Állandó lelki ismeret furdalásom van. Hiszen jó, amúgy nagyon jó, csak hát nem is tudom....
Valahogy mostanában sok(k) a sokadalom itthon, elveszek benne. Mindenkinek kellek, közben meg nem is. Ennek hangot is adnak folyton, vagy bökdösnek...ezzel jelzik szeretetüket, vagy a "mi bajod" na de a hangsúly, amivel ezt közlik. Majd a ha éppen (mindig) felhúznak, és ingerülten válaszolok, akkor morgó hangon közlik "nyugi anya" mintha nekem, a legjobb dolgom az üvöltés lenne. Ezzel persze lelki ismeret furdalás van megint. Tegnap vendégségben voltunk, de tipikus volt, anya..anya..anyaaaaaaaa....már széthasad a fejem sokszor. Van olyan időszak mikor nem vagyok egy hullám hosszon a családdal. Másra vágyom, mint ami van. Ebből van lelki ismeret furdalásom, mert más, meg erre a nyüzsgő családra vágyik...én meg néha a csöndre, a magányra, az igazi ölelésre, az elismerésre...hogy valakinek, ne csak azért legyek fontos, mert tudom hova dugtam el a nyamvadt körömollot, hogy meglegyen, vagy csak a hasát megtömje amit főztem, hogy meglegyen a családi béke, de persze állandóan odadörgölik,hogy ez azért nem valósul meg, mert én állandóan morgok és kiabálok, de hát ....mert nincs nyugalom. Persze lelki ismeret furdalásom van, mert éljen a nagycsalád, hiszen én ezt annyira szerettem volna. Igaz is. De akkor miért nem úgy teremtette az anyákat az Úristen, hogy a saját "énjéről" mondjon le, legalább is egy darabig, olyan 20-30 évig? Hogy ne akarjon pihenni, vagy azt csinálni, amit akar...
Olyan hülye gondolataim vannak néha. Most hogy náthás vagyok, kétszer 10 percre feküdtem le a kanapéra, mert hát(hála isten), két orrfújás között, tudok létezni. És nézem áhítozva azokat az embereket (pedig gyerekük is van)akik egy kis náthával napokig tudnak feküdni(ezt a fb láttam egy celebnél, nem itt a blogtársaimnál), milyen hülyeség, hogy már erre vágyom mi???Éspedig tudom, hogyha eszméletlen migrénem van, akkor is egy órát tudok a kanapén szenvedni, majd felkelek, és gyorsan belefogok valami nagy dologba, mert nem szeretem elhagyni magam, akkor meg mi a túróért vágyom rá?:-( És akkor meg megint lelki ismeret furdalásom van, mert aki olyan beteg, hogy nem tud felkelni, pedig annyira szeretne ténykedni...:-((((
Hát csak leírtam ide, hogy könnyebb legyen a lelkem...megyek is...gumikat átcseréltetni, meg gyógyszertárba, zsepiért...egyre több a náthás itthon.:-(((
De ennyi bajunk legyen, pihenünk majd .........ööööööööööö valamikor. Különben is, ezek dolgok visznek előre..
Valahogy mostanában sok(k) a sokadalom itthon, elveszek benne. Mindenkinek kellek, közben meg nem is. Ennek hangot is adnak folyton, vagy bökdösnek...ezzel jelzik szeretetüket, vagy a "mi bajod" na de a hangsúly, amivel ezt közlik. Majd a ha éppen (mindig) felhúznak, és ingerülten válaszolok, akkor morgó hangon közlik "nyugi anya" mintha nekem, a legjobb dolgom az üvöltés lenne. Ezzel persze lelki ismeret furdalás van megint. Tegnap vendégségben voltunk, de tipikus volt, anya..anya..anyaaaaaaaa....már széthasad a fejem sokszor. Van olyan időszak mikor nem vagyok egy hullám hosszon a családdal. Másra vágyom, mint ami van. Ebből van lelki ismeret furdalásom, mert más, meg erre a nyüzsgő családra vágyik...én meg néha a csöndre, a magányra, az igazi ölelésre, az elismerésre...hogy valakinek, ne csak azért legyek fontos, mert tudom hova dugtam el a nyamvadt körömollot, hogy meglegyen, vagy csak a hasát megtömje amit főztem, hogy meglegyen a családi béke, de persze állandóan odadörgölik,hogy ez azért nem valósul meg, mert én állandóan morgok és kiabálok, de hát ....mert nincs nyugalom. Persze lelki ismeret furdalásom van, mert éljen a nagycsalád, hiszen én ezt annyira szerettem volna. Igaz is. De akkor miért nem úgy teremtette az anyákat az Úristen, hogy a saját "énjéről" mondjon le, legalább is egy darabig, olyan 20-30 évig? Hogy ne akarjon pihenni, vagy azt csinálni, amit akar...
Olyan hülye gondolataim vannak néha. Most hogy náthás vagyok, kétszer 10 percre feküdtem le a kanapéra, mert hát(hála isten), két orrfújás között, tudok létezni. És nézem áhítozva azokat az embereket (pedig gyerekük is van)akik egy kis náthával napokig tudnak feküdni(ezt a fb láttam egy celebnél, nem itt a blogtársaimnál), milyen hülyeség, hogy már erre vágyom mi???Éspedig tudom, hogyha eszméletlen migrénem van, akkor is egy órát tudok a kanapén szenvedni, majd felkelek, és gyorsan belefogok valami nagy dologba, mert nem szeretem elhagyni magam, akkor meg mi a túróért vágyom rá?:-( És akkor meg megint lelki ismeret furdalásom van, mert aki olyan beteg, hogy nem tud felkelni, pedig annyira szeretne ténykedni...:-((((
Hát csak leírtam ide, hogy könnyebb legyen a lelkem...megyek is...gumikat átcseréltetni, meg gyógyszertárba, zsepiért...egyre több a náthás itthon.:-(((
De ennyi bajunk legyen, pihenünk majd .........ööööööööööö valamikor. Különben is, ezek dolgok visznek előre..
Hát én tudom, hogy miről beszélsz, de attól , hogy ez így van most, hidd el, hogy most vagyunk a legboldogabbak, meg tavaly és azelőtt is - és nem lesz jobb, akkor sem amikor már túl nagy lesz a csend és a nyugalom körülöttünk:) Szóval gyógyuljatok meg hamar, és majdcsak szép idő lesz nemsokára- amúgy meg mennyivel jobb, hogy most csak egy popsit kell törölnöd/ egy gyereknek kell teát töltögetned/ kenyeret kenned, /harisnyád felhúznod stb. már és nem háromnak!
VálaszTörlés
TörlésTudom persze, meg azt is, hogy most vagyunk a legboldogabbak...meg milyen rossz is lenne, ha nem lennének és csönd lenne...de mégis na...csak néha..néha...hogy hiányozzanak ezek, kéne valami más...Érted?
Ezt el tudom képzelni, sőt, néha amikor olyan napom van - pedig ugye nálunk ketten vannak - én is szívesebben csinálnám azt, ami nekem jó :) vagy csak lazulnék egy picit :) , de szerintem ez teljesen rendben van így, bár az adott napon nem túl lelkesítő :) ... Átmeneti állapot ez, puszillak :) ...
VálaszTörlés