..., igen, ezt gondolom!
Én olyan ember vagyok, aki nagyon szeret itthon lenni, a "burokban". Mivel egy nagy családban élünk, inger az ér folyamatosan. Így nem lehet befelé fordulnom, de mégis a magam ura vagyok, vagyis csak azt hiszem, mert legkevesebb öten dirigálnak nekem. Meg is kapom mostanában ha nem ugrok azonnal, a kamasz rosszabb mint egy "rossz főnök", a négy éves meg mint egy nyávogó macska, ha nem az van amit elképzelt azonnal.:-) Na, de mégis jó itthon lennem, fene sem tudja miért? Mert a köszönöm, hogy ma is van tiszta ruha, meleg kaja, viszonylag rend, netán süti, tök természetes már. És ami természetes, azt nem szokták kiemelni, nem????
Szeptembertől változott az életem, a családé is és most csak a magam részét említem, mert sokkal nagyobb változás volt, mint anyagilag, mint érzelmileg ezt megélni, a családfő részéről...
De maradjunk nálam. Elkezdtem a sulit, már, mivel pozitív visszajelzés is van, nagyon szeretem. Főleg, hogy nagyon jó, újra az eszemet használnom, pedig még mostanában is bizonytalan vagyok benne, hogy sikerül...Jó kimozdulni, másokat megismerni, és azt érzem szeretnek is. Talán úgy mint itt, csak ott látnak is.:-)
Másik a munka. Tegnap mikor végeztem, (nagyon elfáradok, intenzív 6 órai takarítás, három emelet komplett) olyan kellemes érzés fogott el. Dolgoztam, pénzt kaptam érte, és akkor kihúztam magam, valamit én is tettem ma. Persze ezután az érzés után, egyből a másik érzés jött, hogy de jó holnap nem kell jönnöm, "csak"az itthoni dolgok, nagybevásárlás...főzés, takarítás, mosás...délután suli...lesz. És azért itt van a varázsa, nincs monoton dolog benne. Kéne még egy nap munka, anyagilag nagyon. Remélem majd összejön...de eddig ez így, nagyon jó.
Tehát igen, a munka nemesít, és tartást ad az embernek, (mértékkel.:-)
Én olyan ember vagyok, aki nagyon szeret itthon lenni, a "burokban". Mivel egy nagy családban élünk, inger az ér folyamatosan. Így nem lehet befelé fordulnom, de mégis a magam ura vagyok, vagyis csak azt hiszem, mert legkevesebb öten dirigálnak nekem. Meg is kapom mostanában ha nem ugrok azonnal, a kamasz rosszabb mint egy "rossz főnök", a négy éves meg mint egy nyávogó macska, ha nem az van amit elképzelt azonnal.:-) Na, de mégis jó itthon lennem, fene sem tudja miért? Mert a köszönöm, hogy ma is van tiszta ruha, meleg kaja, viszonylag rend, netán süti, tök természetes már. És ami természetes, azt nem szokták kiemelni, nem????
Szeptembertől változott az életem, a családé is és most csak a magam részét említem, mert sokkal nagyobb változás volt, mint anyagilag, mint érzelmileg ezt megélni, a családfő részéről...
De maradjunk nálam. Elkezdtem a sulit, már, mivel pozitív visszajelzés is van, nagyon szeretem. Főleg, hogy nagyon jó, újra az eszemet használnom, pedig még mostanában is bizonytalan vagyok benne, hogy sikerül...Jó kimozdulni, másokat megismerni, és azt érzem szeretnek is. Talán úgy mint itt, csak ott látnak is.:-)
Másik a munka. Tegnap mikor végeztem, (nagyon elfáradok, intenzív 6 órai takarítás, három emelet komplett) olyan kellemes érzés fogott el. Dolgoztam, pénzt kaptam érte, és akkor kihúztam magam, valamit én is tettem ma. Persze ezután az érzés után, egyből a másik érzés jött, hogy de jó holnap nem kell jönnöm, "csak"az itthoni dolgok, nagybevásárlás...főzés, takarítás, mosás...délután suli...lesz. És azért itt van a varázsa, nincs monoton dolog benne. Kéne még egy nap munka, anyagilag nagyon. Remélem majd összejön...de eddig ez így, nagyon jó.
Tehát igen, a munka nemesít, és tartást ad az embernek, (mértékkel.:-)
Túl sokat voltál már csak otthon, akármilyen nagy szükség is volt rád. Befordul az ember és eljön a gyes szindróma akarva , akaratlanul, így,hogy kicsit nyitottál a többieknek nehezebb, de neked mindenképpen jó ( még a küszködős tanulás árárn is ). kellett ez neked, örülök, hogy örülsz, amúgy meg lesz hamar a még egy napi munkád biztosan, hisz ajánlani fognak:) ( Most anyaságin vagy ugye? Csenge nyolc éves koráig. Ahhoz simán mehet az egyszerűsített munkavállalás.)
VálaszTörlésSzeretek itthon lenni, nagyon!:-) Igen, anyaságin vagyok még..
Törlés