Nem lett jobb a kedvem, sőt... De nem érdekel már, annyira.
Inkább a jóra koncentrálok. :) Ma vágyakozva néztem ki az ablakon ahol dolgoztam, és elképzeltem milyen jó lenne egy finom kávéval kint ülni a kertbe és csak melázni... Most már megtehetem, itt ülök a kertben, de már nem süt a nap, reggeli kávémat iszom, hideg már... Gondolom ez nem meglepő. :)
Csengének nagyon hiányztam a héten. Mára már sokat sirdogal..
Pedig ma este, juhéj.... Megyünk Ismerős Arcok koncertre.. :)
És hétvége, remélem jó lesz. Nektek is jó hétvégét!
Köszönöm a képet a cicáról, semmi nem látszik rajta.
VálaszTörlésKííívánom, hogy a sok befektetett energia meghozza a gyümölcsét, azaz a hiányod elviselése miatt egy számodra kedvezőbb munkát találj.
Ismerem: mikor a harmadik gyerekem már annyi idős lett, hogy mellette újra képezni gondoltam magam,azt tudtam az érettségivel már nem tudok elhelyezkedni és egy bankos tanfolyamra jelentkeztem. A tanulás ment is. Gyakorlatot három hétig bírtam, mert mikor arra jöttem haza este hétre, hogy a gyerek a sötétben ül az ágyon, iskola táska mellette( másodikos volt) és azt mondta mióta haza jött ott ül...., másnap feladtam mindent!!! Túl nagy ára lett volna a bizonytalannak, mert a gyakorlat után nem biztos, hogy alkalmaztak volna. A gyakorlat idején nulla forintért dolgoztunk. Azóta itthon vagyok. A gyerekek nyugodtak. Béke van, csak a pénz kevés. Sokat gondolkodtam hogyan tudok másképpen pénzhez jutni. Munka nélkül, mer olyan is van. Évekbe tellett mire kigondoltam egy stratégiát. Lakást adok ki albérletbe, az a bevételem. Nem sok, de az átlagbért megüti. Ja!, és teszek félre magánnyugdíjat.
Cica látszik, nézd meg figyelmesebben. :)
TörlésKedves Beáta!
TörlésNagyon hasonlóképpen jártam. Egy bróker cégnél dolgoztam, fizetés átlagon felüli, munkaidő kötetlen, de leginkább este...
Egyszer kiderült, hogy a lányom már kb. egy hónapja kölcsönkér tesire felszerelést, mert a sajátját elviszítette.
Kérdeztem, hogy dehát miért nem szólt nekem? Ártatlanul rám nézett, és ezt mondta: - Hát az eszembe sem jutott...
Na, ekkor döntöttem úgy, hogy ennek így semmi értelme.....
Üdvözlettel: Katalin