2010. november 29., hétfő

Várakozás.....sokmindenre!:-)

Olyan izgalmas olvasni a blogokat, fórumokat. Elkezdett az emberek lelkébe beköltözni a várakozás.
Túl vagyunk az első Adventi vasárnapon. Nagyon szép volt. Ahogy a gyertya éget az asztalon az este és egy nagyon egyszerű vacsorát ettünk, hajába sült krumplit, lila hagymával. És a gyerekek csillogó arcát láttam, olyan izgalomban vannak. Mikor kezdjük kinyitni a kalendáriumot??? Ki gyújtja meg a gyertyát, és ki fújja el. Bizony az is fontos.:-)
Valahogy ez a várakozás nálunk most érthetően fokozott! Mivel új kis családtag várakozik hogy megszülessen. Már csak napok kérdése. Hihetetlen....elment a kilenc hónap, persze nem baj, itt lesz utána több év, évtized...

Még visszatérve a várakozásra. Örömmel tölt el hogy az emberek már nem csak a december 24.-ét várják, hanem várakoznak, készülődnek előtte. Feltöltődnek testileg, lelkileg is a KARÁCSONYRA. Bár mi nem járunk a plázákba, nem ott keressük a pihenést és a feltöltődést.
Tegnapi Adventi vásárba (ha eltekintünk a drágaságtól) igazi, kedves emberekkel találkoztunk. Pedig nem is láttuk előtte egymást! Kedvesen eltekintettek a pálinka kínálásától állapotomra való tekintettel, na meg persze a kidudorodó pocakommal jelezve(amit nem tudok titkolni, lévén nem tudom már behúzni a télikabátomon a cipzárt:-)))
És megtörtént a csoda, bár Dávid hógömböt szeretett volna, nem jutott rá sor, kedvesen beletörődve bandukoltunk tovább a vásárba, Mesi is nézelődött csak és indultunk haza. Semmi sértődés, duzzogás....talán nő be a fejük????Hú, de jó lenne.;-)


Szóval, jó ez a várakozás!:-)

2010. november 24., szerda

Figyelem.;-)

Találtam egy nagyon jó oldalt! Engem nagyon érdekel, szerintem sok erőt, és tanácsot fogok kapni belőle. Figyelj rám! Akit érdekel, keresse fel.:-)

2010. november 23., kedd

Elmélkedés....

Nemrég szálltam ki a habokból, a pille testemmel.:-))) Mondjuk meg vagyok elégedve az alakommal, én még látom a nem kicsi derekamat!,-)Nem sokat híztam, kíváncsi is vagyok hány kilósan fog közénk bújni Csenge baba.

Na, de nem az én bálna testem a téma ma....Hanem, ami írásra késztet az az, hogy olyan jó volt elmélkedni a jó meleg vízben, miközben a pocakomban ficánkoló Csengét simiztem. És olyan sok minden megfordult a fejemben, a várandóság kezdete, és ami előtte volt. Meg ez a csodálatos kilenc hónap, aminek lassan vége. Persze tudom jó lesz a következő idő is, de ezt az állapotot csak mi ANYÁK élhetjük át.
Eszembe jutott mikor könnyes szemmel sikáltam a csempét a fürdőbe, mikor Zsolti kérdezte,- mi a baj? Én hüppögve csak annyit válaszoltam, semmi, semmi, csak megint nem sikerült a baba. Ez januárban volt. Zsolti átölelt, és kérdezte rohansz valahova??? Én meg nem tudtam mit mondani..Nem rohantam, mégis itt van közöttünk, vagyis még a pocakomban Csenge bab. És elrohant ez a kilenc hónap, tele volt tapasztalattal, önismerettel, gyerekek várakozásával, Zsolti visszafogott örömével. Nekem meg sok sok büszkeséggel. Büszke vagyok Zsoltira aki mellém állt, és együtt belevágtunk újra a csodába. Büszke a gyerekeimre, akik nap mint nap érzik ott van Csenge a pocimba, és várják nagyon. És egy kicsit magamra is, mert büszkén viselem ezt az édes kis terhet.
Tapasztalattal is gazdagabb lettem ebben a kilenc hónapban. Kik vannak a kis családom mellett, és kik ellene. Kik azok akik önzetlenül segítenek , kik, talán féltékenységből (remélem csak attól) csúnyán néznek ránk, sőt néha haragszanak...
Idegenekből lett jó barát, jó barátból lett idegen is megesett ebben a kilenc hónapban. Miket kihoz az emberekből a változás.....
Rokonok értetlenkedése, nem tudnak hozzáállni az új helyzethez, emiatt elutasítóak, néha próbálnak jópofát vágni a dolgokhoz, de nehezen barátkoznak meg a helyzettel amit egy nagycsalád ad....

