2010. február 16., kedd

vacsi



Itt mosolygok magamba! :-) Éhes csemetéimet meg kellett sürgősen etetni, miután hazajöttek a suliból. Császármorzsát csináltam nekik gyorsan. Nagyon finom lett. De mire eszembe jutott hogy lefényképezzem szépen, már nem sok volt a serpenyőben!:-) Persze tudom a szakács legnagyobb dicsérete ha megeszik a főztjét.
Ma a "sanyarú sorsú" kiskutyánk is be lett oltva. És megjegyezte a doktorbácsi, picit kövér a drágám....na igen a sok szeretet! Rakok fel képet róla.

2 megjegyzés:

  1. Szegény sanyarú sorsú Tégla! A családodról nem is beszélve...:-) Rossz lehet minden nap a kanapén heverészni, miközben valaki a pocakunkat vakargatja.
    Arról nem is beszélve, milyen lehet a gyerekeknek fincsi császármorzsára hazaérni, vagy délutánonként friss kalácsot, sütit majszolni. Még belegondolni is rossz!:-)))

    VálaszTörlés
  2. Ugye? Én is nagyon sajnálom őket!:-))))

    VálaszTörlés