2016. január 12., kedd

igen..igen..

Már most azon gondolkozom, hogy fogok jövőre tanulni az érettségire..Mert ma biosz doga. Feladatokat kell átnézni, sokat nagyon. Emésztés, légzés. De ez nagyon sok idő. Idő, ami nekem kevés van, nagyon kevés (tudom nem vagyok vele egyedül), csinálom, majd fel kell ugranom ezért azért, most rohanjak bevásárolni, majd pakoljak ki, majd rakjak itt-ott rendet, de ebéd legyen, (megjegyzem az sem pikkpakk), majd jaj elfogyott a kenyér, vissza a feladatokhoz...de siessek...siessek..Éjjel kell majd tanulnom, és zombi üzem módban léteznem napközben...
Jaj, már ennyi az idő, délben jön Zsolti és még nincs ebéd, és a konyhában szanaszét vannak a szatyrok, nemrégen jöttem e bevásárlásból...de memorizálom, a nyál kezdi az emésztését a szánkban, szénhidrátokat amiláz nevű enzimmel, pepszin az a fehérjéket bontja a gyomorban...igen...és amikor kifújjuk a levegőt, akkor a bordaközi izmok elernyednek..??? Na jól van már szaladok ebédet főzni..;-)))))

4 megjegyzés:

  1. Nagyon nehéz feladatra vállalkozik az, aki gyerekek, család mellett adja a fejét tanulásra. persze én is így tettem, de akkor még csak huszonéves voltam és akkor sem volt könnyű. Mindig lelkiismeret furdalásom volt, hogy melyik is a fontosabb? Van olyan is, akinek ez semmiség, jó neki. Én csak becsülni tudom, aki belevág és kitartást kívánni neki. Egyszer minden véget ér és akkor lehet keresni újabb kihívásokat. Sok sikert Anikó!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Anikó! Le a kalappal előtted!!!

    VálaszTörlés