Magam is sokat tanultam. Hogy mit? Na jó, nem mindig a türelmet. De a továbbhaladást a rossz dolgok felett, a magamra figyelést, a szűk család összetartó erejét, a boldogságot, nem a holnapra várást, hanem a ma megélését.(ezt még sokat kell gyakorolnom:-)

Szóval kicsit elmélkedtem....és azután rájöttem, milyen szerencsés ember vagyok én!!!!:-)Egyszer majd felsorolom miért...mert, sok mindenért!:-)))

2010. november 22., hétfő

Várakozás!:-)

Izgalmas napok vannak előttünk. :-) Teljesen átértékeltem a szülést! Kíváncsi vagyok mi fog megvalósulni a szülőszobába belőle!;-))
Jövőhét szombatra vagyunk a pici lánnyal kiírva. Olyan jó lenne ha akkor születne...
Több okból is. Egyik hogy rettentően meg vagyok fázva.:-( Nem mondom, a mai 100-as papirzsepit kivégeztem. Melegítem az arcom, dupla C-vitamin, méz...Kicsi tea (azért nem sok, mert már kiütést kapok tőle). Remélem egy-két nap és jobban leszek.
De ma megnyugodva hogy a bőrönd(még a bögre sem maradt ki:-))) bepakolva, a mellszívó, és a tartozékok fertőtlenítve, és csak a fogkefe és a papírok hiányoznak a pakkból, meglepődtem. Én csak, max, 3 napra szeretnék a kórházba menni, de a bőrönd tartalma a háromhetes nyaralás nagyságát jelzi!:-o, Jó persze a köntös sok helyet vesz el, a pelusok is....és a többi???:-) Nem baj, remélem lesz londinerem.:-))))
Azért sem jó ez a nátha mert tele vagyunk bacikkal, amit remélem ezzel le is tudunk a télre. Jön a hideg, legalább akkor megfagynak a bacik!;-)
Úgy várom már hogy lássam kicsi Csengénk pofiját, és a nagyokét is mikor meglátják ŐT.:-)

2010. november 19., péntek

Ma nagyon ügyes volt a kisasszony! Jó lett az NST, és a uh is. Csak nem értem miért kell a kismamákat, mint ma konkrétan engem, öt órát váratni az orvosra? Persze tudom én hogy nem az orvos hibája, nagyon rendes becsületes orvos! Lehet ezért is vannak nagyon sokan nála. Na mindegy jövőhétre jobban beosztottam az időt.

Sajnos ma elkezdett fájni a torkom, Mesi köhögött egész héten. Lehet elkaptam tőle.:-( Remélem a köhögés kimarad, mert ekkora hassal nem lenne túl jó köhögnöm. És én annyira el tudom húzni a megfázást.
Ma egy kisbarát szülinapjára is megyünk, biztos nagyon jól fogják érezni magukat a gyerekek. Én is ott maradok velük mert nagyon kedves családnál lesz. Velük voltunk Őrségbe pihenni.
És holnap szombat!!!! Juhijjjjjjj:-) Együtt lehetünk!

2010. november 18., csütörtök

Fárasztó napok.

Tegnap rám tört egy kisebb fészekrakás. Nem olyan elsöprő mint vártam de jó volt.:-)
Ablakot pucoltam, olyan szépen sütött a nap. És kimostam a függönyöket is. Majd illatosra vasaltam. A sötétítőket is. Nagyon büszke voltam magamra, egész addig míg nem éreztem hogy nagyon elfáradtam. Hamar mentem aludni, és ahogy nem jött álom a szememre, de mindenem értsd,: MINDENEM:-) fájt, eluralkodott rajtam a félelem. Ugye nem most akar kibújni a kicsi lány? Hogy szülöm akkor meg? Hiszen még WC-re sincs erőm lemenni!!!;-) Na akkor azért nem mosolyogtam.....De kivételesen nagyon jót pihentem, még ha nem is nagyon aludtam. Megfogadtam magamban hogy a mai nagy bevásárlás után, csak a napi házimunkát fogom végezni, Csenge megszületéséig, ami ugye két hét.kb. Semmi nagyobb atrakcióba nem fogok. Kell az erő majd másra!:-)))
Megint eltelt egy hét, holnap újra NST. Mennek nagyon a napok......

2010. november 16., kedd

Tökéletes?????

