Ígértem, hogy írok kicsit a házimunkáról.
Kíváncsi vagyok, vagyis biztos vagyok benne, hogy minden háziasszony érezte már azt az érzést, összecsapnak feje felett a hullámok. Még ha csak a hullámok csapkodnának akkor üde is lehetne, de nem. Itt konkrétan a por, a maszat, a mosatlan, a piszkos edény, a koszos ablak, függöny, és még hosszan sorolhatnám mik csapkodnak a fejek felett össze.
No, azt már egy pár éve feladtam, hogy tudjam lerakom a kisollót valahova, akkor holnap is ott lesz. Jobb esetben követi a szemem, és nagyjából tudom merre keressem. Sok mindennel van ez így. Ezen már nem akadok ki, csak ha nagyon kell valami eldugom, aztán magam sem találom.:-) Vagy rátalál más is!;-)
Takarítással meg úgy vagyok, voltam, hogy tűzoltásilag csinálom. Ha nagyobb kupi, kosz van oda rohanok. Na, most egy kiskorú is rohan, vagyis sebesen négykézláb nyargal utánam. :-) Ma pl. ágynemű húzásnál kicsit összezavarodott, merre is nyargaljon, mert hol az egyik sarkában igazítottam a lepedőt, hol másik oldalon.
Nem mindig tudom így befejezni amit elkezdtem, ami nem mindig zavar, mert vannak pillanatok amikor megtudom csinálni, na de ha nincsenek? Na akkor ki vagyok bukva.De nem mindig, csak ha összegyűlik egy bizonyos adag. Ilyen pillanat volt, mikor két órás szülői után érek haza és kiscsaládom feszülten vár. Anya csak egy van, ilyenkor is látszik. Nem megyek részletekbe, örülök hogy ma már nem lesz szülői, és bízom benne mire, életem párja, hazajön mosolygós család fogadja.
Persze tudom, itthon vagyok milyen jó is nekem, hurrá (tényleg jó!).
Ebből a szempontból baromi nehéz eset vagyok, néha olyan jó lenne ha segítenének, de akkor meg utálom hogy nem úgy csinálják ahogy nekem jó lenne.És azon vagyok kibukva.
Na, miután kielemeztem magam, ahelyett hogy a szőnyeget tisztítanám ki amit összekent Csenge, nem is vagyok hiteles!:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése