2014. július 14., hétfő

A PÉNZ!

Ez is biztos megosztó poszt lesz, talán nem annyira mint egy fél éve volt.;-) Meg hát mindenki nyaral..:-)
Előre leszögezem, senkit nem ítélek el, nem nyúlkálok a pénztárcájában,és nem is személyeskedek.
Mindent meghatároz, a PÉNZ! Még ha nem is akarjuk elhinni, vagy van, mikor nem hisszük el. Én mint háziasszony, anya, feleség, nap mint nap szembesülök vele, és rajtam kívül, MINDEN ember.
Amíg van mit költeni, nem annyira kap szerepet, én sosem voltam felelőtlen költekező. Gyermekkoromban, nagy volt a szegénység. De itt vagyok. Nem lett emiatt semmiféle problémám, azt is kihevertem, hogy volt használt, nadrágom, sőt cipőm is. Felnőttem. Persze dohogtam egy sort, mikor az osztálytársam a RIT farmerben feszített, vagy nem a hamut kellett hordania, hanem egy gombnyomásra meleg volt náluk. Vagy reggel füstölt a kéményük, nálunk csak délután lehetett begyújtani. De mindig volt mit enni. És amúgy nem volt olyan "világvége" hangulat otthon. Szerencsés voltam, hogy eddig olyan életünk volt, hogy minden hónapban oszthattam be a pénzt.
De nem is erről akartam írni. Hanem mint háziasszony, az ételek vásárlásáról. Van olyan aki szinte mindenből biót vesz, drága pénzen, nem mondom, hogy humbug az egész, de azért van ennek is egy kis hátszele. Van aki csak kisboltba, kiskereskedőktől vásárol, piacon, Juli nénitől. Van aki csak multiból, sajnos olyan is, aki a multiból, és csak rosszabb minőségű termékekből, mert csak erre telik. Kicsit mérges vagyok, vagyis nagyon mérges vagyok. Miért vannak kiszolgáltatva a kispénzű emberek. Egy példa, van egy üdítő, pl cola 99ft-ért, és van 399ft-ért. Vagy egy margarin 150ft-ért, és 500ft-ért is. Vagy egy felvágott 800ft/kg, és 2500-3100ft/kg áron.... Minőségben van különbség? Biztos! Mit csináljon, aki nem vehet drágát? Az azt csinálja mint én, és még sokan. Keresi az arany középutat, míg megteheti...járunk piacra, Julcsi nénihez, kisboltba, multiba, megvesszük a közép kategóriás áron lévő...valamit! Hogy aztán az jó? Vagy nem? Ki tudja, ízlik, elfogy, kimos..kiszolgál. Van amiben csalódok. És akkor mérges, hogy kiadtam a felét arra, ami nem jó, sőt rossz. De miért kell a feláron lévőnek ilyen rossznak lenni?:-( Akkor azt miért árulják? Hogy a kevés pénzből gazdálkodók is mondhassák, ezt ők is meg tudják venni? Még akkor is, ha használhatatlan, ehetetlen?:-( Itt ahol élek, lehet máshol is, nagy a kontraszt. És mi akik eddig középen voltunk, lassan lefelé csúszunk. Talán ez a cél????

12 megjegyzés:

  1. Húúú...Hetek.hónapok óta morfondírozok ezen,és még sok hasonlón.Látva,hogy tőlünk 20 km-re mennyire másképp élnek az emberek,mennyire más ott minden áru,még elképesztőbb amit itt megtehetnek és megetehetnek velünk;átvitt értelemben is.Bennem is érik erről egy írás,úgyhogy nem töltöm meg az oldaladat,de én is eltöprengtem azon a kérdésen amit utolsóként írtál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy kis szelete az életnek, ennél sokkal, sokkal bonyolultabb ez. Várom nagyon az írásod!

      Törlés
  2. Először csak a címre írok: gyűlölöm a pénzt! Olyan sok baj okozója , nekem sok szenvedést okoz.

    Most pedig elolvaslak.:)

    VálaszTörlés
  3. Iszonyú nagy az árkülönbség, nagyon körül kell nézni,ha tud az ember. Kajából megpróbálom én is a középútat, nem hiszek a nagyon bió kajákban, a kertemben igen.:)
    A használt ruha nem okoz gondot, sikerül venni hozzá időnként újat is, így jó, de van,amikor az új rosszabb minőségű,vagy fordítva,hogy a használt ruhára faragok rá.Ha szerencsém van,akkor a használt is tök jó és kitart.
    Amiről tudom,hogy teljesen egészségtelen , műanyagból van és vegyi anyag van benne,azt nem veszem meg: mosószódával mosok, olcsó és tökéletes. Tusfürdőt nem használunk, hanem szappant.Hát ,,,,nem egyszerű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, és amikor már a gyerekeknek igényei vannak...Bár szerencsém van, soha, vagy csak nagyon halkan volt dünnyögés a ruha, cipő, és az ennivaló miatt.

      Törlés
  4. A címre írok először én is - már kezdtem örülni, hogy megnyertétek a hatoslottót:):):) Sosem szégyelltem, hogy használtruhát vásárolok, vagy kapok, vagy azunk van - azért, mert anno gyerekkoromban rengeteg ruhát kaptam a külföldi rokonoktól, és háromszor annyi szuper (mégha használt is, ki tudta???) ruhám volt, mint a többieknek... és ez úgy maradt, bár lehet, hogy sóher vagyok:), de képtelen vagyok kiakdni tízszer annyit egy ugyanolyan blúzért pl, mint amit meg tudok venni (vagy sokkal jobb, sőt, egyedi) használtan... ez is egy életforma. Kajáknál vagyok úgy, hogy néha látom, ki mit vesz meg, és akkor szégyellem magam, hogy mondjuk én nem a "legjobbminőségű" kajákat vásárolom - de nem is tudnám.... mondjuk talán motiváció lenne, ha nem csak kettőnknek kellene, vagy valaki lenne mellettem, aki gourman (vagy hogy kell írni) - de most ez van. Nem, nem hiszem, hogy cél a lecsúsztatás, de mégis ez van... és nem is velünk van baj, akik még meg tudják venni a drágább vagy olcsóbb cuccokat, hanem akiknek tényleg nincs választásuk.... :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hatoslottós sajnos nem, bár azt nem is játszuk.:-)))Mi is mindig keressük a jó használt ruhákat, vagy kapunk is.
      Én nagyon félek attól, ha majd valami miatt (kézzelfogható), nem tudjuk megvenni, a középkategóriás cuccokat, mit kell akkor megvenni, na az lesz kihívás, és én azért érzem, hogy lassan csúszunk lefelé...

      Törlés
  5. Én vegyítem:használt és új, s kiegyenlítődnek az árak. Étkezés: egészséges legyen, ha egy mód van rá. S életem során voltak nagyon nehéz időszakaim.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És mi az egészséges? Én is nézem mit raknak bele, de van, hogy nem igazodok ki. És van aki nem is tudja nézni, csak az árát!:-(

      Törlés
  6. Érdekes, én nem gondolom, hogy például az étkezésben, ruházkodásban a pénz akkora probléma lenne - agyban dől el a dolog - mi például nem iszunk üditőt, ritkán veszünk felvágottat - épp ezért amikor igen, akkor a jobbikat. Mindig vágunk egy disznót - egy évig főzök belőle - a zöldségek meg - na, most épp a sajátra gyúrunk, tejet a falúból veszünk.... ruhákat nagyon sokat kaptunk barátoktól, ismerősöktől, de szoktam turkálni - sőt veszek újakat is, ha valami olyan megtetszik - de a gyerekeknek nem veszek márkásat, mert fél év és úgyis kinövi. Tehát a mindennapi dolgoknál nem számit annyira - más az, amikor valami nagyobb dologról van szó - lakás, autó, nyaralás - szerintem ez az ahol számit a pénz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt városban sajnos nagyobb probléma az étkezés. Ki vannak szolgáltatva az emberek, most nem is inkább magamról írok mert MÉG, van választásom. De akinek nincs??????
      Itt nagyon sokaknak nincs autó, lakás, és nyaralás végképp, és nagy a kontraszt, mert van akinek meg nagyon sok van..

      Törlés