Ma megjártuk Dáviddal a Nevelési Tanácsadót. Én már a múltkor kibuktam ezen a vizsgálaton, ez is két éve volt. De ma mosolyogva tűrtem. Miért nincs nekem tökéletes gyerekem, vagy gyerekeim?:-)
Egy papír kellett az iskolába, mert ugyan van elmaradása olvasásban, de alapvetően eszes gyerek. Heti egyszer kell járnia. Na ennek ugye nem sok értelme van. Persze gondoltam elmegyünk fölmérik és kapunk egy papírt hogy nem kell már járnunk mert szépen halad. Több mint egy órát volt szerencsétlen gyerek bent a nővel. Jól kifárasztotta. És nagyon lelkizett már előtte is rajta Dávid. Szorongott miatta, ő nehezen nyílik meg idegenek előtt. Apja is kiköpött ilyen volt. Vannak nála lelki traumák, ő jobban felveszi mint a másik kettő csemeténk. Kérdezte a hölgy, nem gondoltuk hogy meg kellene mutatni e miatt őt egy pszichológusnak? Erre hirtelen azt tudtam válaszolni, de igen, meg tudnám mutatni, de akkor sorba mehetnénk mindannyian hozzá, mert mind defektesek vagyunk.:-))) Mesi nehezen veszi hogy vannak tesói, nem csak körülötte forog a világ, Bence meg az oxigén hiányra visszavetethető félelmeivel küzd, Pl, magasságot nem szereti, van amiben ügyetlen, lassú a tanulásban is. És még arról nem is beszéltem hogy mi is Zsoltival sorban állhatnánk a pszichológus ajtaja előtt. :-))) Persze tudom hogy ő csak segíteni akar, előrébb lendíteni Dávidot a tanulásban, neki ez a dolga. Nekem mint szülőnek, úgy érzem az a feladatom hogy a legjobb tudásom szerint segítsem ebben, neveljem fejlesszem. De mint ANYA! Nem mint pedagógus. Úgyhogy mosolyogtam, megköszöntem hogy nekem is felderített pár dolgot, majd elbúcsuztunk. A hölgy meglepő mosollyal nyugtázta, hogy én milyen jókedvűen, optimistán nézek a jövőbe....Mi okom lenne elkeseredni??? Tisztába vagyok a gyerekeim képességével, látom az eredményeket, a múlt tévedéseit. Amit a jövőben megpróbálok jobban kezelni, javítani a dolgokon. Tisztában vagyok azzal hogy egyik gyerekem sem TÖKÉLETES, mint ahogy mi sem vagyunk azok, bízom a tanárokban, a fejlesztőkben, és a legfontosabb a saját gyerekeimben!!! Megpróbálunk olyan támaszt nyújtani nekik, a legjobb tudásunk szerint, ami a lehető legjobb lesz neki.

2010. november 15., hétfő

készülődés...:-)

Gyönyörűen süt a nap. Kicsit talán "túl" gyönyörűen, novemberhez képest!
De azért élvezzük. Tegnap Dobogókőn voltunk. Katiék családjával sétáltunk egy nagyot. Én jólesően elfáradtam a háromkilós puttonyommal a hasamban! :-)
Ma elmentem a cora-ba vásárolni. Két szülinap is lesz most. Egyik egy kis baráté, másik majd jövőhéten családi. Próbáltam jól körbenézni. Ajándékokat is, sok a választék, kevés a minőség. Mikulásra vettem mind a háromnak, apró ajándékot, (vagy nem is annyira apró???) majd kerül mellé egy-egy csokimikulás. Anyósomtól úgyis rengeteg csokit kapnak.
Karácsonyra csak ötletek vannak. Majd talán Zsoltival körbenézünk együtt az ügyben.
Már a fele bevásárlásnál elkezdtem úgy járni mint a kacsa. Fáj a derekam. De hát ez van...azért nem cserélnék senkivel.:-)
Ma viszont eldöntöttem, nem megyek ilyen nagy áruházba többet egyedül vásárolni. Volt egy pillanat mikor azért azt éreztem, jó lenne valakire támaszkodnom.;-)
Hívott is a szülinapos kisbarát anyukája hogy vezetek e még? Mert szívesen segít a gyerek szállításban. De még vezetek, persze csak a környéken, piacra, Lidl-be, vagy az orvoshoz.

