2013. július 31., szerda

Na szóval!

Kezdjük ott, hogy most magamban letudtam a hisztimet. (nem, nem vitte a nagymama fagyizni az unokákat, vagy egy hétre unokázni) DE rájöttem a bajomra.
Többször olvastam Dominikánál, hogy ő egy "én blogot" ír. Milyen igaza van!

Rájöttem, hogy milyen is vagyok..."én, te, ő, mi, ti, ők" Szerencsém volt, olyan nagy családban nőttem fel (legyen az bármilyen zűrös, zavaros), hogy sosem voltam egyedül. Majd persze jött a kamaszkor, bármilyen is volt, hamar megismertem Zsoltit. Nem voltam 20 éves. Hamar lettünk család, férj, feleség, együtt MI! Majd jöttek a gyerekek, ŐK voltak a fontosak.
HOl vagyok ÉN???? Mi van nekem ami csak az enyém, a lukas zoknimon kívül?( az sem az enyém mindig, lenyúlja Mesi) De hát, így vagyunk egy család MI HATAN! Így jó, csak ugye mindig ott van az ÉN! Hiszen, egyedül születtünk meg, egyedül fogunk meghalni. Vannak olyan dolgok amit egyedül kell csinálni. Ha ez nincs, akkor érzem ezeket a furcsa hülyeségeket, amiket ilyenkor összeírok, az is én vagyok, akkor igazán csak ÉN!
És ez a blog, az az egyetlen jelenleg ami CSAK ÉN VAGYOK! Csak az én gondolatom, csak az én érzésem. Néha félelmetes, a MI érzés mellett az ÉN érzés.
De mivel kell az ÉN, ez a blog ÉN leszek, minden bújával, bajával, örömével, és nem MI! Bár a cím megtévesztő, Mi kis életünk blog, most jó darabig Én kis életem lesz! :-)

10 megjegyzés:

  1. Anikó, az Én és a Mi helyzeteken kívül ott van még az is, hogy bár minden gyereked külön kis emberke, te mindegyikben benne vagy szintén :-)

    VálaszTörlés
  2. Jó, hogy erre rájöttél. Nem lesz attól rossz anya valaki, vagy rossz feleség, ha kimondja, hogy kell neki egy kis egyedüllét a feltöltődéshez. Érdekes, hogy én is mostanában érzem, hogy néha sok körülöttem a nyüzsgés, sok a gyerekekből is (persze csak akkor, abban a pillanatban), és ennek hangot is adok: ez most az én túró rudim, te már megettél ma kettőt, ezt a filmet apával kettesben szeretném megnézni, ezt a cikket el akarom olvasni, várj addig a problémáddal légy szíves - meg ilyenek. A legkisebb is van már akkora, hogy tud várni egy cseppet.
    Ezért is jó lenne az alkotó munka, hogy ott nincsenek gyerekek, csak Te és az a valami, amit létrehozol; sokan kezdenek el pl. festeni felnőtt fejjel. Milyen jó lenne, ha tanulnál valamit (kosárfonást, norvég nyelvet, bármit) - erről már volt szó régebben, ha jól emlékszem. Én akkor azt tanácsoltam, hogy keress magadnak valami külön elfoglaltságot, pl. valamilyen önkéntes munkát, de ha most úgy érzed, hogy elég a blog, az is jó (nálam is kezd ám terápiás módon működni a blog).
    Várom az ÉN bejegyzéseidet, de aztán ne legyenek egy ideig tudósítások a gyerekekről! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan, én s mostanában kezdtem el, hogy várjon, míg megiszom a kávét, vagy megcsnálok valamitk. Néha megy a hiszti miatta, de megéri...
      Persze MI rólunk is fogsz szólni ezután a blog, mert Én vagyok ott is.:-)))

      Törlés
  3. Just do it! Just Anikó! Yeah! Üdvözöllek az egészségesen önző Anyák klubjában! Én ma hagytam kicsit bőgni a gyerekem elalvás előtt, hogy megszokja, egyedül is el lehet aludni, nem kell anya idegein táncolva. :-))

    VálaszTörlés
  4. Kedves Aniko!
    Szerintem ne menj el nagyon ebbe az "EN" iranyba. Ez tevutra visz. Te nem vagy egyedul, addig leszel boldog, amig ez igy marad, hidd el nekem. Igaz, hogy az ember egyedul jon a vilagra es egyedul is hal meg. De ami kozte van, az elet, az nem megy egyedul. Boldog lehetsz (es vagy is), hogy megtalaltad az igazi parodat, aki a te masik feled. A gyonyoru, egeszseges gyermekeid a ti kincseitek, ennel nagyobb dolgot nem tudnal veghezvinni semmilyen kreativitassal. Tudod, milyen keves ember elheti meg ezt az osszhangot es szeretetet, amit te megteremtettel magatoknak? Nagyon vigyazz ra! Ami egyszer elmulik, az soha nem jon vissza. Nagyon hamar felnonek a gyerekek, el fognak menni, elni fogjak az onallo eletuket, mert ez az elet rendje.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, én nem akarok elfordulni a családtól, és csak magammal foglalkozni ezután, sőt!!

      Amit írtál, nagyon nagyon jólesett! Igen, érzem magamat boldognak a családomban, és tudom hogy törékeny, és ami elmúlik nem jön vissza. És nagyon hamar felnőnek a gyerekek, és remélem sokáig még Zsoltival is együtt lehetünk, egészségeben, szeretetben.

      Szépet írtál, elgondolkodtatót, kár hogy nem írtad oda a nevedet!:-)

      Törlés
  5. Én már megtanultam nemet mondani és kiállni magamért esetenként- lehet, hogy van benne egy kis önzés, de nem érdekel, ha azt nézem, hogy az összes gyerekem valóban nagyon "én központú", nekem is annak kell lennem néha. A sok én pedig együtt mi lesz , nincs ezzel baj, legyél csak magad bátran, csak ugye ezt még neked is tanulnod kell, de csak figyeld a gyerekeidet és menni fog :)

    VálaszTörlés
  6. Anikó, ha találsz egy kis én-időt, majd meséld el, milyen :)
    El nem tudom képzelni, hogy képes valaki ekkora családot működtetni, egészségben (nemcsak fizikailag) megtartani. Pedig sokaknál működik, látom...

    VálaszTörlés