Gyerekek.

Már nagyon szépen éledezik a kovász, alig várom hogy süssek belőle kenyeret.
Csenge jobban van, kicsit köhög még. De jó matrica módjára én is elkaptam tőle. Nem baj, kúrálom magam. De a többiek, is kicsit náthásak.
Napjaink, hol jobbak, hol nehezebbek.Kicsit jobban igyekszik Bence, kicsit..
Mesi szeretne bizonyítani, csak kedvenc könyve, újságja, valahogy mindig hamarabb odakerül a kezébe, mint a tankönyv.:-)
Dávidon azt látom, néha próbálkozik, hogy aztán történelemből nincs lecke, nincs tanulnivaló, sőt ma nem is volt óra, meg a suli is bezárt...jó sokáig..:-)))De alapvetően, veszi az akadályokat, néha kijön a kisördög belőle. Mint egy igazi fiúban.;-)
Csenge meg mostmár teljesen, kinyílt. Olyan kis huncut, mászik de mint egy kis kutyus. Mikor szólok, nem szabad arra menni, és megyek felé, hátranéz, visít egyet és gyorsabban el kezd mászni.:-)) Majd meg zabálom ilyenkor. Sokszor gondolok rá, milyen volt egy évvel ezelőtt. Hogy vártuk, milyennek képzeltük őt?