2016. szeptember 28., szerda

megértettem..

Tegnap este suli után megértettem azt, ami kiakasztott múlthéten. Egymás mellett ültünk az osztály társammal, sokat nem beszélgettünk, én másokkal beszélgettem szünetben, ő is. Néha együtt, másokkal. Órán annyit dolgoztunk együtt, amennyit szoktunk, nem sokat. Eldöntötte ő föciből érettségizik, én bioszból, így lesznek olyan órák, ahol nem leszünk együtt, valószínű kedden bemegyek egészen a suliig kocsival, mert a másik osztálytársam is a föcit választotta...nem tudom így hogy fog alakulni a kedd este. Elvileg nekünk egy óránk van, nekik kettő...de még alakul ez is.
Jövőhéten nagyon nehéz hetem lesz, de tudom, nem ez lesz az utolsó...kedden doga matekból, vektorok, ettől nem annyira félek, tegnap jól begyakoroltuk. Angol doga a rendhagyókból, megint az összesből..:-( Ezt még tanulnom kell folyamatosan, mert itt be, ott ki...:-( És szerdán vagy pénteken töri szóbeli. Pont a munkás napjaimon. :-( Ez kemény lesz...de nem parázok előre, mert nem...mert el kell engednem ezeket a dolgokat. Nem parázhatom végig az évet, jaj mi lesz az érettségin. Majd parázzak májusban, nem?

De jól elkanyarodtam...amit megértettem tegnap, miért is ilyen az osztálytársam. Azért ilyen mert védekezik, védekezik az ellen, amit nagyon nem szeretne. Érzelmes ember, nagyon is, csinos is, nőiesen öltözik, valahogy ebben a kinyílt ebben a két évben. Biztos a barátja is segített ebben, de nincs boldog pár kapcsolata, ennyit tudok. Többet nem is szeretnék. Bele gondoltam, hogy mennyire nehezen viselném ezt...de ezennel le is zárom az össze hasonlítgatást, mert felesleges. Mondta már nekem, milyen szerencsés vagyok, hogy lassan 22 éve, azzal vagyok akit szeretek, ez milyen ritka, neki sem sikerült. Én meg volt, hogy arra gondoltam, milyen nőies, mennyire én központú, mennyi ideje van magára, és ez milyen jó...Én nem cserélnék vele ezért, Ő cserélne e velem? Nem tudom, nem is akarom tudni. Nem sajnálom , de teljes szívemből megértem Őt. Megértem minden tulajdonságát, és már nem tartom annyira idegesítőnek, mert megértettem. Nem, ettől nem leszünk barátnők, de sokkal könnyebb nekem ez így.

Nem nagy dolgok ezek, de velem történnek és ez is fontos nekem. :-) Mivel minden megy a maga útján...
Csak már lennénk túl a szalagavatón...mert addig csak erről szól a 12. év.:-) Mesiéknél..:-)
Bár nálunk is lesz állítólag...Keringőt nem fogunk táncolni.;-)


2 megjegyzés:

  1. Mindenki a maga terhét érzi a legnehezebbnek. S igen, a látszat sokszor csal. Anikó, én bízom benned, annyit bizonyítottál már. Kitartást.

    VálaszTörlés
  2. Igen, az nagyon fontos, amit írsz, hogy ha különbözünk is, valahogy megértsük, elfogadjuk a másikat és már könnyebb!

    VálaszTörlés