2015. október 17., szombat

A lényeg..:-)

Írhatnékom van. Meg a hétvégén, úgyis kevesebben olvasnak, így ha sok sületlenség jön ki belőle, hamar elfelejtődik...:-) Na, mondjuk a legfőbb ok, mert itt ülök, Zsoltinak be kellett menni a melóhelyére. Ami jó is, meg nem is...délután meg kabátot kell venni Dávidnak, mert kinőtte, így várom Zsoltit, hogy együtt menjünk.
De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy még mindig mennyit ad nekem a blog, volt, hogy azt éreztem, nem folytatom, elég sokszor éreztem így, de akkor mindig volt valami, általában Ti, ami, akik tovább lendítettetek, és volt, vagyis van, mikor én szeretek annyira itt lenni, írni, olvasni mások blogját, hogy nagyon jólesik, és nem azért, mert tudom, hogy sokan vannak akiket nem ismerek, annak éppen miért érdekes, éppen mit sütöttem, jó passzban vagyok e, vagy vágyom e valamire, vagy éppen küzdök valamivel, vagy valakivel? Úgy érzem, hogy olyat soha nem írtam, ami annyira intim lenne, hogy másra nem tartozna, éppen lehet, hogy sok olyat meg biztos igen, amit azért ha szembe jönne a hatodik szomszéd, nem kezdeném el mondani neki...de ugye azért ez a felület más. Lehet, ha kép is tartozna mindig az olvasó mögé, kevesebben jönnének olvasni. Viszont annyira szeretem mikor írtok nekem, valamennyire megismerjük egymást és kölcsönösen írunk egymásnak.
Na most már annyira belegabalyodtam saját írásomba, (meg persze Csenge folyamatosan valamit mond), hogy jobb ha abbahagyom. Egésznek a lényege, hogy szeretek itt lenni! :-)

Szép hétvégét, jó pihenést!

8 megjegyzés:

  1. Én meg szeretlek olvasni,ennyi:))ölelés

    VálaszTörlés
  2. Neked is jó pihenést! Remélem kaptok Dávidnak jó kabátot, nekünk most 4 -et kell venni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet venni, kaptunk is, jó pénzért! ;-) négyet???? Jézusom!!! Dechatlonban voltunk, annyian voltak mint az oroszok...de volt 9000ft-ért, jó hogy lehet kapni...tudom, tudom...(láttam) volt drágább is.

      Törlés
  3. Nekem is legalább annyi erőt adnak az írásaid, mint amennyit az olvasóidból merítesz. Egyszer majd én is szeretnék olyan lenni, mint Te. 4 gyermek, szép nagy család, és Te boldog vagy, hogy ők az életed. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy Te milyen kedves vagy! Én mindig erre vágytam, kicsi lánykorom óta! Boldog vagyok, hogy így lett! Kívánom Neked is!!!! :-)

      Törlés
  4. Mindig, amikor kettőnél több gyerekes családról olvasok, elkezdek vágyni több gyerekre. (Aztán persze kijózanodok, és elfogadom, hogy nekünk kettő van, és négyesben is milyen jó.) Valahogy az ember, ahogy olvassa a többieket, ismerni véli, még ha nem is tudja, hogyan néz ki a másik, sőt én sokszor azt sem, hogy hol él az illető, és mégis értem, éppen miről ír. Én is írok olyanról, amiről nem feltétlenül mesélnék a való világban. Sokszor terápia is egyben, kiírom magamból azt, ami nyomaszt. Az igazi ismerőseim, barátaim közül nagyon kevesen tudnak a blogról, és ha kiderül, vagy valakit beengedek ebbe a világomba is, olyan furcsán érzem magam, mintha valami nagyon belső titkomat árultam volna el. Neked a való világból olvassák ismerőseid a blogodat?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan így érzek én is! A gyerekekről is, mert vannak a környezetembe pici babások, meg majd pici babások, és azért hogy is mondjam, az a pici szuszogó csomag, hát imádtam! De nem, öreg vagyok, testem sem a régi, na meg van még a meglévő néggyel is sok, sok feladatom! ;-)
      Képzeld egyszer a piacon kedvesen megszólított Márti (egyik közelben lakó blogtársam), köszönt és mondta, hogy ismer a blogból..:-) Nagyon érdekes és végül is jó érzés volt! Volt, hogy a blogból ismerve találkoztam valakivel, másokkal sokáig leveleztünk. Nővérem olvassa a blogot, unokatestvérem is, De a családból, Zsoltin, és Mesin kívül senki más, nem reklámozom. Még egypáran olvassák sejtésem szerint, akikkel régebben tartottam a kapcsolatot. Néha meglepő, mikor beszélek valakivel, és mondja..tudom, tudom, olvastam a blogon. Vagy a nővéremnél például, ő tudja sacperkábé (mert azért mindent nem írok le) hogy vagyunk,mert olvas, de én nem tudok róluk, akkor érdeklődök feléjük, ő nem érdeklődik felénk, engem ez zavar, erre mondja, de olvasom a blogot...Ja igen! :-)
      Szóval olvasnak, de mindennapi kapcsolatban nem vagyok velük.
      Ezért is blogolok, nekem is terápia!:-)

      Törlés