...lassan oldjuk meg mind.

Reggel a Királylány, sírdogált nem akar menni oviba egyedül, maradjak ott vele,kicsit maradtam, majd hisztizve sikított, hogy nem akar hazajönni ebéd után. Jó fél óra hiszti volt még itthon, gondolom, kiadta a feszültséget!:-) Azért akar menni holnap is, Maxi barátjával játszani.:-))))

És megint esik...milyen régen tette..:-(((

Ez is eljött!:-)

Belegondoltam az előbb, hányan készülődnek, készülődünk a bölcsibe, oviba, suliba holnap? Hány gyerek, hány szülő? Csak lazán, nyugodtan...Így kell kezdeni!:-))

(kép:net)

Még mindig..

Valahogy napok óta olyan nyugodt vagyok (bár mégis, soha nem érzett, rém álmom volt az éjjel, de ez az álom fejtés része lenne...amit nem ismerek), nem félek a jövőhéttől, pedig élesben fog menni, ha nem is hétfőtől, hanem keddtől, mert a suliban hétfőn még csak ofő órák lesznek, csak a Királylányt szeretném ebédig bent hagyni már az oviban, akinek ma elkészítettük a tisztasági csomagját is nagy lelkesen(hozzáteszem, mikor három ovis volt...nem voltam mindig olyan lelkes). Azután jönnek a hétköznapok, kedden nekem is be kell mennem az esti iskolába, megbeszélésre, csütörtökön meg már élesben mennek az órák. Nem félek, ha nem fog az agyam már, akkor nem erőltetem a dolgot, de adok magamnak időt...
Nyugodtságom, eredményezi, hogy még az esti "rutin" is könnyű, mosolygós az esti fürdés, fog mosás, öltözés, egy ideje, apameséljmég... van, ő nyugodt, és jó hármasban bohóckodni még a nagyágyban.:-)

És ha akartok enni, finom mákosat..akkor feltétlenül a réteslapot kenjétek meg barack lekvárral, szórjátok meg darált mákkal, majd barna cukorral, szórjatok rá kis mazsolát, tekerjétek fel, majd kis cukros tejföllel kenjétek meg, és tegyétek a két rúd túrós mellé, majd süssétek meg, és utána már melegen lehet enni.:-D Aminek este se híre, se hamva..:-)))

Holnap klasszikus biggyesztés;-), csirke húsleves, rántott karaj, párolt brokkoli, kukoricás rizs. És Bence kérésére, túrós, lekváros bukta.:-) (remélem marad hétfőre..)

Jó..:-)

Ma, ott maradt Csenge az oviban két órát. Jó a csoport szobába még be kellett mennem, és kísérgetni, de az udvarom a csúszda felé rohanva, már azt mondta MEHETEK.:-))) Így hazajöttem, és gyorsan megfőztem, egyszerű és nagyszerű paprikás krumplit. 11-kor száguldottunk Mesivel az oviba Csengéért, aki szó szerint nem is foglalkozott velem, csak bandáztak, nagy nehezen tudtuk csak haza hozni, vagyis még a doktornénihez, igazolásért. Elfáradt nagyon a héten a sok izgalom miatt. De hétfőn már reggelizik, és ebéd után hozom. Furcsa volt a csönd, a nappaliba benéztem, és rend volt. Elejétől a végéig megfőztem, megittam a reggel elmarad kávémat!!!! És nem kellett közben mást csinálni.:-) Élveztem, no...
Közben rájöttem, néha, lassítani kellene.  Mindig gyorsan, gyorsan, mert majd utána könnyebb lesz...azután elrepül a pillanat...az élet!

Nagyon szép hétvégét Nektek!

:-)

Tegnap mosolyogva marad a Királylány az oviban, 1 órát. Persze udvaron voltak, ott  a csúszda.:-)Ma menni kellene igazolásért a doktornénihez, és utána ovi, ahol két órát maradna ott, nélkülem. De még alszik a drága, fárasztó ám ez az oviélet!:-) Élvezi nagyon, remélem hétfőtől élesben is fogja élvezni. Tegnap volt az évnyitó a fiúknak, ma Mesinek lesz, vagyis, ő már csak szervezi a kilencedikeseknek, mint a gólyanapot szerdán. Úgyhogy lassan jönnek a feladatok....
Felkelt a Királylány....:-)

Bizony, bizony..:-)

Együl veszi át a cipőt...közben néz fől a kócos hajával rám, én meg rá. Mikor nőtt meg ilyen nagyra? Imádom! Hazafelé...-anya oppáááá, elfáradtam! És akkor bújik, én bújok, ismerős illat, puha bőr. Imádom! Udvaron még együtt toljuk a rollert. Holnap otthagyom egy órát.

Köszönöm a sok szót amit írtatok, mindegyik nagyon jólesett! Nagyon szeretem bennetek azt, hogy sosem írjátok, ne nyafogj már...hanem MEGÉRTETEK! Nem tudom miért vagyok ilyen szerencsés, hogy nekem vannak a LEGJOBB olvasóim! DE NAGYON JÓ NEKEM!:-)
(kép:net)

Őszinte...

Tudom, nézzem a jó oldalát. Nézem....nem nagyon megy. De igyekszem, hiszen ismertek.
Nézzem, milyen jó lesz majd a suliban, új élmények...új emberek, ahogy néztem a beiratkozókat, Anikó néni leszek ott. (nem mosolygok)
Nézzem, milyen jó lesz Csengének az oviban, hány könnycsepp lesz anya nélkül. Jó lesz..jó lesz, főleg mikor érte megyek, az lesz a legjobb! (nekem)
Most épp arra vágyok, hogy jövőhéten influenzás legyek, vagy valami vírusom legyen (nem nagyon szokott), vagy fél méteres hó torlasz, vagy mi tudom én....(csak ne kelljen mennem a suliba)
Nézem a jó oldalát, röpke négy-öt év múlva szakmám is lesz..."csak" negyvenöt éves leszek!

VISSZA AKAROM KAPNI A 10 ÉVVEL EZELŐTTI ÉLETEMET! Jó nem lehet, tudom!:-( Sok kisgyereket akarok nevelni, NEM KAMASZT! És azt is AKAROM, hogy pihe gombócbabám, az ENYÉM, itt szuszogjon a mellkasomon. Nem érdekel, ha éjszakáznom kell miatta. Vissza akarom kapni azt az időt, miért szaladt el????:-((((
Én feleség akarok lenni, aki várja a férjét haza, aki csak írni, olvasni tanítja a gyerekeit, aki csak süt, főz, mos, bevásárol, aki reggel felkel, és nem rohan sehova...de ott van mindig, ahol szükség van rá...Fizikailag fáj, hogy már nem lesz olyan soha....
Na tessék, kijött belőlem.:-(