Hétvégén bepakoltuk a kórházi motyót a gyerekekkel, és igen lebuktam!!!! Két tábla csokit beraktam a szülőszobai motyóba...Bence szerint addig el fog olvadni a táskámban!:-))) Egyem a pofijukat, mennyire féltik azt a csokit.:-)))) Babahordozóba beraktuk Csenge hazahozós ruhácskáját is. Mesi ragaszkodott egy rugihoz amit ő vett Csengének, én egy kicsit vékonynak találom, de sok réteg lesz rajta és ugye fűtött kocsiba hozzuk haza.
Kiságya is elkészült, Mesi szerint jöhet Csenge baba már.:-) Én azért csak kihúznám decemberig. ,-)
Ma vettem még pelust, mert az fontos lesz egy darabig. Szoptatós teát is megvettem, majd a védőnőhöz megyek jövőhéten a kencék receptjéért.

És annyira elfáradtam a vásárlásba, hogy csak nézek ki a fejemből.......

2010. november 12., péntek

Szép nap!:-)

Ma voltam NST, meg nézték Csenge szívhangját és köldök áramlásást. És uh. is láttam a kis drágám. Jövőhét pénteken megyek legközelebb. Ma már éreztem hogy "terhes" vagyok.:-)))
Kicsit nehézkesen ment minden!:-)

Olyan aranyosak a gyerekek mikor azzal fogadtak hogy mi volt Csengével. Úgy várják már. De jó is lesz a december. Már én is nagyon várom. Naggggggggyon,-)
Éhesek voltak mikor hazajöttem, hiába volt egy nagy lábas zöldbableves, és tejberizs. Virslire pályáztak :-) Pedig milyen régen főztem nekik...

Hétvégén véglegesítem a kórházi cuccokat. És a Csenge hazahozós ruháit. Meg a kiságyát is belakjuk majd Mesivel. De jó lesz!!!
Szóval csodaszép nap van ma!!!

2010. november 9., kedd





Ma nagyon tevékeny voltam a konyhában!:-) (mint általában;-)

Készült gombakrémleves, lecsó, tarhonyával. Kakaós csiga, és magos kenyér is.
Hoztam képet is.
A gombakrémlevest úgy főzöm, hogy fele vaj, fele olajon, barnára pirítok hagymát, majd a végén fokhagymát. De abból csak egy gerezdet. Felkockázott erdei laskát használtam most, beáztatott őzláb gombát, és a végén mint valami fűszer, a trombita gombát. Együtt megfőztem, majd összeturmixoltam, ízesítettem szerecsendióval, borssal, és egy leveskockával, majd ha nem elég sós, akkor azzal is. Felöntöm egy kis tejjel, majd keményítővel sűrítem. Levesgyönggyel tálaljuk vagy pirított kenyérkockával. Nagyon szeretik nálunk.

Lecsót nem nagyon eszik a gyerekek, és hogy éhen ne haljanak, kaptak egy kis kakaós csigát is.:-)))

2010. november 8., hétfő

Fészekrakó...:-)))

Gondolkoztam a hétvégén és ma is. Persze minek eszem magam rajta ha a másik fél nem teszi ezt? És tényleg minek??? Gondolkoztam felmegyek hozzájuk hogy megbeszéljük, vélt, vagy valós sérelmeinket. De nem lehet. Zsolti szépen megkérte anyósomat jöjjön le ha Mesivel szeretne beszélni, ne hívja már húsz méterről telefonon. Mert ha nem hallja Mesi hogy csörög, én nem engedem visszahívni. Nincs felesleges pénzünk rá.Válasz anyósomtól: -Akkor nem is hívom telefonon sem.:-( De mit is írok már, éppen ebbe nem akartam belemenni. Nekünk nem a másik életét kell élni, hanem a sajátunkat! És olyan jó ez így. :-)

Szedet Zsolti laskát a patakon, mondtam neki majd meglepem a gyerekeket holnap finom gombakrémlevessel. Jönnek haza a fiúk, elsőnek Bence, egy nagy fej laskagombával. Majd Dávid a kabátjában is hozott egy nagy darabot. :-))) Iskolában szedték és büszkén hozták haza.:-)) Szóval mindenki meglepte a másikat ma.;-) Szóval holnap nagy lábas gombakrémleves lesz!

Ma kicsi fészekrakó ösztön beindult. Kisikáltam a kanapét és a nagy szőnyeget. Majd ablakokat kell pucolnom, meg függönyt mosnom. És akkor Csenge kiságyába belepakolni, és a kórházi csomagot összerakni és a hazahozós kisruhákat is! Nem jobb dolog ez mint idegeskedni felesleges dolgokon?:-)))

2010. november 4., csütörtök

Vidámabban! .-) Csajok! Csajos frizurában!:-))))






