Kedves Andi, nagyon jólesett amit írtál! Nem tudom, hogy ennyire látszik e, az írásomon, vagy pontosan honnan lehet észrevenni, hogy változtam? Folyamatos változás van, megszoktam. Mást nem tudok csinálni. Változok én is, gyerekek is, körülmények is, lehetőségek is...a világ is.
Tegnap pont beszélgettem osztálytársaimmal. Különböző korosztály, különböző múlttal, jelennel, jövővel. Egyik sem tökéletes, egyik sem zökkenő mentes. De van tökéletes? Nincs! Semmiben, soha..valami kis bibi, mindig van a dologban. Inkább ami a tegnapi napban nekem tanulság volt az az, hogy mennyire nem vagyunk elfogadók, van amiben én sem, de konkrétan szerintem, én sokkal elfogadóbb vagyok a másik ember életmódjához, mint az átlag. Nem próbálom meg a saját életemre formálni ,a másikét. Pont tegnap azon töprengtem, mit is gondolhatnak ezek az emberek rólam? Jobb ha nem tudom?:-(
Másik a blog, én nem tudom, de ha valami bánatosat, rosszat írok, szinte a duplája az olvasottságom, mint mikor valami ömömposzt van.:-))))
Ezek nagyon fontos tény megállaptások!(fenéket)
Szép napot Nektek!
:-) ez még igy nem tudatosult bennem, de tény, hogy sokat változtál, úgy érzem én is, sokkal optimistább vagy most - és ez jó, csak igy tovább! Puszi
VálaszTörlésAkkor örülök!:-)
TörlésAnikó!
VálaszTörlésElmondom, hogy honnan veszem észre. Mikor régen elkezdtem a blogodat olvasni, akkor igen hosszú ideig nem tudtál továbblépni a bánatodon, melyet elsősorban a tinid okozott Neked, egyre csak saját magadat marcangoltad..... , majd kezdted látatni magaddal, hogy nem lehetsz mindenért csak Te a felelős, és reálisan kezdted látni a dolgokat, és nem tetted mindenért magadat felelősnek. Valamint egy csomó mindent igyekeztél megtenni, hogy változzon a helyzet jóírányban, valamint az írásaid is elkezdték tükrözni, hogy erősebb lett a lelked, és érezni lehetett, hogy mennyire akarod, hogy az a bizonyos spirál ne lefelé menjen, hanem felfelé kezdted mozgatni, és egyre pozitívabb lett az írásod is. Röviden ennyi, de még sokat lehetne erről polemizálni.))))
Büszke vagyok Rád, hogy képes voltál, vagy ekkora utat megtenni, és tudod védeni a lelkedet, mert így kicsit könnyebb.))
Andrea, nagyon jólesnek a szavaid! Én is így érzem, de nem csak rajtam múlt a tinimen is.:-)
TörlésAnikó!
VálaszTörlésIgen tudom, hogy kellett hozzá a másik fél is, de szenveleghettél volna a fájdalmadba, - mint oly sokan teszik - de Te egy időután megértetted magaddal, hogy nem szabad, hanem tenned kell magadér dolgokat, hogy ne fájjanak annyira a dolgok. Nem mindenki képes erre!!!
Sok minden lejön itt, sok blogoló nem is gondolná, hogy milyen jó képet ad a személyiségéről, legtöbb blog egy pszihológiai tanulmány!)))))
Veled sok mindenről - személyesen - ellehetne beszélgetni egész mély szintekig.
érdekes amit írsz...bővebben egy posztban leírom.
Törlés