2016. január 10., vasárnap

Hiszen, az..

Kezdjük ott, hogy tudom milyen érzés 14 évesnek lenni. Pedig én már lassan 3x14 éves vagyok,
Egyszerűen utálom is magam miatta, de tudom, van az az kor, mikor arra gondol a 14 éves, miért nem lökdösték akkor 14 évesen?
Sajnálom is emiatt felvételi mizéria miatt. Ha valamennyire csinálná, mint eddig, ha picit akarná...hagynám őt. De nem hagyhatom, mert úgy érzem több van benne...(ezt minden szülő így érzi szerintem), ha nem lenne az ellenőrzőben a T. Szülő! ...gyermeke, két tantárgyból...., akkor, hagynám...
De egy hét van a központi felvételiig, és a kb annyi a félévig...Akkora érdektelenség van, akkor kamaszkori, nagy ívben le..., hogy el sem tudom mondani. Egy hete nincs telefon...tegnap esti sokadszori kérdés, mikor kaphatom vissza a telefont? Sok értelme ennek sincs, mert tegnap (miután megbeszéltem vele, hogy egész hétvégén tanul) zsebre dugott kézzel, ült ide, oda...Bűntudatom is van. Jó lenne leülni vele, és készülni, de nem lehet, nekem egyik gyerekkel sem lehet együtt tanulni.:-(  Most kamaszkorban, mégannyira sem. Higgyétek el, így van, ha valakinek olyan gyermeke van ,aki szívesen együtt működik, irigylem, és az el sem hiszi, hogy vannak olyan gyerekek, akikkel nem lehet együtt tanulni...na nekünk mind a három ilyen. :-( Persze, lehet a mi hibánk is..de azért visszagondolok az elmúlt 11év iskolás évre, tiszta kínlódás volt.
Amúgy sem érzi át 14 évesen a gyerek mi lesz majd felnőttkorban..(én sem tudtam) senki sem tudja...de azért csinálja.
Engem nem is a jegyek izgatnak, csak ne bukjon meg, hanem az, hogy a hozzáállás kevés, nagyon kevés, és az életben nem lehet így a munkához, hozzá állni, lehet....csak mi nem olyanok vagyunk.
Sajnálom, hogy a kamaszkor egybeesik a pálya választással...sajnálom!
És azt is sajnálom, hogy pepitában megy minden ugyanúgy, mint pár éve...
Szülő szemmel nézve rosszabb. Ofő, már így is megbélyegzett a nemtőrödöm szülő bélyeggel. Mert úgy tűnik, nem figyelek rá, pedig tudná mennyire figyelek rá, csak nem vagyok ez a beszéljük meg miért ilyen a gyermek, én tudom, kamasz! Hiszen én karomban volt legelöször, én látom őt 14 és fél éve...én tudom milyen ő...Ő majd akkor fog kiteljesedni, ha már nem lesz iskola, minden napi megbélyegzés, akadályok.Tudom azéletben is ez van, de szerintem nem ennyire...meg ott olyan közegben lehet, ahol jól érzi magát.  Remélem a munkáját szeretni fogja, és akkor ki fog teljesedni. De sajnos az alapok kellenének, anélkül nem lehet ma már.  Sajnálom is őt, de jó lenne erőt venne magán, nem fog, tudom...mert most semmi nem érdekli..:-( Pont úgy, mint egy 14 éves kamaszt..., hiszen, az!

6 megjegyzés:

  1. "Ofő, már így is megbélyegzett a nemtőrödöm szülő bélyeggel. "----ezt ki is mondta? Mert akkor mindjárt ordítok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, de a hangsúly mindent elárul...mondjuk elhiheted Mamka, ez érdekel a legkevésbé!

      Törlés
  2. Annyit gondolkoztam már ezen, hogy mivel teszek jobbat, hogy folyton veszekedem vele és nyúzom, hogy tanuljon, vagy legszívesebben ráhagynám, menjen szar suliba, ha nem akar tanulni és kész! Most épp itt tartok... Én jól tanultam, mégis szar suliba mentem, mert nem érdekelte az anyukámat. érettségiztem, fősulira mentem, otthagytam, dolgozni kezdtem és úgy szereztem diplomát -hármat... Soha nem érdekelt senkit, hogy tanulok-e, mégis tanultam. Ha tudnám, hogy így lesz vele ő is egyszer hagynám, hogy ne tanuljon, legyen hárma ha az neki elég. ... De azt látom, hogy egyátalán nem érdekli ez az egész.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ha látná egy kicsit előre a jövőt az ember..

      Törlés
  3. Jajaj Anikõ, mintha csak az én két fiamról írtál volna :( . Annyi szerencsénk (?) van csak, hogy idén még hetedikesek, jövőre lesz a pályaválasztás, de az idei bizonyítvány vastagon beszámit és sajnos az hitvány lesz... :(. Kitartás neked, túlélesre focizunk valamennyien, akik kamaszokat nevelünk. Ölellek: Piroska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na akkor neked is kijut a "jóból" Piroska! :-( Nem baj, túléljük! :-)

      Törlés