idő..:-(

És akkor tegnap megvilágosodtam...éppen mikor önfeledten gyúrtak bele a hóba a kamasz fiaim..én arcomat, meg az egész testemet belepte a hó, hogy igen, igen ez hiányzik...ezek az önfeledt pillanatok, mikor nem számít más...nem kell megfelelnem, mikor semmi más nincs, olyan érzés mintha megállna az idő, igen az idő...ami mostanában azt érzem megfojt.
Nem tudom, de az utóbbi időben állandóan azt érzem, futok az idővel, de mindig ő győz. Az egész nap eltelik, és folyton kell valamit intézni, csinálni, és ha van egy pici idő szinte pár perc, addig mély levegőt veszek és újra jön a feladat. Nem az a baj, hogy feladat van. Hiszen ez visz előre, ez jó dolog, én már nem is tudnék "semmit" csinálni. Hanem az állandó idővel harcolni, hogy akkor csináljam meg, de ebben a kevés időben, tökéletesen nem lehet, közben megint valamit el kell kezdeni, és akkor folytonos bűntudat, hiszen az előzőt sem tudtam befejezni. És ezek annyira jönnek egymás után, hogy végig sem tudom gondolni. Néha irigykedek másokra, hogy van idejük egy egy szituációt kivesézni, megbeszélni, napokig benne élni. Én nem, jön, az egyik a másik után...

Ünnepeltük Mesi szülinapját vasárnap, jó volt, mégsem tudtam olyan meghitté tenni, mint akartam. Mégis csak 18. szülinapja volt..:-( Ez zavart, minden más jól sikerült, de ez hiányzott. Még jó, hogy elmentünk hetesben hócsatázni, este meg csináltak öten "gyerekek" egy nagy kártyapartit, az tök jó volt.
Ma meg kezdődik a hétfő, Csengével kettesben vagyunk, nincs nagy baj, folyik az orra, néha köhög...de így mégsem viszem oviba. Majd meglátom, hogy lesz a héten...lehet valamikor elmegyünk az orvoshoz, bár tudom mit mond, c vitamin, torokfertőtlenítő, sok tea. Ez az új doktornő, nem ír egyből fel gyógyszert, ezért nagyon szimpatikus nekem.