Már megint a tágabb "család":-(

Remélem a terhességi hormonok miatt, nem húztam fel magam apósomon. Juj, de idegesítő. Tudtam volna annak idején, vagy hittem volna az apró jeleknek ami több mint 10 éve volt, most másképp lenne. Nem itt laknánk az biztos. Bár szeretek itt lakni. És tudom hogy apósom nem normális már....sajnos ezt kell írnom, mert ez az igazság. Pedig én nagyon toleráns ember vagyok. De egy ponton nem. Hogy egy "nagypapa" úgy unokáiról nyomdafestéket nem tűrő hangnemben beszél, és engem az unokái anyját lehülyéz hogy meg mertem szólalni ne így beszéljen velük. Magam miatt nem vagyok ideges de a gyerekeket nagyon sajnálom. Tudom nem ép elméjű emberről beszélünk, de ha nem a közvetlen közelünkben laknánk, nem is zavarna. Sajnos így lakunk, teljesen el vagyunk szeparálva, a kocsibeálló és a padlásfeljáró, meg a pincehelyiség van egyben. Na őt ez zavarja, hogy oda pakolunk. Pedig biz isten nem tenném, lakattal lezárnám a kiskerünket végleg, de a kocsit nem tudom máshova tenni. És mivel nincs sem spejzunk, sem pincénk külön, sajnos, muszáj néhány dolgot odapakolni, lásd. befőtt, telelni virágot... Ne szerinte nagy a kupi, a gyerekek is mivel bunkit építenek, a mi részünkön, szerinte csak kupit csinálnak. Tudom unatkozik és egy végtelen önző, egoista, senkit nem szerető ember ő.(csak saját magát) Sajnálnám is miatta ha nem haragudnék rá. Csenge szerinte csak egy kolonc lesz a nyakunkon, a többi gyerekemet majd le fogom sz.....ha megszületik Csenge, És majd éhen fogunk halni, nyomorogni fogunk. Mert csak egy megélhetési gyereket csináltunk. Mindezt úgy mondja hogy bevonult a szobába lefeküdni, mikor bejelentettük Csenge jöttét, így ő nem is hallotta mikor elmondtuk. Nem gratulált a fiának egyszer sem. Azóta egyszer sem kérdezte meg hogy vagyok, segíthet e? Ja nem bocs, tegnap kivette a kocsiból az ő 5 kiló lisztjét amit hoztam nekik, a miénket nem segített kivenni.....Tudom-tudom, nem normális ember, de miért pont a mi családunkat sújtja????? Én már próbálok teljesen átlépni rajta, nem megyek fel hozzájuk, egy köszönésen kívül semmit nem csinálok. Persze azt megkérdezem kell e venni nekik a boltból valamit. Ennyi, de a gyerekeimet, az unokáit nem hagyom piszkálni. Próbálom őket terelni hozzánk, de nem normális dolog szerintem ez. Na most jól kiöntöttem a szívem ide....De nem vagyok ideges. :-)

Jó volt ma az NST. Kicsilányunk, nagyon mozgékony volt..Édes drága. Meg is jegyezte a doktorbácsi nem kicsi pocak ez. :-))) Rakok majd képet az új frizuránkról, Mesinek is szép lett a haja. És a pocakomról majd.

2010. november 2., kedd

Emlékezés.

Juj, de élvezzük az őszi szünetet. Pihenünk, játszunk. Fiúk egész nap kint játszanak, Mesi bent...tesz-vesz. Én is. Még nem érzem a fészekrakást.;-) Jó ma kimostam a babahordozót....de a nagytakarításnak még nem bírtam neki állni. Majd....ablakot akarok mosni, szőnyeget a géppel kicsit átmosni....meg úgy általában egy nagyobb takarítást Csenge megérkezése előtt. Mert decemberben másról fog szólni az életünk. Holnap megyünk mi csajok fodrászhoz, egy kis renoválásra. Majd csütörtökön az első NST lesz. Várom már, sok idő lesz a terhesgondozáson mire sorra kerülünk...Nem baj. Ez van ilyenkor. :-)

Hétvége nagyon jól sikerült. És nagyon fáradtan. Tegnap főleg, de nagyon tartalmas volt.
Mentünk Anyukámhoz, és Öcsémhez a temetőbe:-( Utána nagyon kedves barátainkkal, kicsit sétálni, és nagyokat beszélgetni. Meghívtak hozzájuk is. Nagyon jól éreztük magunkat. Sötétben kimentünk még a Zsolti elhunyt hozzátartózóihoz, Kicsi Dédihez, és Nagy Dédihez. Őrájuk még a gyerekek is emlékeznek. Anyukámra nem, csak Mesi volt meg, Dávid a pocakban, mikor meghalt!:-( Jó volt emlékezni tegnap. És persze, minden nap...